A suli menője /✓

14

- Mond csak neked mi van az agyad helyén? - fordulok kedves mosollyal a fiú felé.

- Most miért? - tárja szét a kezét értetlenül.

- Komolyan kérdezed? Az előbb egyeztetted le a nővéremmel, hogy itt alszok nálatok. Hogy is van ez? - meredek rá kérdőn.

- Gondoltam, miért ne! Legalább jobban elhiszi mindenki, hogy mi, majdnem együtt vagyunk - ránt vállat. Sóhajtva dörzsöltem meg a homlokomat, majd egy nagy levegővétel után mosolyogva néztem a ragyogóan csillogó szemébe.

- Jó, oké. De a családodat nem fogom zavarni?

- Nagyi! Gáz, ha Tori itt alszik ma? - üvölti el magát kulturáltan.

- Nem! Maradjon csak - jön vissza a válasz, mire a fiú kisfiús vigyorral fordul vissza hozzám.

- Látod?

- Csak hallottam - húzom az agyát.

- Fárasztó vagy te nő! - húzza fel röhögve az orrát.

- Jönnétek már enni? - kiált ki Nate, mire mindketten a konyha felé vettük az irányt. Azt hittem mentem elájulok, annyira finom illatok szálltak ki a különböző edényekből. Főleg mikor meg is kóstolhattam azokat.

- Ez isteni! - motyogom, miközben már a desszertet ettük.

- Örülök, hogy ízlik Drágám! - mosolyodik rám kedvesen az idős néni.

- Na, és most már rátérhetnénk arra a sztorira, ami mindenkit érdekel! Hogy a jó istenbe találtatok egymásra? - könyököl rá az asztalra Nate. Nos, akkor jöjjön a nehéz része.

- Egy osztályba járunk - mondom, miközben egy újabb kanállal csillapítottam éhínségem.

- Ráadásul a hippi szoknyás gnóm egy projektmunkát adott nekünk. Tehát év végéig vele dolgozok - mutat rám Alex.

- Először meg sem akarta csinálni! - nevetek fel az emlék hatására - Úgy kellett unszolni rá.

- Hát igen. De, mikor rászántuk magunkat egyre több időt töltöttünk együtt - ragadta meg a kezem a fiú és összekulcsolta, hogy hihetőbb legyen.

- És akkor most együtt vagytok? - tapsikol vidáman Jess. Hát, ezt még nem biztos, hogy elő kéne, így adni. Túl gyorsnak tartom még mindig.

- Még nem - vágom rá a fiú előtt, aki már szólásra nyitotta a száját - Még nem köteleztem el magam rá. Viszont azt meg tudom erősíteni, hogy nagyon kedvelem. Jobban a kelleténél. Talán ma ezért is vagyok itt - biccentek mosolyogva. Oh, és még nem is hazudtam. Tényleg kedvelem. Talán jobban, mint kellene. És lehet, hogy nagyot fogok bukni a végén, de én még önző szeretnék maradni egy darabig és elhinni, hogy ez igazi. Ez az önzőség, most mindenkinek jó, főleg nekem.

- Pontosan - vigyorodik el a mellettem ülő, de éreztem, hogy a tekintete szinte lyukat éget a belsőmbe.

- Ez annyira megható. Na, jó ideje összepakolni. Drágáim menjetek fel. Ezt én intézem - szólal meg végül a néni, mire Alex minden szó nélkül ránt fel és elkezd húzni az emeletre.

- Lassíts már! Hé Alex! Nyugodj már le! - szólok utána, mivel, majdnem 2-szer borultak le a lépcsőn.

- Bocs. Csak már szabadulni akartam a magabiztos mosolyuktól - csapja be maga mögött a szoba ajtót és hátát neki veti.

- Szerintem aranyosak - vigyorogtam a fiúra, aki csak fájdalmas arccal bámult rám.

- Ez a baj. Megkedveltek - túrt idegesen a hajába.

- És tulajdonképpen hol is itt a probléma? - vonom fel kérdőn a szemöldököm.

- Ott, hogy ez az egész még mindig csak egy színjáték. Egy rohadt kamu!

- Ezt vágom! De most mi a bajod? Azon kívül, hogy zavar, hogy bírnak - meredek rá.

- Az, hogy kurvára szét leszek csapva, ha kiderül.

- Te akartad ezt! Én mondtam, hogy faszság! Aztán belementem, mert megzsaroltál, majd most itt hisztizel! Kapd már össze magad! Honnan jönnének rá, ha most is jól alakítottunk? Majd, ha vége a sulinak szépen "szakítunk" és ennyi.

- Olyan könnyen beszélsz! Hisz ezzel csak felvittem a dolgod. Számba vesznek a suliba, lettek igazi haverjaid. Mi tart vissza? Én? Hogy kinyitom a nagy szám? Megnyugodhatsz tőlem nem tudják meg! - köpi az arcomba. Úgy hátráltam el tőle, mintha jó erősen pofon vágott volna.

- Mekkora egy idióta vagy! - kiáltom vissza - Tényleg azt hitted, hogy ez nekem számít? Segíteni akartam végig te hülye! Komolyan mondtam, hogy megkedveltelek! - vágok rá egyet a mellkasára, bár szerintem meg sem érezte. Mérgesen, kaptam fel a cuccomat és indultam volna ki a szobából, ki a házból, ki a világból, de az a fiú, visszatartott. Elkapta a karom és egy aprót szorított rajta, hogy rá figyelek.

- Basszus, ne haragudj Tori! Elszállt az agyam, nem gondoltam komolyan. Egy fasz vagyok - mondja végig a szemembe.

- Az vagy - mosolyodok rá.

- Azért nincs hari? - mereszt boci szemeket, mire felkuncogtam.

- Nincs, te nagy gyerek. Használhatom a fürdőt?

- Persze. Ruha is kell? - engedi el a kezem. Ott, ahol az előbb fogta kellemes bizsergés futott át a karomon.

- Ja, jó lenne - vágok hülye fejet, mire felröhögve hozzám vág egy szürke kapucnis pulcsit.

- Hé! Ne bántsd a gyereket! - förmedek rá nevetve. A válaszát meg sem várva léptem be a tágas helyiségbe. Jólesően sóhajtottam fel, mikor a meleg víz bőrömmel érintkezett. Úgy éreztem csak én és a magány. A felszerelt polcról, egymás után szedtem le az illatszereket, és szagoltam meg. Amint megéreztem Alex illatát, nyomtam is belőle a kezemre. Jó, na én is lány vagyok!

- Mi tart már ennyi ideig Ázott burgonya? - hallom Alex jellegzetes hangját.

- Az, hogy ne vágjalak nyakon ezért a becenévért! Fogd be Száraz paradicsom! - kiáltok ki neki, mire csak a kuncogását fogom fel. Mikor kész lettem, és bele bújtam a hatalmas ruhadarabba, ami leért a térdem fölé is, nyitottam ki az ajtót és nemes egyszerűséggel hozzá vágtam az ágyon ülő fiúhoz a tusfürdős palackot.

- Ezt most mié... - kapja fel a fejét, de mikor megpillantott a hangja elhalt. Többször is végigfuttatta rajtam a tekintetét, föl-le, majd egy hatalmas nyelt.

- Mert Ázott burgonyának hívtál! Mehetsz fürödni. És most engedj be az ágyba! - lépek a hatalmas bútordarab mellé, és lehuppantam rá.

- Kikészítesz! - túr bele a hajába mára már sokadjára.

- Mivel? - biccentem oldalra a fejem, kérdőn.

- A ruhával.

- De hisz a tiéd.

- De nem gondoltam, hogy, ilyen kicseszett jól fog állni - motyogja halkan majd bevonul a fürdőbe. Most... most jól hallottam, amit mondott? Ugye ezt most nem csak beképzelem? Meg akartam várni, míg visszajön, de a szememre, mintha mázsás súly helyezkedett volna. Már akkor sem tudtam kinyitni, mikor ajtónyitódást és lépteket hallottam meg, majd megéreztem, hogy valaki sóhajtva terített rám egy puha, meleg anyagot és ő maga is bebújik alá, de a tisztes távolságot megtartotta. És ekkor teljesen elaludtam.

Gyerekek! Nagyon nagyon sajnálom! Későn hozom a részt ne haragudjatok. Viszont két hírrel is érkeztem.
Először is (megint) van egy új könyvem, amibe sok sok meglepi lesz. A címe: Kaktuszlány. Ha van kedvetek nézetek bele.😊💞
A másik. OMG! Megvan a 10K megtekintés. Úristen nagyon nagyon nagyooooooon köszönöm, és imádlak titeket!❤️❤️❤️ Remélem a továbbiakban is itt lesztek.😊😏💗🌹
Puszi.❤️🐒

Fehérmálna