A suli menője /✓

8

- Na jól van Királylány mit akarsz csinálni? - dőlök neki a falnak, miközben a szemkontaktust igyekezek tartani.

- Hát tudod nem is tudom mi illik királyi személyemhez! Esetleg divatbemutató? - rebegteti meg a szempilláit, mire felröhögtem.

- Esetleg valami Disney film?

- Uu, de csak akkor, ha a Mulan-t nézzük.

ÉS TÉNYLEG AZT NÉZTÜK! Szerény személyem imádja a Disneyt és sosem fogok kinőni belőle, de hogy pont egy fiúval, egy menő fiúval fogom hajnalig a Mulan-t bámulni sosem számítottam. Persze az egész poénból indult ki, de a végére már csak egymást dobáltuk kukoricával. Aztán már csak arra emlékszem, hogy a mozdulataim lelassulnak és a fiú vállára hajtom a fejem.

Álmosan, pislogva próbálom fölfogni hol vagyok és miért van annyi fény, hogy kiégeti a retinámat. A felismerés villámként csapott belém, miszerint valami nehéz súly helyezkedik a hasamon. Ugyanis Mr. Tökély, úgy gondolta kölcsönvesz párnának, miközben, félig már a földön volt.

- Héj! Csipkerózsika! - túrok bele puha fürtjeibe, mire csak morogva fúrja bele még jobban a buksiját a gyomromba.

- Alszok... - motyogja.

- Azzal nincs baj, de azzal már van, hogy szétnyomsz.

- Hm... lehet április után is megtartalak párnának.

- Igazán megtisztelsz.... Várjunk! Ma suli van! - ülök fel hirtelen, mire a fiú feje az ölemben landol.

- Nem hiszem - ásítja. Mérgesen vettem fel a telefonom fényerejét és az arcába világítottam.

- De. Nagyon is csütörtök van - koppintok a kijelzőre. Kérdőn emelte fel a fejét, majd szemei kitágultak.

- Hogy az a... Ma még edzés is van! - pattan fel, majd kérdőn fordul felém, majd vissza a fürdőre.

- Menj - sóhajtok, mire már el is tűnt. Addig gyorsan kikaptam valamit a szekrényből, majd lerohantam a lenti fürdőbe.

- Milyen volt? - állít meg vigyorogva Lily.

- Miről beszélsz? - meredek rá kérdőn.

- Hát az estéről. 6 körül benyitottam és olyan cukin aludtatok! - visong.

- És el is fogok késni, mivel, olyan "cukin aludtunk".

- 10 perc múlva lent várlak titeket - sóhajt föl.

- Egy angyal vagy! - vigyorgok rá - Megyek szólok Alexnek és indulhatunk.

^°^

- Elnézést a késésért! - estem be a terembe. Mr. Moor kérdőn meredt rám hatalmas szemüvege mögül, majd gúnyosan elmosolyodott, mikor meglátta a hátam mögött Alexet.

- Örülök, hogy megtisztelnek minket a jelenlétükkel.

- Én nem akartam. Csak ez a nőszemély berángatott - szólal meg a hátam mögül Alex.

- Belehalsz - fordulok felé, gúnyos mosollyal az arcomon.

- Bele én! A kémia a világ legrosszabb tantárgya! Ne vegye magára! - fordult a tanár felé, mire én már éreztem, hogy elvetette a súlykot - Csoda egy évben egyszer van és már múlt héten beültem erre a szenvedésre. Köszi ennyi elég is volt.

- Khm... - köhög mögöttünk a tanár, de mi rá se figyeltünk.

- Fejezd be. Nem akarom kirúgatni magam, csak mert nem bírod a kémiát, ahogy a többi tantárgyat sem. Elnézést kérünk tanár úr legközelebb befogja - fordulok a tanár felé nagy hévvel.

- Vagy nem - szúrja közbe a fiú.

- Fejezzék már be! Az ég áldja meg magukat! Mint két papagáj. Üljenek le és óra végéig egy pisszenést se! - förmed ránk idegesen a tanár. Nos Alex ahelyett, hogy leült volna a földön kezdett el matatni.

- Mit csinálsz már? - mered rá Hannah sájnalkozóan.

- Mr. Moor elgurult gyógyszereit keresem. Mer? - pillanat föl. Azokat a gyönyörűen csillogó szemeket eltakarta arcába hulló, már hosszú göndör haja. Várj milyen gyönyörű szemek?! Nekem is elvándoroltak a gyógyazereim vagy csak romlott volt a reggeli tojás? Jó most szegény pipit, aki tojta lemínősítettem.

- Alexander Holder! Viselkedjen, vagy különben az igazgatónál köt ki! - nos szegény kémia tanár nem tudja ki fogja még ma kikészíteni.

- Köszönöm már volt randim vele. Nem annyira lesz tartós kapcsolat az igazgató úrral, de úgy érzem sokszor fogom látni - villant egy angyali vigyort a fiú. A szám elé kaptam a kezem, nehogy hangosan felröhögjek. De az osztály már nem volt ilyen jól nevelt. A teremben elszabadult a felhőtlen kacagás, meg a tanár is megengedett magának egy apró mosolyt, de szerintem csak én láttam, mert azon nyomban komorrá vált.

- Úgy látom remek energiában van. Esetleg egy felelés? - int a tábla felé.

- Léptem! - sietett hátra a leghatásó padba és levágta magát. Fejemet fogva követtem ezt a szerencsétlent, míg nem össze nem találkozott a tekintetem Arianával. A lány a szokásos mosolya helyett, felvont szemöldökkel, gyilkos szemekkel meredt rám, és a vadonatúj táskáját a mellette lévő székre rakta, ami eddig az én helyem volt.

- Bocs. Most már foglalt. A táskám jobban megérdemli ezt a helyet, mint te - aucs, ez betalált! De, ahelyett, hogy visszavágtam volna, kedvesen rámosolyogtam és hátra sétáltam Alexhez. Már nyitottam, volna a számat, de a fiú megelőzött cselekedetével. Felém sem fordulva, fél karral húzta ki nekem a mellette levő széket, mire én hálásan ültem le rá.

- Köszönöm! - raktam fel a táskámat a padra és előszedtem belőle a füzetem.

- Hogy lehetett ő a legjobb barátnőd sok éven keresztül? - kérdése meglepett. Már épp válaszolni akartam, amikor végig gondoltam a hallottakat.

- A szüleink jóba voltak egy ideig. Így mi is. De az anyja lelépett fél éve és teljesen kifordult önmagából - vontam vállat nemtörődöm stílusban, viszont igenis érdekelt ez az egész. Annyira sajnáltam, amikor sírva rohant át hozzám a hírrel. Először el sem akartam hinni, hogy a mindig is szeretetteljes anyuka, ilyenhez folyamodjon.

- Ne add a hülyét, igenis érdekelt - támasztotta fejét a kezébe és csak fél szemmel figyelte mozdulataimat.

- Jó, persze, hogy érdekelt. Annyira sajnáltam. Senki sem érdemel, ilyen bánásmódot - sóhajtottam fel.

- És mi van a másikkal. Hogy is hívják... - töpreng el hosszasan.

- Nancy?

- Ő!

- Nos, nem tudom. Éppen, hogy megbocsátott, erre most elvileg "összejöttem" azzal a sráccal, akivel ő, majdnem lefeküdt. Szerinted? - fordultam felé teljesen.

- Húzós szitu - húzza el a száját - Figyelj! Ha ennyi gondot okoz ez az egész, akkor inkább hagyjuk abba - túr bele elkeseredetten a hajába.

- Tessék? - meredtem rá, mint, aki rosszul hall.

- Nem akarom, hogy miattam vessz össze a barátaiddal.

- És a beadandó? A kocsid?

- A beadandót lerendezzük két perc alatt. Az autó meg nem fontos, ha nem tiszta a lelkiismeretem - hosszú másodpercekig bámultam a fiú arcába. Kitalálta ezt az egész kavarás dolgot most meg vissza akarja vonni, hogy ne veszítsem el a barátaimat? Látott már valaki ennyi cukormázat egy romantikus filmben?

- Nem! A szavamat adtam, hogy áprilisig a barátnőd leszek. És ezt be fogjuk tartani, ha rajtam múlik. Csak egy kis rögös út, miatt fel akarod adni az utat? - csóválom meg a fejem rosszallóan.

- Dehát a barátaid!

- Akkor lennének igazi barátok, ha elfogadnák a döntéseim. Nos, mit akarsz még pasim? Épp figyelnék! - morogtam rá vigyorogva túljátszva a szerepem.

- Semmit te lány! - rázza meg a fejét nevetve - Csak egyszerűen nem hiszem el, hogy lehetsz, ilyen jó fej is.

Fehérmálna