A suli menője /✓

3

- Nos... - köszörüli meg a torkát Mr. Hole - Köszönöm, hogy szólt újonc kisasszony!

- Még mindig 2 éve járok ide - szólok közbe.

- Lényegtelen! - legyint irányomba - Viszont ön Alexander túl messze ment!

- Nem tehetek róla, hogy minden lány utánam lohol - ránt vállat nemtörődöm stílusban.

- Hogy hogy mondod? - fordulok felé. Hisz a mindenbe én is beletartozok.

- Javítok. Aki lánynak nevezhető - vigyorog az arcomba.

- Te... felfuvalkodott béka! - csapom mellkason - Hogy mondhatsz ilyet? Csak azért, mert nem megyek veled ágyba, úgy, mint egyesek én is lány vagyok csak nem olvadok el a beképzelt pofádtól! - pufogom. Ha! Még, hogy ez legyen a suli "leghelyesebbike". Inkább a legtahóbbika.

- Elég legyen "2 éve ide járok"! Menyjen órára. Alexanderrel én meg beszélgetek - szól rám a diri. Mi ez a becenév? Most azért, mert kijavítottam a busa agyát?

- "Adios" Baromarc! - intek Holdernek, majd biccentek Mr. Hole felé.

Sóhajtva lépek ki az igazgatóiból, majd indultam el a terembe.

- Victoria?! - képed el a matek tanár miután csöngő után érkezek.

- Elnézést tanárnő! Hosszú történet, de az igazgatónál voltam - fáradtan tartottam a szemkontaktus a tanárral, aki csak rábólintott és a helyemre küldött.

- Mi történt? - fordul hátra Ari. Na, most meg tudnám folytani.

- Miattad Nancy és Alex lebukott. Alexander most van még mindig a dirinél, én meg soha többé nem tudok, majd Nancy szemébe nézni. Legalább sikerült? - vonom fel a szemöldököm vádlón.

- Ízé.... Semmi nem volt benne csak a neve és a születési adatai - hajtja le a fejét.

- Most szórakozol velem?! - ordítok suttogva. Nem tudom, hogy lehet ordítva suttogni, de most sikerült. Pipa a bakancslistán.

- Jó, bocsi. Azt hittem érdekesebb lesz! - mentegetőzik. Mérgesen dőlök hátra a széken.

- Remek. Legközelebb Ariana egyedül csinálod! - rázom meg a mutató ujjam - Még egyszer nem viszel a szarba.

- Oké, oké! - bólint. Óra után elsőként rohantam ki a teremből és vágtam át az aulán.

- Nancy! - kiáltottam az előttem sétáló lány után. Meg kell beszélnem vele ezt. Kérdőn fordul hátra, majd mikor meglát szomorú mosollyal fordul el. A francba!

- Menj el Tori! Nincs most kedvem ehhez - rázza meg a fejét.

- Hallgass meg! Nem én akartam! - érem utol és fogom meg a vállát.

- Tessék?

- Nézd - folytatom halkabban - Ari beakart menni a diri szobájába ezért megkért, hogy vonjam el a figyelmét. Én hülye meg belementem. Nagyon sajnálom oké? Csak elvittem a 11. osztály felé, hisz ők a legrosszabbak. A többit már Mr. Hole hallotta. Gondolhatod mennyire szégyellem magam, hisz nem akartam neked kényelmetlenséget okozni - hadarom. Annyira reménykedtem, hogy sikerül feldolgoznia és nem haragszik rám. Mikor hosszú ideig hallgatott nem szólalt meg a gombóc a torkomban egyre csak növekedett.

- Szóval, baleset volt?

- Teljes mértékben - bólogatok - Ugye nem haragszol? - meredek rá boci szemekkel.

- Hát... nem mondanám, hogy még sikerült megemésztenem. De nem haragszom rád! - ereszt felém egy lágy mosolyt. Annyira megkönnyebbültem, hogy hirtelen átöleltem. A szívemről leesett a súly.

- Köszönöm Narancs! - sóhajtok fel megkönnyebbülten.

- Nincs mit Tortilla! - paskolja meg a fejem - De most mennék olaszra, ha elengednél.

- Oh, igen bocsi! - lépek hátrébb.

- Angolon találkozunk - int mosolyogva, majd elfordulva folytatta útját. Mosolyogva nézek utána, majd nagyot sóhajtok. Most következik a kemény dió. Azaz Holder. Kínosan és feszengve indultam el a menők felé. Persze, most is annyian voltak, mint az egerek. Alig bírtam átfurakodni közöttük. Jó páran el is küldtek melegebb éghajlatra.

- Héj Alexander! - intek felé. Persze, hogy ő van a központba szóval, ha ő rád figyel mindenki. Remek!

- Figyelj én csak bocsánatot szeretnék kérni a ma reggeli dolog miatt - állok kínosan egyik lábamról a másikra. Basszus, de kínos! A tömeg halkan figyel engem, majd egyszerre röhögnek fel, mire az arcom egy paradicsomra kezd el hasonlítani.

- Alex ismered ezt a nyomit? - kapaszkodik a fiú vállába röhögve egy platinaszőke lány. A szeme alapján egy agyonsminkelt macskának mondanám.

- Csak ma reggel hozott össze vele a balsors! - vigyorog Holder, majd figyelmét teljes mértékben rám fordítja - No para Kisanyám. Mondom csak segítettél - hajol közelebb, mire én hátra tettem egy lépést.

- Remek, megbeszéltük. De ne hívj Kisanyámnak. Van nevem képzeld. Várj, ne képzeld el. Nem is tudod és nem akarjuk, hogy az agyad sérüljön. Az a macska melletted még megsiratna - vágok gúnyos fintort. Lehet hagynom kellett volna, de nem akarom, hogy ezen rágódjanak 2 hétig. "Alexander Holder, hogy szól be egy nyominak." szalagcímmel.

- Húúú! Úgy látom, beszóltak neked. De keményen - löki vállon egy kigyúrt srác vihogva a sokkot kapott Alexandert. Én csak egy bólintással nyugtáztam, hogy nem számított, hogy valaki visszaszól neki, pláne ne "egy olyan, mint én" és hátat fordítva nekik elindultam a fa alatti pad felé, ahol már Ari ült Nancyval. Mind ketten elképedve néztek rám.

- Képzeld ha össze kéne hasonlítani nekem nagyobb agyam lenne. De nem csak az agyam nagy! - kiált utánam. Hirtelen torpanok meg és fordulok az irányába. Körülötte a lányok mind lefagyva bámulták.

- Örülök, hogy megbeszéltük a képzelgéseid. Legalább tudsz álmodni - mosolygok rá ártatlanul, majd megint elindultam.

- Ez nem képzelgés! Igen is van. Sokan látták már.

- Anyukád biztosan. És szerintem te már csak magadat égeted. Jobb lenne, ha befognád - hátra sem fordulva mondom ezt. Már nem érdemli meg, hogy rá nézzek, vagy vele vitatkozzak. Amúgy nem tudom, honnan jött ez a hirtelen bátorság, de tetszik. Mosolyogva ülök le a két döbbent lány közé, majd fellapoztam a könyvem nem törődve az engem figyelő szempárokkal. Lehet nem kellett volna? Lehet. De, a nem teszem meg rám szállnak. Így is már megaláztak. Had égjen a "suli rosszfiúja" is egy kicsit. Mert a reggeli kijelentésére alapozva lány vagyok. Olyan lány, aki nem hódol be egy ilyen beképzelt alaknak. Nem engedheti meg magának.

Fehérmálna