Alexander Jack Holder tervéhez csak egy lány kell, aki nem habarodik bele az első percben. És erre a makacs és iskolaelső Tori Ecery tökéletesnek bizonyosul, hisz a lány nyilvánosan is kijelenti, hogy nem rajong a beképzelt fiúért. Ám egy kis zsarol...
"Az elején jön a mámor, majd később a bátor. Jön ki a sok hazugságot elhitte, majd a testedet a tűzbe vetette. A lelkiismeret a végén felemészt, testeddel együtt elemészt."
A͙
Nagyon szuper érzés, amikor az osztályod bedob a hiénák közé. Amikor egyikőjük sem akarja bevállalni a ballagási beszédet, így rád bízták, amíg kimentem mosdóba. Mikorra visszatértem, mindenki vigyorogva bámult rám, majd a kezembe nyomtak egy halom szempontot, miként is fogalmazzam meg. Hát köszi.
- Khm... Figyelnétek kicsit. Kösz - szólok bele a mikrofonba, mikor felléptem az emelvényre és végig néztem a tornateremben gyülekező diákokon, tanárokon, rokonokon. Persze rögtön kiszúrtam a hozzám tartozókat, mivel kört alakítva ők voltak a leghangosabbak, de, mikor meghallották a hangom, rögtön felém fordultak - Oké először is leszögezném, hogy nem volt szép, úgy rám bízni ezt a feladatot, hogy én tudtam meg utoljára - néhány halk kuncogás, majd ismét folytattam - Őszinte leszek. Nem fogok csak, azért hazudni, hogy jobb színben tüntessem fel magunkat... Többé már nem - mosolyodtam el óvatosan, és a tömegben egy személyt kerestem, aki épp engem mustárolt vigyorogva.
- Pontosan emlékszem, mikor gólyaként beléptem az épületbe. Minden nagyobb volt nálam, én pedig nem tudtam, mihez is kéne kezdenem... Az első néhány évet végigszenvedtem, az akkori barátaimmal. Mindenkit és mindent szidtunk magunk körül, már alig vártuk, hogy egyetemre mehessünk. Nem csak az osztályommal volt a baj - emeltem fel a kezem, mikor többen elkezdtek háborogni - Hanem velem is. Nem voltam hajlandó nyitni az új dolgok felé. Ezt mára már kívülről tudom. Sajnálom, ha valakivel lekezelő, vagy bunkó voltam - tártam szét a karjaimat - Nem vagyok tökéletes. Ahogy az osztály sem volt. Nem egy megírt ifjúsági regényben játszottuk a főszerepet. Lazán bedobtuk a társunkat, ha balhé történt, akár ő volt, akár nem. Hamarabb röhögtük ki, mint, hogy segítő kezeket nyújtottunk volna. Csoda, hogy utáltam itt lenni? Mert szerintem nem. Borzalmas osztályközösségünk volt, és borzalmas osztályfőnökünk. Bocsánat Mrs. Ollyson, a végén mondok szépet is - intek oda neki, aki csak nevetve fogta a fejét - Szóval túléltük a végzős évig. Kisebb, nagyobb viták végig kialakultak, de, mikor 12.-ben mindenkinek kinyílt a szeme és eluralkodott a pokol. Hazugság, fenyegetés, kavarások. Minden volt itt, amit el lehet képzelni. Én is benne voltam. Hiába próbáltam kerülni a nagy menős életet, a végére csak megtalált. Belementem egy kamu kapcsolatba, csakhogy ne bukjak meg és, hogy a fiú megkapja álmai kocsiját. Stréberből menő. Így terjedt az iskolában. Hogy kihasználás alapon folynak a dolgok. Igaz. Úgy volt. Az elején, vagy a közepéig már nem is tudom. Megismertem a másik oldalt és rájöttem, hogy kellett volna egy pápaszemes szemüveg, hogy észrevegyem az igazságot. Szóval "megváltoztam" 2 ember hátrányára, több tucat örömére. Lettek igazi barátaim, igazi kapcsolatom a családommal, rájöttem, hogy még én is képes vagyok szerelembe esni, és, hogy Mrs. Ollyson a legjobb fej tanár, akivel valaha találkoztam - vigyorogtam a tanárnő felé, aki meghatódva próbálta felfelé pislogni a könnyeit.
- A tanulság, hogy senkit sem szabad kiutálni, csak mert más, mint ti. Származás, család, öltözködés, érdeklődési kör. Srácok ezek, annyira kicsinyes érvek! Emeld fel a segged és beszélj vele. Majd csak után mond, hogy bunkó. Engedd, hogy megmutassa a valódi énjét. Adj egy esélyt. Mindenki megérdemli. Nálunk is ezt kellett volna tenni. És, akkor jobb emberek lettünk volna. Mindenki rájött volna, hogy az osztályfőnök rendes és ott segít, ahol tud. Rájöttünk volna, arra is, hogy különlegesek vagyunk. Hogy mindenki egyedi, mindenki a maga módján szerethető. Ott lettünk volna egymásnak bajban, boldogságban. De ez nem történt meg. Persze már jókor beszélek róla, mikor már nincs tétje és mindenki máshová megy, de, úgy érzem muszáj kiadnom magamból. Hátha át tudom adni a fiatalabbnak a tapasztalatokat. Legyetek emberségesek egymással! És ti is jobban fogjátok érezni magatokat. Tudom nem, ilyen beszédet kellett volna mondanom, és nem negatívumokat felsorolni, de szükség volt rá. Sajnálom! De én nem fogok hazudni. Rossz dolog. Gyűlölni lehet az őszinteséget, de hazugságba esni égetően fájdalmas. Kérlek titeket gondoljátok végig... Köszönöm a figyelmet! - hajoltam meg gyorsan, majd lesiettem az emelvényről, miközben a teremben felhangzott a tapsvihar. A többiekhez siettem a terem hátuljába, ahol Tia rögtön a nyakamba ugrott.
- Annyira fantasztikus voltál - szorítja ki belőlem a levegőt, miközben egy könnycsepp a vállamra hull. Szorosabban fontam karjaimat teste köré, miközben én is igyekeztem fölfelé pislogni a meghatódottságomat. Hogy fogjuk egymást megölelni, mikor két és fél óra autóút fog elválasztani egymástól minket? Persze, mikor kiderült, hogy mindkettőnket felvettek a kinézett egyetemre, boldogan ugrottunk egymás nyakába, majd bömbölve néztünk végig egy rajzfilmet, amiért jó esetben havonta egyszer fogjuk látni egymást. Azóta már David-en is túl van, ráadásul nagyon megkedvelte Elisabeth-et. Viszont azt is kijelentette, hogy most egy ideig szeretné kerülni a kapcsolatokat. Elég volt neki egy a néhány év, most pihenés van. Az ő szavaival élve.
- Jó elég már! - löki félre óvatosan Troy, majd ő is a nyakamba veti magát - Szuper voltál Kicsike!
- Köszi! - veregetem meg a vállát nevetve. Végül Troy is megtalálta a helyét, ugyanis elhatározta, hogy kihagy egy évet, és elutazik a világ különböző pontjaira. Először azt hittük viccel, de be kellett látnunk, hogy nagyon nem.
- Tényleg nem volt rossz - biccent elismerve Hannah, mire én vettem a bátorságot és óvatosan átöleltem. Hisz a következő hónapban már Ausztria felé utazik, hogy ott folytassa tanulmányait. Messzebbre nem is mehetett volna tőlünk. Persze nagyon örültünk neki, de azért meg is sirattuk, hogy szétszéledünk. Természetesen titokban. A lány egy kis hezitálás után fejemre simította a kezét és kétszer végigsimított rajta, majd el is tolt magától. Tőle már ez is nagylelkű volt.
- Büszkeség és balítélet - lépet elém David, majd kitárta a kezeit, amibe nevetve vetettem magam. Szokásává volt, hogy műcímekkel fejezte ki magát, bizonyos történések után.
- Nagyon készülsz a bölcsészkarra?
- Legközelebb már az újságba látod az arcom - húzta ki magát nagyképűen.
- Azért szeretném hamarabb, mint a halálod napján - vágtam vissza pimaszul, mire felhúzott orral lépet el mellőlem.
- Szép volt - suttogta szívdöglesztő mosollyal Alex, mikor megálltam közvetlenül előtte.
- Kösz - biccentettem, majd lábujjhegyre álltam, hogy szánkat egymáshoz érintsem. A kapcsolatunk az esküvő óta csak erősödött, szinte minden nap egymás nyakán lógtunk és én még azért is képes voltam felhívni, hogy sikerült megölnöm egy pókot. Kisebb örömök, amit röhögve hallgatott végig.
A csókunk kissé hosszúra és khm... szenvedélyese sikerülhetett, mivel valaki köhintett a hátunk mögül. Piruló fejjel húzódtam el a fiútól és pillantottam fel a nővéremre, aki minden tudó fejjel egy kacér vigyort küldött felém.
- Jaj már - röhögtem fel kínosan, mikor leesett, miért is néz így.
- Azért szeretlek! - lépett elém hatalmas mosollyal az arcán, majd átölelte a vállam. Óvatosan öleltem át a hátát, nehogy fájjon a pocaklakónak. Mert igen, a nővéremnek babája lesz. Nagynéni leszek. Az egyik legbüszkébb. Így is ugráltam 10 percen keresztül egy kávézóban, mikor megtudtam.
Az életem 18 éves koromra fenekestül felfordult. Megjártam a poklot és a mennyet is egymás után. Végül pedig kompromisszumot kötöttem és a földön maradtam a szeretteimmel és egyetemre megyek a barátommal. Igen Alexszel. Olyan furcsa kimondani, hogy járunk. De nem is lehetnék boldogabb, mikor a barátnőjeként mutat be. Ráadásul a foci által szerzett ösztöndíjjal, csupán 20 percre lesz tőlem. Ő sportolhat, miközben én egy zacskó mogyoró mellett forgatókönyvírónak tanulok. Azért ez, így tökéletes nem?
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
