A suli menője /✓

13

Aludtam! Igaz, hogy némi segítséggel, de sikerült lehunyni a szemem. Még ha csak 5 óra lett belőle.

- Kop-kop! Bejövök! - lép be vigyorogva Tim - Szevasz Tökmag! - borzolja össze a hajam, mire nevetve löktem el a kezét a fejem közeléből.

- Mi van, nincs több pia? - vonom fel a szemöldököm szórakozottan.

- Neeeem - nyújtja el az "e" betűt - Csak, eleget ittam már. Itt az ideje figyelni két hisztis kismacskára - visítva ütöttem meg sértődöttem a mellkasát, amit vihogva fogadott.

- Ez gonosz volt - fonom keresztbe a karom, mire még jobban röhögött.

- Vicc volt. Jól hallottam az asszonytól, hogy készülsz valahova?

- Ja. Vacsira - biccentek - Szerinted? - emelek fel két vállfán lógó göncöt, kérdőn.

- A jobb oldali - bök az említett dolog felé. Na, igen. Tim mindig is őszinte volt velem, legyen szó bármiről. Sajnos szegényt mindig elrángatom vásárolni.

- Köszi! - mosolyodok el és berohanok a fürdőbe átvenni.

- És hova is mész? - hallom, hogy közelebb lép és a falnak dől.

- Már mondtam, hogy vacsorázni - kiáltom ki sietősen.

- Azon belül?

- Azon belül enni!

- Anyád picsáját! - röhögi el magát kínosan, mire elvigyorodok.

- Alex rokonaihoz. Így jobb?

- Hogy hova?! - akad ki egy perc múlva. Lehet most esett le neki.

- Alex rokonaihoz - lépek ki a fürdőből fekete farmerban és fehér felsőben, hajamat egy csattal próbáltam feltűzni, miközben Tim reakcióját figyeltem. Elég szórakoztató látvány volt, ahogy atyáskodik.

- És szabad tudnom, miért mész? - fonja keresztbe a kezeit, mire felnevetek.

- Nem fog megerőszakolni Tim, nyugi - lépek mellé és egy apró puszit nyomok az arcára - Beszélt rólam a családjának és meg szeretnének ismerni. Nem, olyan nagy dolog.

- Szerintem meg az - morogja.

- Timothy! Hagy azt a szerencsétlen lányt készülni! Csak egy vacsira megy nem esküvőre! - kiált fel idegesen Lily.

- Még - teszem hozzá halkan, de a férfi, így is meghallotta.

- Mi van?! - mered rám kérdőn. És egyben idegesen.

- Szióka Tim - dobok neki vigyorogva egy légpuszit és lesietek a nappaliba.

- A jó kurva nagynénikéd Victoria! - kiált utánam, mikor már a bakancsomat húztam. Vihogva léptem ki a hideg őszi időjárásba, ahol már a szürke felhők is lágy táncot jártak az égbolton maguk előtt kergetve a jó időt. A Nap sem látszódott, meleg, kellemes sugarai valahol a hatalmas szürkeség mögött lehetett elbújva.

- Szia! - hallok meg egy vidám hangot a jobbomról és, mikor arra fordultam szembe találtam magam egy tökéletes fogreklám következő modelljével.

- Hali! - lépek elé zakatoló szívvel, várva a következő lépésére, a következő cselekedetére.

- Aludtál? - hajol közelebb az arcomat vizsgálva, mire én ijedten hátráltam pár lépést.

- Igen. Isaac Newton segített benne - biccentek, de mikor megláttam kérdő tekintetét, majdnem felröhögtem.

- Titkos viszonyod van Newtonnal? Most meg velem jössz vacsorázni? Na, jó most fordulj vissza! - mutatott a házunkra komolyan, de szeme körül összefutott a nevetőránc.