A suli menője /✓

27

- Büszke vagyok rád Tori - suttogja mosolyogva Lily, miközben szorosabbra köti a fűzőt a ruhámon.

- Én még mindig nem értem... Milyen esküvőre mész? - térdel fel a kanapén Tim, miközben engem mustárolt sötét szemeivel.

- Tim... Mindegy, nem lényeg - legyintettem - Nem én megyek férjhez, közöm sem lesz hozzá, csupán meghívtak egy egyszerű, de gyönyörű szertartásra. Kérlek szépen fogadd már el, hogy nem vagyok kisgyerek - tettem össze könyörögve a két kezem. Az aggódása a sírba visz.

- Oké, oké - emeli fel védekezés képen a kezét és visszafordul a színes képernyő felé. Nevetve csóváltam meg a fejem. Imádom Timet, szinte már, olyan nekem, mint a bátyám. A viselkedésével az öcsém. De, annyira könnyen meg lehet sérteni. És a túlaggódásával egyszerűen elviselhetetlen. 

- Majd beszélek vele - nyugtat meg Lily - Mond csak. Végig gondoltad ezt? - pillantott rám aggódó íriszeivel.

- Nem - rázom meg a fejem - De, ha nem teszem meg, azt egész életeben bánni fogom.

- Megértem. Én csak... féltelek. Meg az Alex gyereket is Timtől, ha rájön mi történt - húzta el a száját.

- Nem lesz baj - szorítok egyet hófehér kezén - Ezért megyek. Hogy elrendezzem a dogokat. Az már csak rajtunk áll, hogy újrakezdés vagy befejezés lesz e belőle - rántom meg a vállam, mintha nem érdekelne. Oh, pedig mennyire is érdekel. Majd megöl a félelem. Mi lesz, ha nem engedi? Vagy, ha ő már tényleg lezárta ezt az egészet, és többé nem akar ezzel foglalkozni? Velem foglalkozni.

- Legyen akárhogy is, én csak azt szeretném, hogy boldog legyél - szorít rá az ujjaimra, mire én kedvesen rámosolyodtam.

- Köszönök mindent Lily. Azt, hogy nem dugtál árvaházba, hanem felneveltél. Azt, hogy bármilyen rossz is voltam, te mindig kihúztál a csávából. Köszönöm, hogy bármilyen is volt a kedvem, ott álltál mellettem és támogattál. Bármibe is kezdtem, bármekkora hülyeség volt ott voltál. Még, amikor elterveztem, hogy sajtot lopok a Holdról, akkor is - nevettem fel az emlék hatására. Azóta persze jó néhány év eltelt és rájöttem legnagyobb sajnálatomra a Hold nincs sajtból - Nem tudok elég hálás lenni - a mondandóm végére Lily nem bírta ki és sírva fakadt. Kuncogva hagytam, hogy vállamba mélyessze ujjait és szorosan öleljen, már - már annyira, hogy összetörte minden csontom.

- Na, jó, nagyon gyanúsak vagytok nekem! - csattan fel Tim, mire mindketten felé kaptuk a fejünket - Úgy viselkedtek, mint egy kicseszett romantikus filmben, mikor a csaj férjhez megy!... Várj, hogy mi?! - kiáltja el magát - Te férjhez mész?

- Jézusom, dehogyis! 18 leszek egy hónap múlva Tim! Hova gondolsz! - förmedtem rá, miközben magamban jót derültem az egészen.

- Akkor meg mi a francnak siratod meg? - mutat barátnőjére kérdőn.

- Tim, jól vagyok! - nevet fel könnyein keresztül a nővérem - Egyszerűen csak meghatódtam örömömben. Nekem van a világ legjobb kishúga - szorított ismét magához, amit nevetve viszonoztam.

❧

El sem hiszem, hogy eljöttem! Én most fordulok vissza.

A szabadtéri várkertben, amit direkt erre a célra foglaltak le, több 100-an voltak. A tömérdek asztalsor, ami fehérbe burkolózott, az a rengeteg étel, ami rajtuk hevert, a színes lufik és szalagok. A pasztell színek, a vidám, kiöltözött emberek. 

Már terveztem megfordulni és az egész tervemet kukába dobni csak, hogy elmenekülhessek innen, amikor is Alex nagymamája elkapott.

- Drágám! De örülök neked! - csipkedte meg a arcom, amit egy lágy mosollyal tűrtem - Viszont most segítened kell - csapott  közepébe - Jess már vagy egy 10 perce a toaletten van és nem tudja abbahagyni a rókázást, annyira fél. Már nem tudom, mivel nyugtatni - suttogja kétségbe esetten, hogy a körülöttük lévők ne hallják. A számat elhúzva néztem vissza a sövények felé, ahol a kijárat, volt, de végül követtem a nagymamát. Nem hagyhatom cserben. Jessnek szüksége lehet rám.