A suli menője /✓

22

Mikor rákövetkező hétfőn visszajutottam a suliba, az első dolgom volt először is ráugrani Alexre és halálra szorongatni, a második, hogy elmenjek a suli újsághoz és elbeszélgetek Arianá-val és a pletykás szájával.

- Nahát, kit látnak szemeim! Mi kéne? Talán rájöttél, hogy baromság volt ellenem fordulnod? - pillantott fel rám a monitor mögül. Haja szétbomlott a kontyból, szemei alatt hatalmas táskák húzódtak, sőt még a kontaktlencse helyett is szemüveg pihent az orrán.

- Szarul nézel ki - jelentettem ki hirtelen, mire gúnyosan felnevetett.

- Nem csak te lehetsz tökéletlen Ecery. Képzeld nekem is lehet rossz napom. Tudom, hihetetlen, de mellettem nincs egy hazug pasi - hangjából csöpögött a megvetés. 

- Miről beszélsz? - vonom össze a szemöldököm. Erre csak gonoszan elmosolyodott. Megkerülve az asztalt lépett elém, mire én egyet hátráltam. Össze akart zavarni. Csakhogy nem fog összejönni neki.

- Azért jöttem, hogy megkérjelek valamire.

- Nem vagyunk, abban a kapcsolatban, hogy bármit is kérjünk a másiktól nem gondolod?

- Jó, akkor máshogy fogalmazok. Azt akarom, hogy fejezd be a sok hazugságod terjesztését, amibe egy picit is beletartozunk - igyekeztem érzelemmentesen kimondani. Hatásosan.

- Mit jelent az a mi? - vonta fel a szemöldökét.

- Alex és én. Ne pletykálj, olyanról,amihez nincs közöd. Mert egyszer betelik nálam a pohár és, akkor nem maradsz talpon. Világos voltam? - karjaimat magam előtt összefonva, meredtem rá. Igyekeztem nem meghunyászkodni. Nem mutatni, hogy a lábaim már kocsonyává váltak.

- Húha! Mit kéne mondanom? A még 5 hónappal ezelőtti lúzerből hirtelen menő lett és parancsolgat! Húha! - kapta szája elé a kezét megjátszva magát.

"Most vágom pofán, de úgy, hogy a parafa adja a párját"

- Húha bizony. Ide figyelj Ariana! Nem vagyok erőszakos és szerintem nem kérek sokat. Szállj ki az életemből! És hagyd békén Alexet. Ha őt szidod, akkor engem is szidsz. Vigyázz, meddig mersz elmenni - ráztam meg az ujjam. Kész, vége volt a belső békének. Ideges voltam, nem is kicsit.

- Aha, szóval komolyan játszunk. Akkor játszunk - teszi rá a kupakot a tollára és ismét felém fordul - Te, aki most nagy embernek képzeled magad, év elején lent voltál a sárban. Senkihez sem mertél szólni, de a menőket elítélted, közülük főleg Alexander Jack Holder-t. Aztán történt valami, a hülye projektmunka kiadása után, mert összefogtatok, sőt ellenem. Szépen hagytad, hogy felszedjenek a földről, miközben csak velük kezdtél el foglalkozni. Menőnek hiszed magad, csak mert ott van Holder. Aki fogja a kezecskédet és a hülye nem látja, hogy irányítják. Bár, mondjuk az az ő baja - ránt vállat - Azért van az, hogy mindig ti vagytok a téma, mert még a mostani "barátnőid" sem hiszik el, hogy ti összemelegedtetek! Lehetetlen! Szóval valahol kellett hozzá egy hazugság. És hol másol történhetett volna meg mindez, mint az azelőtti napon, mielőtt kijelentetted, hogy egy senki vagyok. Neked nem lenne furcsa Ecery? Hogy lehetséges, hogy ez valami játszma? Hogy az egész hazugság? - úgy járt körülöttem, mint a keselyük szoktak zsákmányuk körül. Gyilkos tekintettel méregetett, minden egyes hirtelen mozdulatomra figyelve, mikor bukok le előtte. 

- Nem nem furcsa, Hellen! Nem tudom, milyen összeesküvés tervet eszeltél ki, de nem fog bejönni. És nem mondtam semmi, olyat, hogy egy senki vagy. Félre értelmezhetted. Csak arra kértelek fejezd be, de te tovább sértegettél. És nálam elvágták a cérnát, szóval robbantam. Szeretem ezt a fiút, akár elhiszed, akár nem. A te döntésed. Lehet furcsa, lehet ijesztő, hamis, de egyik sem a valós állítás. Bármit elterjeszthetsz, a valóság, úgyis itt van.  - böktem a mellkasomra. A lány döbbenten meredt rám, majd pár másodperc múlva megrázta a fejét.