A suli menője /✓

24

- Úgy emlékszem nem, ilyen nevelést kaptál. Vagy javíts ki, ha tévedek - velem szemben egy nagyon dühös Lily méregetett, miközben szemeivel felnyársalt.

- Sajnálom - motyogtam, miközben az ujjaimmal játszottam.

- Az ide kevés, Kisasszony! Hazudtál, verekedtél, és ki tudja még mit csináltál! Én idáig nem szóltam bele az életedbe. Úgy gondoltam nem kell, hogy játsszam az anyád szerepét, mert nem vagyok az. Hagytam, hogy magad térképezd föl az életet. De, ami sok az sok. Igazgatóit kaptál, betörted egy osztálytársad orrát, és a szemem láttára kavartál egy sráccal. Elhittem, hogy szeretitek egymást. Erre, tessék, kiderül, hogy egyezség volt az egész - tárta szét a karját - Milyen viselkedés ez Victoria? Képes voltál belemenni egy, ilyenbe? Hogy gondoltad? - bombázott kérdéseivel.

- Bocsánat! - fakadtam ki - Nem gondoltam végig! Alex megzsarolt, hogy, ha nem játszom el a barátnője szerepét, akkor nem írja meg velem a beadandót, és megbuktam volna. De az én hibám is mert belementem.

- Victoria... - rázta meg a fejét.

- Nem. Nem szóltam, mert, úgy gondoltam, hogy hitelesebb lesz, ha te is ezt hiszed. Így utoljára belátom baromság volt. - húzom el a számat - De nem bántam meg. Lettek igazi barátaim, és közben beleszerettem Alexanderbe.

- Micsoda? - kerekedik ki a szeme - Te... te, úgy zúgtál bele, hogy közbe a barátnőjét játszottad?

- Már, úgy is mindegy - legyintek szomorú arccal. A torkom azonnal szorítani kezdett, mikor eszembe jut, mit is vágott a fejemhez. A nővérem nagyot sóhajtott, majd leült mellém az ágyam szélére. Megsimogatta a vállam, és ölelésre tárta a karját, ahova azonnal belezuhantam és kitört belőlem a régóta kikívánkozó zokogás.

- Nem viszonozta, igaz? - nyugtatásképpen a hajamat simogatta. Hüppögve ráztam meg a fejem - Istenem - morogta - Most mit csináljak veled te lány? Haragszom rád, de egyben veled vagyok. Itt leszek, ne felejtsd el. Mindig is egy támaszként. Csak máskor ne hagyj ki az életedből - fogta két keze közé az arcom.

- Oké - bólogattam.

- Meséld el, mit történt ezzel a fiúval.

Mindent kiadtam magamból. Azt a sok történést, esetleg érzelmeket, hol sírva, hol nevetve. Lily csendben hallgatott, egyszer sem szólt bele, végig csak bólogatott, itt-ott elmosolyodott, valamikor elkomorodott.

- Nem is ismerem a saját húgomat - rázta meg a fejét, a végén kínosan nevetve.

- Ne, mondj ilyet! Én nem avattalak be, pedig kellett volna. Anya helyett is felneveltél, pedig a fiatalságodat kellett volna élvezned. Helyette itthon maradtál velem, mikor beteg voltam, vagy szomorú. Ez már sokkal több, mint, amennyit érdemeltem volna. Jobb nővért sosem kaphattam volna - mosolyodtam a lányra, aki a szemét legyezgette kezeivel.

- Basszus, most fogsz megsiratni - röhögött fel - Készülj össze. Fél óra múlva indulunk a plázába - állt fel az ágyról és az ajtóhoz sétált.

- Mi?

- Nem akarsz egy kicsit változtatni magadon? Hogy ez az Alexander meglássa mit veszített? - kacsintott rám, mire valamiért elöntött a pír.

- Nem tudom. Kéne? - vonakodva pillantottam fel.

- Senkinek sem árt meg egy kis felfrissülés.

- Akkor legyen. Köszi Lily!

- Ez attól még nem azt jelenti, hogy nincs büntetés. Ha hazaérünk, a telefonodat és a laptopodat az asztalomon akarom látni. És 2 hétig sehova - emelte fel az ujját.