A suli menője /✓

25

Jelen pillanatban az sem érdekelt mennyire utál, vett meg, vagy küld a pokol mélyére. Igaz, hogy hazudtam neki. Mindenkinek. De, attól még a legjobb barátnőmnek tartom, és szüksége lesz a segítségemre. Nem fogom magára hagyni, csak mert, azt állítja, nem akar látni. 

A ház elé érve szó nélkül, sietősen nyitottam ki a bejárati ajtót és egészen a 3. emeletig kettesével szedtem a lépcsőket. A negyedikre, már lihegve kapaszkodtam fel. Ennyit a sportról.

- Szia, Drágám! Tiát keresed? - a lány anyukája Martha nyitott ajtót. Aranyos és segítőkész nő volt, bár Tia állítása szerint kicsit sok az aggódásával.

- Igen - bőszen bólogattam.

- A szobájában vannak. Menj csak, nemsokára viszek sütit - invitált be.

- Köszönöm szépen! - nem igazán néztem szét, hisz már jártam a kellemes barack színű nappaliba és csempével kirakott konyhába. Rögvest a lány szobájához léptem és 2 kopogás után benyitottam. A szoba kék színben pompázott, míg a hatalmas franciaágy kitöltötte a helyiség 2/3-át. Tia lábát a falnak támasztotta, míg hanyatt feküdt a matracon, míg az íróasztalnál Hannah lógott a lány laptopján. Szájába a cigivel, ujjai sebesen járt a billentyűn. Köhögve legyeztem el magam elől a füstöt, mire mindketten rám kapták a tekintetüket. Hannah összehúzott szemmel nyomta el a csikket, majd hátradőlt a széken tarkóra font kézzel. Tia felült az ágyán, majd kínosan felröhögött.

- Mit akarsz már megint?

- Én... - megakadtam. Nem tudtam, hogyan kezdhetném. "Bocs, hogy hülye, hazudozó paraszt voltam, de az exednek új csaja van?" Na, ez még tőlem is szánalmas lenne.

- Te, te csak végighazudtad a barátságunkat!

- Tudom! Tudom, hogy nincs bocsánat a tettemre, de... - Hannah szakított félbe.

- Akkor mit keresel itt? Ha tisztában vagy vele, hogy ez bukott ügy?

- Azért, mert...

- Mert, miután Arianát, majd minket is kidobtál, a drága Alex is kidobott és most nincs kinek kisírnod magad. Jaj, de sajnállak! - Tia szavaiból csak, úgy fröcsögött a gúny.

- Ez nem igaz! - csattantam fel - Igen hazudtam. Igen, rohadtul megbántam. De nem tartottam a barátságunkat hazugságnak! - tártam szét a karom, kétségbe esetten.

- Számtalanszor megkérdeztük tőled. Komoly a kapcsolatotok? Oh, igen, persze! 100% állítottátok! És most kiderül, hogy poof, semmi az egész!

- Igen, tudom, de...

- Victoria, erre nincs mentség! Elárultad azt a köteléket, ami köztünk volt - állt fel Tia, majd tisztes távolságban megállt előttem - Mit vársz tőlem? Ha ismét barátok lennénk, megint megtehetnéd. Egyszer már eljátszottad, ki tudja megtennéd e újra. És az közbe nem zavar, hogy ez nekem mennyire esik szarul!

- Dehogynem érdekel! Istenem Tia, megesz a lelkiismeretfurdalás! De nem mondhattam el! Féltem mit gondolnátok rólam. Aztán, annyira belejöttem a hazudozásba, hogy észre sem vettem, hogy beleszerettem Alexbe, de ez már lényegtelen. Veletek, azért kezdtem barátkozni, mert én akartam. Nem mert rávitt a kényszer. Nem, mert át akartalak ejteni titeket! Annyiszor el akartam mondani, elhiheted. De mivel Alex sem mondta el Davidnek, úgy éreztem nem lenne fer vele szemben. Értsétek meg, kérlek! Sosem akartam nektek rosszat. A legjobb barátnőim vagytok még most is. Tudom, hogy hatalmasat estem a szemetekben, de nekem még nem voltak előtettek igazi barátaim. Annyi mindent kell még tanulnom a barátságról. És kik mások taníthatnák meg ezt, mint ti - tartottam egy kis szünetet, hogy rájuk tudjak mutatni és kifújjam magam, majd folytattam - Elkövettem egy hibát. Ez egy emberi dolog. Tudom nem a legkisebb, de én itt vagyok, belátom, hogy egy gerinctelen féreg vagyok, és, hogy a fenébe is, pokolian sajnálom! Sajnálom, hogy nem mondtam el, sajnálom, hogy belementem, sajnálom, hogy, így kellett megtudnotok. Én... csak azt kérem adjatok még egy esélyt! Nem akarlak titeket is elveszíteni! - hajtottam le a fejem, hogy ne vegyék észre a szememben gyűlő könnyeket. Féltem. Hogy hiába vallottam be azt, ami megfogalmazódott bennem, nem fognak megbocsátani. És egy kicsit meg is értem őket.

Hannah hatalmasat sóhajtott, majd megnyikordult a padló és hirtelen két kar ölelte át a vállam.

- Ne kelljen megbánnom - suttogta alig hallhatóan. A megkönnyebbüléstől egy könnycsepp megszökött a többitől, de nem igazán foglalkoztatott. Szorosan öleltem vissza a vöröset. Hirtelen húzódott el és mindketten Tiára néztünk, aki megforgatta a szemét és elénk sétált. A kezét nyújtotta, de, olyan lelkesedéssel, mintha a fogát húznák.

- Kezdjük elölről. Sajnos egyenlőre csak ezt tudom felajánlani - mosolyogva helyeztem ujjaim a lányéhoz. Nekem egyenlőre ez is elég volt. Majd fokozatosan megbékél. Csak idő kérdése.

- Rendben.

- De most szeretném hallani az egészet. És most lehetőleg őszintén - nyomta meg a mondat végén, mire hatalmasat nyelve bólintottam.

- De előtte... izé... - kezdtem bele botladozva. Mindketten kérdőn néztek rám. Nem tudtam, hogy elmondani. Most komolyan tőlem kéne megtudnia? De, ha nem mondom el, olyan lenne, mintha megint hazudnék.

- Gondold végig nyugodtan. Addig belépek Instgramra - biccent Tia és a gépéhez sétál. Gondoltam, úgy sem lesz ebből baj, bólintottam és elkezdtem magamba megfogalmazni, "az exednek új csaja van és nem te vagy az" szöveget.

- Sziasztok! Hoztam sütit! - nyit be mosolyogva Martha, ezzel elérve, hogy lánya rá nézzen. És ebben a percben betöltött a közösségi oldal és szembe került velem David legújabb képe. Ahol épp a lányt csókolta. O-o. Hannah is észrevette, mivel halkan elkáromkodta magát és rögtön a képhez sietett. Mérgesen meredt a fiúra, de, mikor Tia vissza akart fordulni lecsapta a laptop tetejét.

- Hé! Ezt miért kellett? - förmedt rá sértődötten.

- Láttam rajta egy pókot! - improvizált az lány.

- És szerinted ettől kimúlik? Hamarabb vágod tönkre a gépem!

- Bocs - emelte fel a kezét védekezés képen - De hidd el jobban jártál.

Tia kérdő tekintettel meredt rám, de én csak megvontam a vállam. Viszont ennyivel nem úsztuk meg. Mivel Tia telefonja csipogott kettőt, amit morogva keresett elő farzsebéből.

- Oh. David egy idő óta most rakott fel képet. Hmm... - olvasta fel hangosan. Ujjai sebesen jártak a képernyőn, mikor is én egy "Ne nyisd meg!" Kiáltás közepette rávetettem magam és próbáltam kiütni a kezéből a készüléket.

- Jézusom, Tori állj már le! Nektek meg mi bajotok van? - egy erőteljes mozdulattal lökött le, majd eszelősen nyitotta meg. Egy másodperc múlva szemei kikerekedtek, majd szája lefelé konyult.

- Szóval ezt nem akartátok, hogy lássam - suttogta letörten. Szomorúan hajtottam le a fejem, miközben a kezeimmel játszottam. Nem tudtam, hogy kéne reagálnom.

- Tia... - kezdte óvatosan Hannah, de a lány szavába vágott.

- Nem érdekel! Új életet kezdett. Akkor én is azt fogok. Én azt fogok! - mondogatta inkább magának. De lehetett látni, hogy nehezen tartja magát.

- Egy "nem vagyunk barátok, de megölellek vigasztalás képen?" - tártam szét a kezem, mire halkan nevetve ölelte át a vállam. Végül Hannah kettőnket ölelt át. Így ültünk azt hiszem késő délutánig. Aztán pedig elhatároztuk, hogy nem hagyjuk, hogy kicsináljanak minket.

Khm... Hali! Hát, írtam én már ennél jobbat is, de kellett egy rész a békülésükről. A következő már jobb lesz, ígérem.

És minden kedves olvasómnak BOLDOG KARÁCSONYT ELŐRE IS! Kapjatok sok ajit, legyetek a családdal, barátokkal és egyetek korlátlanul. 🤤😋❤

Puszi!❤🐒