A suli menője /✓

5

Kicsit sem akadtam ki. Áh, az nem én lennék. Na, jó kivel hitetem el ezt, rohadtul kivagyok. Az óra óta csak ülök és magam elé bámulok. El sem hiszem, hogy kifogom ezt a szerencsétlent. Szegény Nancy azt se tudja mit kéne tennie, pedig próbált nyugtatni. Sikertelenül.
"Na, jó kapard össze magad Tori! Ez csak egy beadandó! Ne hisztizz!"
Oké. Mély levegő. Hol van van Mr. Tökély?

- Jól vagy? - fürkészi az arcom Nancy.

- Voltam jobban is. De most ez van. Megkeresem ezt az idiótát és megbeszélem vele - nagy nehezen feltápászkodtam és indultam a focipálya felé. Általában ott időzik a haverjaival, meg a plázacicákkal. Még a múlt évben újította fel a diri, miután rájött, hogy omladozik a fal és kéne vele valamit csinálni. Azóta a suliban elég népszerű lett a foci. Na, meg persze a szurkolás. Nekem csak picsamutogatás, legalábbis, amit itt csinálnak.

- Gyorsabban Black! A nagyanyám is jobban fut! - üvölt a pálya széléről Wayn edző.

- Edző! - szólalok meg felé fordulva, de Ő, mintha meg sem hallotta volna - Edző! - emelem meg a hangom, mire méltóztatott rám nézni.

- He? - kérdezte értelmesen.

- Bocsánat, hogy zavarok az edzést, de sürgősen beszélnem kell Holderel! - állok egyik lábamról a másikra, a szemkontaktus direkt kerülve.

- Ahá! Te lennél az a kicsi lány, aki miatt most, úgy játszik, mint valami tank? - vigyorodik rám. Öhm... Mi van?

- Nem hiszem - rázom meg a fejem - Most kaptuk egymást párba egy projekt munka miatt és szeretném megbeszélni vele. Tudom, hogy az edzés nagyon fontos a közeledő meccs miatt, de esetleg... - hadarom, mint egy betépett kiskacsa.

- Héj, héj nyugi Kislány! - röhög fel - Te miattad adja elő a tank szerepet és nyugodtan beszélhetsz vele. De csak egy 5 percet. Holder! - üvölti el magát jó hangosan. A fiú, akinél éppen a labda volt kérdőn néz oldalra és fékez le.

- Van valami probléma? - innen látom, hogy összevonta sűrű szemöldökét.

- Gyere le! Most! Moor! Maga megy fel helyette! Mozgás! - a kis szőke nyápic fiú, aki ezek szerint Moor ijedten áll fel a kispadról és indul el a pálya felé. Alex sietve kocog le a műfűről.

- Uram? Miért cserélt le? - áll meg kihúzott vállal Wayn edző előtt.

- A kiscsaj beszélni akart veled. Elvileg fontos - nevetve állt félre, így Alexander tökéletesen látott engem. Megint összevonta szemöldökét, majd egy kínos röhögéssel intett, hogy kövessem. Feszengve követtem egészen a büféig. Miután vett magának egy szendvicset és leült egy padra, végre hajlandó volt rám nézni.

- Kitalálom. A projekt munka miatt keresel - harap egy nagyot a szendvicséből, amin jó ízűen csámcsog.

- Nos igen... - kezdtem bele, de közbe vág.

- Figyelj ide Kiscica. Engem nem hat meg az ofő, pláne nem ez a feladat. Old meg egyedül, ha ennyire nyomja a szíved - dől hátra a széken egy elégedett mosoly keretében. "Oké. Csak nyugi Tori. Ne húzz be neki. A nővéred kinyírna érte."

- Nos, ha figyeltél volna, páros meló. Neked is írnod kell rólam - itt elfintorogtam - És mivel ez nekem nagyon sokat számít a felvételimbe leszel szíves össze kapni magad és te is megcsinálod.

- Mit kapok cserébe? - hajol előrébb. Azokban a sötét szememben vidám csillogást véltem felfedezni.

- Hogy mi? - meredek rá értetlenül, miközben nem bírtam levenni íriszeiről a saját szemem.

- Ez így fer. Ha megtenném, és, ha tényleg megtenném ezt, akkor kérek valamit cserébe.

- Mondjuk egy nyaklevest szuvenír gyanánt? - mosolyodok rá ártatlanul.

- Nem jó. Gyerünk Victoria! Okos lány vagy te. Találj ki valami jobbat - vigyorog rám 32 fogas mosolyával, amivel rendszerint levarázsolja más lányokról a bugyit, de rám ez nem hat.

- Jó mond te! Mit akar Őfelsége? - rakom tarkóra a két kezem.

- Hmm... - gondolkozik el, aminek hangot is ad. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy ravaszul felfelé görbül szája.

- Tudod mit. Benne vagyok. Megengedem, hogy lóghass velem, ezzel megismerve személyemet.

- Milyen nagylelkű vagy! - forgatom meg a szemem.

- Ha! - emelte fel a mutató ujját - Megteszel nekem valamit - na ez már rosszul kezdődik. Most komolyan kössek alkut az ördög szolgájával?

- Mond mi az és még meggondolom - nyögöm ki nagy nehezen.

- Az unokatesómnak áprilisban lesz az esküvője - nem hagytam, hogy befejezze.

- És mit akarsz én süssem a tortát? - röhögtem föl kényszeredetten.

- Nem. Még tavaly nyáron fogadtunk. Ha az esküvője előtt találok egy párt, aki nem csak futó kaland, vesz nekem egy kocsit - na, jó a fiúknak tényleg lent van az agyuk.

- És én találjak neked valakit? Vagy mi? - tárom szét a kezem kérdőn. Egyre türelmetlenebb vagyok.

- Nem találsz olyat, aki nem zúg belém rögtön - röhög fel. Te jó ég ember az egód az hatalmas!

- Khm... Egó... Khm... - köhögök, ezzel felhívva rá figyelmét.

- Jó vissza kell mennem edzésre, úgyhogy gyorsan mondom. Pedig néztem volna még, ahogy próbálsz találgatni.

- Örülök neki, hogy a nyomoromon röhögsz - motyogom mérgesen. Csak egyetlen izom kellene és kiütném.

- Szóval az ajánlat a következő. Megírom veled azt a beadandót, és mindent megtudhatsz szerény személyemről, ha áprilisig az esküvőig eljátszod a barátnőm szerepét - hadarja el gyorsan.
Hirtelen köptem ki a vizet. Hogy mi van? Miért pont én? Ott van egy csomó rajongója válasszon közülük. Meg ráadásul ez pofátlanság. Gondoltaimnak hangot is adtam.

- Te neked biztos, hogy elmentek otthonról! - röhögök fel kínosan - Egyrészt vagyok annyira erkölcsös, hogy ebbe biztos, hogy nem megyek bele. Másrészt ez rohadt nagy csalás, ha a fogadás szempontjait nézzük. Harmadrészt pedig csak egyszerűen nem! - pattanok fel és a táskámat felkapta indultam volna kifele, amikor utánam szólt.

- Akkor el kell búcsúznod az 5-östől. Döntsd el. Segítesz nekem egy ártalmatlan csínyben és mesés jövőd lesz. Vagy maradsz az ártatlannál és megbuksz év végén - a kis szemét! Mérgesen fordultam szembe vele. Már előttem állt néhány centire és magabiztosan mosolygott.

- Te görény! - sziszegem.

- Jaj, ne csináld már Victoria! Lóghatsz velem, ehetsz korlátlanul az esküvőn, lesz egy jó felvételid és el is felejted, hogy ez megtörtént. Na? - nyújtotta felém a kezét. Nem! Nem és nem! Ez nem helyes. De ha nem megy bele tényleg megbukok. És nincs ösztöndíj, nincs egyetem, nincs munka. Szegény nővérem nyakán maradok, mint munkanélküli, és pocsékba menne az a rengeteg tanulás.

- Jó. Leszek a barátnőd április végéig, ha közben megírjuk a beadandót! - nyújtom felé a kezem remegve.

- Helyes - rázunk kezet.

Fehérmálna