A suli menője /✓

6

Miután tegnap hazaértem, elhitettem magammal, hogy csak beképzeltem és nem is lettem Alexander álbarátnője. De mikor reggel csöngettek én meg fogkefével a számba, nyuszis mamuszban kiléptem az ajtón és az a levakarhatatlan vigyort láttam a fején, legszívesebben fejbe lőttem volna magam. 

- Nagyon szép jó reggelt! - énekelt, mint valami agyalágyult.

- Mit keresel itt repedt fazék? - meredtem rá fáradtan.

- Nem rémlik a dolog? Együtt megyünk suliba.

- Miért is? - ráncoltam össze a szemöldököm kérdőn.

- Mert, akik együtt járnak ezt szokták - nevet fel, mintha egy kis butus lány lennék.

- Nem elég a suliban eljátszani? - hisztiztem.

- Hitelesnek kell lennie Drágám, vagy senki nem fogja elhinni.

- Ne hívj Drágámnak vagy különben kibelezlek! - vágom rá. Csak meg egy ilyen, beszólás Holder és biztos lehetsz benne, hogy...

- Ne ráncold azt a cuki orrod, mert csúnya leszel! - bök huncutan az orrom hegyére, miközben megállás nélkül vigyorog. Akár egy kisgyerek. Mérgesen és zavartan (!) kaptam el a fejem, amire újból kinevet. Idegesítő egy gyerek.

- Jó. Mindjárt kész leszek - indulnék vissza a házba, de a nyomomba szegődik - Öhm... mit csinálsz? - fordulok felé.

- Bejövök. Rohadt hideg van kint, csak nem akarod, hogy ez a csodás személy kint fagyoskodjon! - mutat magára beképzelten, majd rám pillant, mint, aki el sem hiszi a dolgot.

- Csodás? Hol? - pillantok át a válla felett röhögve.

- Nem volt vicces. A humorérzékeden csiszolnunk kell. 

❧

- Azért lélegezz! - dől neki a szekrényemnek keresztbe font karokkal. Barna tincsei rakoncátlanul hullnak sötét szemébe. Ez nem ér, hogy Ő már reggel jól néz ki, míg én egy ázott verébhez hasonlítok. Fránya őszi eső!

- Tudok lélegezni! - motyogom.

- Ne foglalkozz a téged figyelőkkel oké? Ebéd szünetben oda ülsz hozzánk és mindenkinek elmondjuk - próbálta elkapni a pillantásom, de én szigorúan lefelé néztem.

- Oké - bólintok. Alex is biccent egyet, majd közelebb hajol a egy puszit nyom a homlokomra. Úr isten! Oké, tudom, hogy ez is hozzá tartozik, de nem készültem fel rá eléggé.

- Akkor később! - int és indulna el a másik irányba, de én utána kapok.

- Ne felejtsd el az alku rád eső részét. Meg kell írnunk a beadandót!

- Tudom, - forgatja meg a szemét - Majd később erről is beszélünk - és otthagyott.
Fuu...

- Azt hiszem beszélnünk kell! - áll meg előttem Ariana, miközben keresztbe tett karral, dobol a méregdrága cipőjével.

- Neked is jó reggelt! - nyitom ki a fém szekrényt és a benne lévő könyvért nyúlok.

- Mi a jó isten volt ez az előbb? - tér egyből a lényegre.

- Miről beszélsz? - meredek rá kérdőn.

- Ne add itt nekem az ártatlant! Láttalak titeket, ahogy a fél iskola is! Mi a szar Victoria!? Tegnap még elástad volna élve, most meg itt enyelegtek.