A suli menője /✓

21

Valaki csapjon pofán egy kenyérsütő lapáttal! Ilyen az életben sincs. Pont erre a hétre kell lebetegednem, mikor, annyi doga lesz, mint a... nem tudom micsoda.

De legalább Alex látogatása jobb kedvre derített. Imádom, ahogy csupán a jelenlétével színt visz az emberek világába. Mint egy őrült, vigyorogva bámultam becsukódott ajtóra, mintha még mindig ott állna. Hihetetlen. A fejemet rázva helyeztem vissza a gépet, az ölembe, miközben elindítottam rajta a Grimm legújabb részét. Egyszerűen tökéletes ez a sorozat. Minden percben képes egy másik világba röpíteni. Éppen, hogy csak elkezdtem, mikor az ajtó nagy robajjal kivágódott és egy ideges Tia lépett be rajta.

- Hát te? - raktam félre a laptopot, miközben felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy közeledik felém.

- Mi a fenét csináltál? - emeli ki a mondat minden egyes szavát érthetően.

- Mit tudom én. Elkaptam valami vírust. Ezen nem kell, ennyire kiakadni - rántok vállat hanyagul. Tényleg nincs nagy gáz. Úgyis csak egy hétről van szó.

- Nem a betegségről van szó! Mit művelsz Alexanderrel? - förmed rám vádlón, mire kikerekedett a szemem.

- Mi van? - cincogóm orrhangon, mint valami beszívott egér.

- Mi a szar van már veletek? Jártok vagy mi az úr isten? Victoria! - konkrétan már ordított.

- Mi bajod van már? - emeltem meg én is a hangom - Miért jöttél ide, ha csak letámadni tudsz, olyannal, amiről fogalmam sincs, hogyan érted. Mit művelnék vele baszki? - vágtam vissza csípősen.

- Képes lennél megtenni érte mindent?

- Hogy?

- Képes lennél elutazni, csak azért, hogy vele lehess? Képes lennél lemondani egy fontos programot, hogyha felhívna, a bajaival?

- Tiana, állítsd le magad. Miről hadoválsz itt?

- Válaszolj! - förmed rám, mire ijedten meredtem előre. Csípőre vágott kézzel, eszelős tekintettel méregetett, amitől konkrétan szívbajt kaptam.

- Persze, hogy képes lennék lemondani érte bármit.

- Még, ha kiderül, hogy számodra nem is, olyan fontos?

- Igen. Attól, hogy én nem tartom eget rengetőnek, neki lehet, hogy igenis az. Ezért természetesen ott lennék - válaszolom azt, ami először kicsúszott a számon. Az igazságot.

- Képes lennél hazudni érte? Bajba keverni magad? - folytatta, mintha az előbbit meg sem hallotta volna.

- Azt hiszem igen. Képes lennék - töprengek el hosszasan.

- Képes lennél...

- Állj! Most már elég! Mond el mi ez a kihallgatás? Megijesztesz - röhögöm el magam kínosan. Sosem viselkedett még, így velem. Mintha kicserélték volna. Mi ez a sok kérdés? Mintha az anyja lenne és aggódna a pici fiáért.

- Tudni akarom az igazat! Hogy valóban érdekel ez a srác, vagy csak látszat! - csattan fel.

- Persze, hogy érdekel! Mit nézel ki belőlem? Hogy csak, úgy a bolondját járatom az emberekkel?! - fontam keresztbe a karom, játszva az engedelmes, okos kislányt. Nem, nem szabad tudnia. Bármennyire is jó lenne neki elmondani. Tia, nagyot sóhajtva, mintha megkönnyebbülten csuklott össze az ágyam szélébe, miközben fejét lehajtva, kezeit összekulcsolta.

- Ne haragudj - motyogja halkan, már sokkal nyugodtabban - Csak azt hallottam, hogy nem igazi a kapcsolatotok. És... és én azt hittem, szórakozol vele.