C' Est la vie - Miraculous

1. Vallomás

- Mély lélegzet! Hidd el, minden rendben lesz. Bátorság! - A kékes fekete hajú lány rábólintott kis barátjára és a parancsainak eleget téve reszkető ujjakkal csukta be az oldalán lógó táskáját. Halk kattanás jelezte a rejtekhely csukódását, ami hallatán elkezdett az éterben szétterjedni az évek óta gyűjtögetett bátorsága. Úgy érezte elhagyja minden ereje és a torkában egyre nagyobb helyet követel magának valamiféle láthatatlan entitás.

- Nem! - rázta meg a fejét. Kékesfekete fürtjei ide- oda libbentek a mozdulat hatására. - Nem hagyom, hogy veszendőbe menjen az a sok áldozat és segítség. Iskolatáskáját lendületesen a vállára csapta és megindult a kijárat felé. Az osztálytársak már régen elhagyták a termet, sőt az épületet is. A csodaszép nyári időjárásnak nehezen lehetett ellenállni. Mindenki hosszan ecsetelte a délutáni elfoglaltságát a szünetben, csak Marinette állt közöttük kukán. Általában mosolyogva hallgatta őket , néha csatlakozott a beszélgetéshez, de ma feszült volt. Ma volt a saját maga által felállított határideje annak, hogy végre elmondja az évek óta benne bimbózó érzelmeket. Nem táplálhat tovább plátói érzelmet olyan fiú iránt, akit nap mint nap rengeteg csinos lány vesz körül. A két évvel ezelőtti önmagához képest már érzett némi magabiztosságot és már nem botlott orra lépten nyomon. Ahogy az elmúlt két évben ő változott, úgy változott a csodálata tárgya, Adrien is. Magasabb és kisportoltabb lett. Bár ruganyos maradt a termete az arcán megjelent néhány halovány szeplő, ami szemtelen megjelenést kölcsönzött neki. Talán ez, talán más miatt, de a lányok egyre többen és többen rajongtak érte. Ezért is húzott egy vonalat abba a bizonyos naptárba az imént még a copfjait rázó leányzó.

- A-Adrien! - kiáltott a szőke hajú fiú után, amint meglátta a távolodó alakját. Ismét jól számolta ki a távozásának az idejét. A fiú éppen lezser léptekkel haladt, de a kiáltásra hátrafordult és szélesen elmosolyodott az ismerős arc láttán.

- Marinette! Hát te még itt vagy ilyenkor? - A lány nagyot nyelt. Csak amiatt jelentkezett a pénteki délutáni klubba, mert Adriennek évek óta olyankor volt vívóedzése. Mindig is örömmel kullogott ki mögötte az iskolából, hosszan csodálva a távolodó alakját, míg be nem ült az érte érkező autó hátsó ülésére. A fiú kérdésére izgatottan biccentett.

- Sze-Szeretnék kérdezni valamit, ha volna egy perced. - Magában persze borsónyira zsugorodott gyomorral könyörgött érte, hogy most azonnal valami halaszthatatlan dolga legyen, de a fiú arcán ragyogó tiszta mosoly másra engedett következtetni.

- Persze, hogy van. Rád ne lenne? - erősítette meg a lány félelmeit és az iskola kapuban bevárta a lépcsőn lesiető osztálytársát, aki szokatlanul szótlan volt az egész tanítási idő alatt. Nem tudta nem észre venni, mert amikor zavarban van mindig az alsó ajkát harapdálja. Rá akart kérdezni a nap folyamán, hogy mi a gond, de elég volt egy egy pillantást váltania Alyával és Ninoval, hogy lemondjon erről a tervéről. Majd a barátnője segít neki megoldani, s ha mégis szükség van rá, akkor örömmel áll és nyújt a kedves osztálytársnőjének segéd kezet. Úgy érezte eljött a pillanat. Edzőfelszerelését a hátára csapva lépett ki a mellé érkező lánnyal az utcára.

- Miben segíthetek neked? - kérdezte a tőle már megszokott lelkiismeretes és természetes hangnemben.

Marinette az első lépcsőfokon megtorpant. Egy pillanatig elfelejtett lélegezni is a szeretet szőke látványától. Kezeivel szorosan rámarkolt a táskája pántjára, ami már így is nyirkosra izzadt a tenyerében.

- Én. Öm. - idegesen harapott az ajkába és tekintetét görcsösen szegezte a fiú mellkasára. 

"Jézus mikor lett ilyen eszméletlen a mellkasa?" - kérdezte magától, majd a téma elterelést elkerülendő elkapta a tekintetét a fiúról és a háttérben feltűnő piros Peugeot típusú autót fixírozta kitartóan. Egy pillanatra megszédült és az ájulás is napirendre volt tűzve. Azt még nem tudta, hogy a gombostű méretűre zsugorodott gyomra tartalmának kiürítése előtt, vagy után tervezi eme tevékenységet. Átfutott a fején az is, hogy a szervei esetleg vándorolnak a testében, és az okozza heveny tüneteit. Határozottan érezte, hogy a gyomra helyén vákuum van, ellenben a torkában teljes méretében megtalálható a hasüregből menesztett páratlan szerv. Valahonnan hangos sóhajt hallott a kis táskája mélyéből, amitől eszébe jutott az egész este mantrázott lélegző gyakorlat és első számú életben maradási parancs. 

Lélegezz!

Szóval mély lélegzetet vett.

- É-én szerelmes vagyok beléd!

Adrien megdermedt. Csodálkozva csillogó smaragd zöld szemei elkerekedtek.

~~~

Pár évvel később járunk, az iskola befejezésénél.

Csak amiatt, mert nekem nem fekszik , hogy 15 évesekről írjak, akik hanyatt vetik magukat egymásnak. Az a kor még gyerekkor, vili?

Játszani, szórakozni való, nem felnőttesdit játszani. 

Arra ráértek egy egész kibaszott életen át :/

Komolyan mondom. Légy gyerek amíg csak lehet, mert utána nincs visszaút.

Kérlek értékeld pár szóval milyen lett a kezdet. <3