C' Est la vie - Miraculous

23. Pillangókisasszony.

Egy kicsit csalódott vagyok, hogy az előző elhintett kis nyomaimról senki nem tett említést ^^' Bizonyos cselekményeket és érzéseket könyebb elmondani, ha tudom mihez hasonlítani ... ezért vágtam be képeket és videókat...

***

Marinette teljesen belesüppedt a káoszba. Érzései majd szét tépték a lelkét. Az árulás gondolata, a magány érzése. Hogy nincs senkije, ha most eltűnne a világból nem hiányolná senki. A totális magára hagyottság és a tehetetlenség késként vagdosta őt belülről. Zokogni akart. Összegömbölyödni annyira kicsire, hogy senki ne vehesse őt észre. A külvilág lassan elmosódott számára, s egyre mélyebbre zuhant ebbe a kényelmes belső depresszióba.

Már semmi sem számít, hisz a lelke egyetlen vaskos fájdalomcsomó.

Aztán eszébe jutott Tikki, aki a végletekig ellenállt annak, hogy teljesítse Gabriel akaratát. Az életét is feláldozta volna csak ne kerüljön rossz kézbe az ereje. Ott voltak a szülei, akik biztosan összeomlottak volna ha vele történik valami. Alya, aki a végletekig támogatta őt. S még sokan mások, akik ha nem is álltak nyíltan elé, de számíthatott a törődésükre.

A tény, hogy Tikky lassan már csak rövideket pihegett a földön, hogy Adrien látszólag sértetlenül és  érdeklődve figyelte apja furcsa megnyilvánulásait, hogy Marinette úgy érezte magára maradt, valahogy egy csapásra olyan adrenalinlökettel látták el, hogy reszkető lábakkal állt föl, hogy a szívébe költöző haragot meglovagolva próbáljon még egy utolsó szalmaszállal az ellenfél életére törni. Tenyere élével elkente a könnyeket az arcán, s visszaszipogta a sírástól megeredt orra tartalmát.

– Nocsak! – csillant föl Gabriel szeme a lány látványos hangulatváltását látva.

– Ezt nem teheti! – remegett fel Marinette gyenge hangja. Az érzelmeit még nem sikerült tökéletesen rendeznie. Annak ellenére sem, hogy helyrerakta magában, hogy ez a férfi annyira mélyen élte át szerelme elvesztését, hogy az egész világot felégetné csak visszakapja. S ha ehhez másokon keresztül vezet az út, akkor átgázol rajtuk könyörtelenül.

– Nem? – mosolyodott el gúnyosan a férfi, s Adrien keze után nyúlt. – Nekem úgy rémlik már megmutattam mire vagyok képes.

Adrien úgy tűnt kábán figyelte a jelenetet és pillantása aggódón pihent meg az ellenállásban kimerült kis piros kwamin. Üveges tekintettel révedt előre s figyelemre sem méltatta a rajta átnyúló férfikezet. Eme apró bakit sajnos rajta kívül más nem érzékelte.

– Ha nem parancsolod meg neki az engedelmességet, akkor mindketten megkeserülik – sziszegte a férfi fenyegetően.

Marinette lelkében ekkor eltört valami. Hogy is volna képes választani a kedves barátja és a szívszerelme között? Lehajtotta a fejét, s meglepetten vette észre, hogy egy kis szempár érdeklődve figyeli őt. Egy lélegzetvételnyi időre elcsodálkozott a dolgon, aztán megértette, hogy mi történt. Riadt kis lila szemek keresték a pillantását már egy ideje s ő ezt csak most vette észre. Ujjai szorosabban simultak rá az addig önkéntelenül szorongatott tárgyra. Kezeit a nyakához emelte, s elszántan bólintott. Igen, felveszi a harcot és nem fog tehetetlenül sírni tovább a földön.

Gabriel szűkre húzott szemekkel figyelte az eseményeket, melyeket nem értett. A lány láthatóan erőre kapott s készült valamire. Mikor észrevette, hogy nem magában beszél, hanem egy apró teremtéshez, hirtelen úrrá lett rajta a pánik. Adrient és riadtan tett egy lépést előre, de akkor már késő volt. A lány megacélozta szívét és kemény tekintettel nézett rá. Ajkai szóra nyíltak.

– Nooroo, változtass át!

A lila fény magába olvasztotta egy pillanat alatt a vékony testét, majd elült s a nyomában a harcra kész hősnő állt, egy teljesen más kivitelben. Testére lila anyag feszült a megszokott piros helyett, vállainál lepkeszárny finomságú díszek susogtak, haja természetesen kibontva, fülei mögül kínai kék lepke szárnyacskák kukucskáltak elő, lábain combközépig érő fekete csizmák voltak. Arcát egyszerű lila maszk takarta, s kezében egy pillanatnyi meglepetésre adott okot a pillangó mintás pálca. Hirtelen nm is tudta mihez kezdhetne vele, hisz a jojóhoz volt szokva. A pálca fejrészében az aranyló lepkemintát négy apró színes kő díszítette. Idő persze nem volt arra, hogy jobban megcsodálja, vagy végignézzen a kinézetén, mert Gabriel egyenesen neki rontott, elfeledve, hogy hasznavehetetlennek titulálta nemrég az általa birtokolt talizmánt.