C' Est la vie - Miraculous

13. ezalatt a cicaházban

Tudom jó lassan jött össze ... a mentegetőzést a végére hagyom, hogy kihagyhassa, akit nem érdekel :D

---------------------------------

13.

Adrien fásultan bámult a kezei között gyűröttre szorongatott anyagra, amit a lakásból távozva magával vitt. Nem bajlódott a tetőn át távozással, a saját kulcsaival nyitotta és zárta az ajtókat, s nagyokat sóhajtva lépdelt lefelé a visszhangos lépcsőház kanyargós kovácsoltvas korlátjába kapaszkodva. Lépései úgy vertek visszhangot a falak között, ahogy a lelkében vergődtek a bűntudat nehéz képzeletbeli kövei.

Még senkivel nem közölte, hogy az éveken át semmire sem használt keresetéből némi segítséggel hozzájutott ahhoz a bizonyos ingatlanhoz. Spontán menekülésnek szánta apja hatalmas ám annál üresebben kongó erődítményéből, ám húzta- halasztotta a dolgot, s nem akarta az adut kijátszani. Édesanyja egykori kedvenc bútor darabját – a diófából készült, lakkozott fiókos szekrényt, - és egy hátizsáknyi váltóruhát elsőként vitette át a hatalmas házuk pincéjéből. Apja még csak észre sem vette a hiányt. Meglehet nem mindennap közlekedik a saját háza pincéjében.

A vételt közvetítőn keresztül intézni nem volt nehéz feladat. Az emberek egy réésze plusz pénzért bármire hajlandó, s neki még csak indokolnia sem kellett hogy mi miatt kéri az intézés bizalmas mivoltát. Saját elgondolása szerint már felnőtt embernek számított, miért is kérte volna hozzá bárki engedélyét, hogy egy ilyen döntést meghozzon. Így elég volt csak egy röpke telefonhívást megeresztenie, némi papírmunkát elvégeznie, hogy megbizonyosodjon a diszkrét adásvételről, a szállításról és már a nevén is állt az üresen álló kihasználatlan padláslakás, amibe Macskaként pottyant be egy hasonlóan viharos napon.

Hazaérve már nem ellenőrizték olyan szigorúan, mint az első iskolában töltött hónapjai - évei alkalmával. A körülötte lévők nyugtázták, hogy teszi a dolgát, így eljutott addig, hogy átvitt értelembe véve szabadon közlekedhetett amerre szeretett volna. Mit nem adott volna pár évvel korábban ezért a fene nagy szabadságért. E gondolatokra drámaian megforgatta a szemeit.

Nyilván ez is Natalie érdeme volt.

Izgatottan lépte át a ház küszöbét, remélve, hogy szíve nem ugrik ki a helyéről, és arca sem lángol az elfojtott érzelmektől. Apja asszisztense elment mellette a folyosón. Föl sem pillantott a naptárból, úgy érdeklődte meg a kora reggeli sétája okát.

Talán a választ sem hallotta már, de ez nem lepte meg a szőkehajút. A lehető legtermészetesebb hangon közölte, hogy szívott egy kis friss levegőt mielőtt nekilát a kínait tanulni, és egyenletes léptekkel ment tovább a szobája felé.

Zavartalanul lépett és zárkózott be a saját kis birodalmába, hogy a vajszín kanapén hosszan tanulmányozza az elgazdátlanodott ruhadarabokat. Sima, puha, elasztikus pamut keveréknek látszott, amik belsejében nem voltak cimkék vagy márkajelzések. Hacsak a spagettipántos fehér top aljából lefelé kúszó, és a pasztellrózsaszín nadrág derekáról egymás felé kapaszkodó kis stilizált virágmintácskákat nem annak szánták. Szakértő szemmel vizslatta a nyomott mintát, mintha már találkozott volna hasonló szerkezettel. Könnyed vonalkezelés, kacskaringós hatás, bűbájos végeredmény. Mélyet sóhajtott és beletemette az arcát az anyagba, hogy újra mélyen belélegezhesse annak illatát. Fantáziája még fájdalmasan élénken idézte fel az esőtől lehűlt puha bőrt, amit ez a ruha borított még nemrégiben.

- Na, már megint álmodozik! - szakította félbe az ábrándozását a levegőben úszkáló árnyékszerű lény. Kimondottan mulattatta őt, hogy pártfogoltját őrlődni és tépelődni látja. Kaján vigyora le nem lohadt az arcáról egész idő alatt. Még az érkezése után beszerzett lakomát is azzal a dagadó holdszerű mosollyal az ajkán fogyasztotta el, amit Adrien ki nem állhatott. Tudta, hogy a kwamija már évek óta ismeri a lányt, akiért az első perctől úgy epekedett, de a világ minden sajtjáért sem árulta volna el neki a titkot.

Tudta, hogy nem is fogja, hiszen heteken át kitartóan próbálkozott nála.

A baglyos eset után napokig fennhangon böngészte a különféle sajt ritkaságokkal foglalkozó weblapok kínálatát, különösen kiemelve az érlelési időket és az express házhoz szállítási opciókat. Plagg hetekig olyan volt, mint Pavlov kutyái. A számítógép indítására már patakokban folyt a nyála, még mielőtt a fiú egy szót is szólhatott volna. Védekezésképp énekelni kezdett, hogy ne halljon semmit, ám ez akkora nyekergéssel járt, hogy Adriennek fel kellet hagynia a tervével, és bősz zongora gyakorlatokkal próbálta űberelni a nyivákolást. Kivitelezhetetlennek látszott egyszerre magyarázkodnia a hangzavar miatt és tovább kínoznia a macska kwamit. Így a terve dugába dőlt, és ő lenyelte a vereséget.

Most viszont a friss emlékekel, illatokkal, érzésekkel nem tudott betelni. Koponyájában ott visszhangzott a gondolat, hogy lefeküdt az ő csodálatos katicabogarával. Egy órányi euforikus ábrándozás után a szürkeállománya továbblépett az információn és azon kezdett gondolkozni, hogyan tovább.

- Mi van ha megutált? - kérdezte kómásan a pizsamafelsőtől, ám csak a bosszantó kuncogás ekhózott elő valahonnan egy üres Président-es doboz mélyéről. - Örülnék, a csak egyszer a segítségemre lennél ebben az ügyben! – Dohogta válaszul a csúfolódásra..

- Nem értem mit túráztatod magad ezen.

- Mert ez bonyolult!

- Szerintem csak te bonyolítod túl

- Könnyen beszélsz, nem a te életed múlik a dolgon – fakadt ki Adrien kétségbeesetten, és a lebegő lény felé dobta a már agyonszorongatott anyagot. A kwami nevetve tért ki a látens támadás elől és incselkedve csóválta meg hosszú fekete farkincáját a gazdája előtt ellebegve.

- Lazíts főnök! A lány a tied lett, ahogy azt kívántad. Ne mondd, hogy ennél tovább még soha nem tervezted a dolgokat.

A fiú nagyot nyelt. Be kellett vallania magának, hogy a kamaszkor beálltával egyre inkább erotikus irányt vettek az érzelmei, és még egyetlenszer sem vetemedett arra a gondolatra, hogyan nézne másnap a társa gyönyörű kék szemeibe.

A beállt csendbe harsányan belekacagott a kis fekete kárörvendő, amitől Adrien legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében.

- Öregem, te aztán tényleg lúzer vagy.

--oo~~oo--

Na szebb napot.

Gondoltam életjelet adok azok örömére, akik még reménykedtek bennem.

Néha előfordulnak még ilyenek... Elmesélem mi a szitu...

Reggel felkelek és elhatározom, hogy ma végre írok valamit. Órára nézek 9 óra térülök fordulok mosogatok pakolok jóég már dél van, enni is kéne valamit.

Összedobok egy gyors kaját, délután van. Na majd most nyugtom lesz és leülök kicsit - megjegyzem reggeltől hozom viszem a kis laptopocskát magammal mint egy kisgyerek a takaróját ... estére megint megszaporodnak a teendők , mire észbekapok 23 óra van és a fejem még párnát se ért már horkolok... közben még pislákoló tudatommal megjegyzem, hogy holnap mindenképp írok pár sort. 

Kezeket fel van e így valaki ... persze a személyes dolgokat kikapdostam a szövegből ^_~ 

közben a fejemben a sztori kering , reggel délben este.

ui. sosincs ötletem a címekhez... lehet le kellene szoknom róla. Hirtelen a három nyulak idézet jutott eszembe... ezalatt a nyusziházban, fűszálakból vetett ágyban, három nyuszi aludt szépen... Na Adrien barátunk nem fog aludni, sőt kezét lábát töri ... de ez majd késpőbb