C' Est la vie - Miraculous

10. Akarva akaratlan🔞🔞

Elmúltál 18 ?

Hát 21?

30?

~

~

~

Tuti?

~

~

~

Marinette teljesen elvesztette az időérzékét a szenvedélyes csókolózás közepette. Jóleső fickándozó érzés zsibongott benne a lábujjaitól a füle hegyéig ám a melltartója alá csusszanó simogató kezek hatására kiélesedtek az érzékei. Macska kitartóan csókolta a nyakát, s araszolt lentebb azzal a határozott szándékkal, hogy a kezeivel markolászott részeket is megízleli.

- Chat - halk morranás érkezett válaszul. A lány nem is tudta, hogyan kellene előadnia, hogy nem így képzelte el a szüzessége elvesztését. Egy zivatar közepén, egy padlón elterülve, egy vadidegen alakkal. Mert bár társak voltak, bárki lehetett a fölé hajoló alak.

- Cicus, eh... ezt nem... kellene... elhalasztanunk? - Buta kérdés. Egy kanos srác minden bizonnyal nem fog egyet érteni ezzel a kérdéssel. Buta Marinette - szidta magát gondolatban, hogy egy ép mondatot nem képes kinyögni lihegés nélkül.

- Ne tedd ezt velem Bogárkám! - dörmögte halkan a fiú és folytatta az útját a mellek irányába. Kezeit kihúzta a puha szövet alól, s egyszerűen föltolta a lány mellkasán, hogy ne jelentsen akadályt a továbbiakban.

- Chaaat - nyígta újra a lány megőrizve az ellenkezését, minden kellemes érzés ellenére. Cicusa próbálta folytatni a játszadozást. Éhes puszikkal kitapogatta az egyik leghegyesebb pontot s ajkai közé kapva leheletnyit megszívta. Marinette alá tudott volna simulni az érzéstől, de rá kellett eszmélnie, hogy már ott van.

- NE!

A lány ijedten lökte le magáról a társát, fölült s a melltartóját visszaigazgatva hátrább araszolt, míg egy falat nem érzett a háta mögött. Tágra nyílt szemmel meredt a sötétbe, letámadástól tartva, de semmi nem történt. Percek múltak el, légzése lecsillapodott, szívverése már nem visszhangzott az ereiben. Elfogta a bűntudat.

- Jól vagy?

- Csak adj egy percet - válaszolt a fiú nehézkes hangon.

- Baj van?

- Mm...

- Ne haragudj, én csak... nem így. Akkor most haragszol? - tudakolta őszinte kétségbeeséssel a hangjában, és közelebb araszolt, de Macska csak sóhajtozott.

- Viccelsz? Legszívesebben rád vetném magam és megerőszakolnálak - a lány ijedten hátrahőkölt, emiatt Macska próbálta viccesebben megfogalmazni a problémáját. - Tudod ha egyszer felállt, nehezen lehet bírni vele.

Marinette fülei gőzpamacsokat eregettek annyira felizzott az arca. Nem lehetett félreérteni a dolgot, de megpróbált együtt érzőn reagálni.

- Éh...és... mit kell... ilyenkor - nyel. - Tenni vele - lehelte alig hallhatóan. El sem hitte, hogy kimondta ezeket a szavakat. Lapozgatott már olyan oldalakat, ahol írták, hogy a felizgatott férfinak mekkora kínokkal kell szembesülnie, ha a patron a tárban marad. De annyira azért nem volt véresen komoly az együttérzése, hogy föláldozza a saját testét.

- Máskor csak kirázom, de jelenlétedben ez kínos lenne - heherészett halkan a fiú. - Szóval megvárom, amíg elmúlik.

- NE! - nyikkant föl a sötéthajú, s az ajkába harapott. Nem tudta mitévő legyen, de volt pár elképzelése a már említett oldalak által nyújtott információk miatt. - Szeretnék segíteni rajtad.

Egypillanatnyi csönd után macska kapva kapott az alkalmon.

- Gyere ide. - A lány engedelmesen a hang irányába csúszott. Kitapogatott egy borzas fejet, egy kellemesen kidolgozott mellkast, lapos hasat. Kutató ujjai összefonódtak a másik kutató ujjaival. Rákulcsolódtak, s odavezették az alsónadrág keményen dudorodó részéhez.

Marinette letérdelt a hanyatt vetődött fiú dereka mellé, s apró kezeivel érezte, hogy a dudor fel lüktet az érintésétől és a kezébe simul.

- Nyúlj be! - hangzott a határozott kívánság, miután a segítő kezek vissza vonultak és magára hagyták. Az utasított reszketegen tapogatta ki a nadrág szegélyét, és betolta az egyik kezét a gumírozott szövet alá. Forró bőrt, enyhén durva szőrzetet, s a szőrzetből kimeredő megfeszült izmot

tapintott. Elbizonytalanodott.

- Simogasd! - érkezett a következő óhaj, miután mindketten megküzdöttek elakadó lélegzetükkel. A lány bólintott, bár úgy se látta senki. Inkább magának való bátorítás volt. Előrébb hajolt, s tenyerét el vissza járatta a hengeres péniszen. Közben rá csodálkozott, hogyan érezheti egyszerre keménynek és selymesnek. Persze a spam levelek és a beugró ablakok révén tudta, hogy néz ki, mégis izgatottan fedezte föl ujjaival a makk hegyétől a herékig. Már-már azon kapta magát, hogy őt magát is izgatja amit a fiúval művel. Azt csak sejtette, hogy ő élvezi, mert olykor elakadt a szava, levegőt venni is elfelejtett, máskor elhagyta a száját egy halk „Ó igen" vagy „Ez az" nyögés. Óvatosan markolt rá és kezdte el húzogatni a puha bőrt a vértől keménnyé pumpált részen, miközben hallgatta partnere halk nyöszörgését.

- Ah... körmöddel vigyázz - intette Adrien a lányt egy fájdalmas szisszenés után, amire az észbe kapott, hogy a görcsös próbálkozás közben szinte teljesen belemélyedtek a körmei a bőrbe. Lazított markának szorításán egy zavart „bocsánat" közepette, és folytatta a mozdulatokat.

- Nagyon akarlak - nyögte rekedten a lánynak. Az halkan sóhajtott. Igazából már eljátszott a gondolattal mi lenne ha...

- Aham - válaszolta bizonytalanul, s abban a pillanatban egy macska puhaságával és lendületével mozduló partnere már hanyatt is fektette és az átnedvesedett bugyit félrehúzva az útból, egyetlen mozdulattal próbálta a szétválasztott combjai között eltüntetni a péniszét.

Nem túl gyakorlott lévén elügyetlenkedte és kézzel kellett helyes irányba terelni az eltévedt testrészét. Marinette ezalatt ráeszmélt mibe is egyezett bele, s újfent tiltakozni próbált. Észre sem vette, hogy mialatt a fiúnak próbált segíteni, az alatt az idő alatt ő maga is egészen ráhangolódott a játszadozásra. A fehérneműje félrecsusszanását követően halkan felszisszent, amikor a szeméremajkaihoz préselődött pénisz nem találta a megfelelő utat. Közvetlen utána egy másfajta fájdalom adta tudtára, hogy másodjára nem hibázta el. Mindkét tenyerével a fölé hajoló fiú mellkasának feszült, hogy ellökje magától, ám kezei átsiklottak a vállára, belekapaszkodtak a nyakába, majd fájdalmasan markolt bele a hátába. A hüvelyében feszülő érzés és zsibbadó fájdalom nem adott alább, inkább csak váltakozott, ahogy a fiú lassan teljesen belé hatolt, majd visszamozdult. Az újabb behatolásnál Adrien szorosan magához ölelte a felzokogó lányt. Ezerszer elképzelte a jelenetet, de sohasem szerepelt benne az, hogy fájdalmat okoz vele. Szeretett volna megállni és visszacsinálni a dolgokat, de a legérzékenyebb testrészére forrón ráfeszülő női hüvely teljesen elvette az eszét, így gondolatai nemigen voltak. Ösztönösen mozgott tovább, ahogy a vágya diktálta, egészen addig a pontig, amíg az élvezet végig nem futott a testén. A levegőt szaporán nyelve, heves szívdobogásával küzdve hajtotta fejét a lányéra.

Marinette a félrefordította a fejét. Teljesen össze volt zavarodva. Átesett az első élményén és nem tudta mit kellett volna éreznie. Hallotta a társa lihegését, érezte ahogy ráborul és a mellkasában erőteljesen dobog a szíve. Érezte ahogy visszavonul s nyomában folyadék csordogál a hüvelyéből. Hirtelen fázhatnékja támadt, megremegett. Észre sem vette mindaddig, hogy az alatta feszülő sima parketta mennyire hideg. Könnyek csordultak le az arcán kétoldalt. Ezen is túl van.

- Bogaram - szólalt meg tétován a fiú egy kicsivel később. Bűntudat gyötörte, nem kevés.

~~~~~~~~~~~~~~~~~

A szokásos kérés. Hibák elírások zagyvaságok előfordulhatnak, kérlek jelezd.