Marinette nyúzottan sóhajtott föl. Megadta magát.
Felvette kényelmes, agyonnyúzott pulóverét a széke támlájáról és magára húzta. A törölközőt kivette alóla és a támlára dobta. Hosszú fehér combjai kikandikáltak a fekete horgolt pulóver beszűkített alja alól. Hogy ne fázzon magára kapott egy a fiókjából kivett bolyhos fekete rózsaszín csíkos zoknit is és ledobta magát a forgószékjére. Tétován ide oda forgott rajta, majd pillantása összetalálkozott Alya türelmetlenül várakozó tartásba merevedett alakjával. Mélyet sóhajtott, nincs menekvés. Felkapott az asztalról egy radíros végű ceruzát és elmerülten forgatni kezdte az ujjai között.
- Hirtelen nem is tudom, hogy indult ez az egész. Magam sem akarom elhinni. Egyszer csak ott voltunk bőrig ázva és egymásnak estünk.
- Hol ? - kérdezett bele Alya, de a mesélő egyetlen pillantására megelégedett az „ott" fogalmával, csak a történet zökkenőmentesen folytatódjon.
- Az egyik percben még Adrien miatt keseregtem, a másikban meg eszembe jutott, amit mondtál. Nem akarok egész életemben egy olyan fiú után futni, aki görcsösen csakazértsem akar észrevenni. Aztán jött ő és néhány kedves szóval annyira a szívembe hatolt, hogy egyszerűen csak élveztem... nem is tudom. Hogy végre valaki törődik velem?
Marinette idegesen a füle mögé igazított egy előre bukó hajtincset.
- Jaj Al, olyan szánalmasnak érzem magam. Úgy érzem teljesen kiéheztem arra, hogy valaki megöleljen, és olyan jól esett. Végre valaki megérintett, simogatott, megcsókolt – mondta elhaló hangon. - Egyszerűen csak tetszett, hogy valaki végre szeret.
Alya lesütötte a szemét és hirtelen szégyenérzet futotta el, ahogy a végtelenül magányosnak látszó barátnőjét percekkel ezelőttig megszállottan ostromolta a bensőséges információk kiadásáért. Odalépett hozzá, lehajolt és hosszan magához ölelte törékenynek tetsző alakját.
- Semmi baj kislány. Nem te vagy az első, akinek szüksége van érzelmi támogatásra. Remélem nem okozott neked fájdalmat az a féleszű. - A fekete üstök a kezei között nemet intett, majd néhány szipogással visszanyelte feltörni készülő könnyeit is.
- Igazából nem értem ezt a felhajtást a szex körül. Nem érzem mitől olyan nagy cucc az egész.
A sötétbőrű lány megmerevedett, s hátrább lépett. Rémes gyanúja támadt.
- Volt petting? - Barátnéja birka-bárgyú arcára elég volt csak rá pillantania, hogy határozott „Nem" legyen az elképzelése a választ illetően.
- Isten hozott Alya szexuális felvilágosító óráján! - föltolta az orrán a szemüvegét és feltűrte a karján a pulóverét. - Amikor két gerjedt és tapasztalatlan tini egymásnak esik hajlamosak lehetnek elsietni a dolgokat.Mondd drága szívecske mennyi előjáték tartozott az aktushoz?
Marinette újfent értetlen arccal jutalmazta a műsort.
- Hagyjuk a szakszavakat. Látom a macskánk nem egy jófiú alapanyag, később ne felejtsem el kitépkedni a bajszát ezért a cseppnyi feledékenységért.
Itt Marinette megpróbált tiltakozóan föllépni, nehogy kedves barátnője lerántsa a leplet a személyazonosságáról, de az visszanyomta a székbe és folytatta a felvilágosításnak nevezett tervét.
- Normál esetben az első együttlét két szerelmes között zajlik le, vagy legalább egy... jézus, hogy kell ezt rendesen megfogalmazni? - forgatta a szemeit, s fel alá járkálni kezdett a szobában, ahogy azt minden alkalommal tette, ha felpörögve érezte magát.
- A srácnak szem előtt kellene tartania azt, hogy felkészítsen téged az első alkalomra. Megfelelő előjáték nélkül nem lazulsz el és ha rágörcsölsz a dologra akkor fájni fog az együttlét. De ha szeret téged , akkor odafigyel rád és addig simogat meg becézget, amíg csak lehet. Kasztrálom azt a rühes dögöt ha elkapom.
- Nyugi, nem volt vészes, és szerintem neki sem volt túl sok tapasztalata ebben – kuncogott halkan Marinette. - Én csak simán nem értem, mi olyan nagy ügy ebben?
- Éppen ezt próbálom elmagyarázni neked. Ha az a félkegyelmű nem tette rendesen a dolgát, akkor nem csoda, hogy nem érted. Nem is kérdezte meg tőled, hogy milyen volt? - A kérdezett elpirulva húzta össze magát.
- Az igazat megvallva eléggé ki voltunk merülve. Elaludtunk, én meg reggel gyorsan elhúztam a csíkot, nehogy beszélgetésbe bonyolódjunk. Nem bírtam volna ki.
- Nem tudom neked leírni, hogy mit kellett volna érezned, de nincs ahhoz fogható, amikor végigfut minden zsigeredben egy olyan érzés, ami utána még hosszan visszhangozva dorombol benned, amíg csak le nem nyugszik a szívverésed.
- Hű. Ezt jól meg fogalmaztad. De nem, nem volt semmi ilyen érzés. Nem bánom. Cicus aranyos volt és hiszem, hogy csak a tapasztalatlanságunk miatt bénáztunk. Ez van, és ezennel elkezdem lezárni az Adrien Agreste ügyet – csapott az asztal lapjára határozottan
- Támogatom. Biztos, hogy ebből semmit nem lehet megosztani az oldalamon? - próbálkozott a szenvedélyes riporter nézéssel, de barátnője egyetlen pillantására dobta a gondolatot.
♪ ♪ ♪
Gondoltam nem húzom tovább senkinek az agyát, és ha már kész van miértisne toljam fel?
أنت تقرأ
C' Est la vie - Miraculous
أدب الهواةBevallott érzések... - Én szerelmes vagyok beléd... Összetört álmok... - Sajnálom, de mást szeretek... Van gyógyír a szerelmi bánatra? ... - Figyelj kislány, ha el akarod felejteni, akkor kutyaharapást szőrével kell gyógyítanod. Mondj igent annak, a...
