C' Est la vie - Miraculous

8. ...szőrével. (18+)

Na akkor mostantól átváltunk (18) karikásra....

Katica hosszan bámulta a rámeredő zöld szemeket. Üresnek érezte magát, mintha a hirtelen támadt szél elfújta volna az összes gondolatot a fejéből. Próbálta válaszra nyitni ajkait, de nem engedelmeskedett neki a teste. Állt és egy rakás kő alá szorult lélekkel bámulta az egyre szerencsétlenebbnek tűnő macsekot. A szíve sajgott érte. Nem akarta összetörni, ahogy Adrien tette vele. Nem mert válaszolni, mert tudta, hogy azzal már semmi nem lesz köztük a régi.

- Párizs az összetört szívek városa. Ca va? - kérdezte lassú mélabúval a hangjában. Az ég fölöttük lassan megkönnyezte a szerencsétlenkedésüket és cseppek ezrei kopogtak körülöttük a háztetőkön és a tér kövein, egyre szaporodó hangzavarral. 

Chat nem mozdult. A társát figyelte, aki lehunyt szemmel az ég felé fordított arccal mozdulatlanul állta a hűvös és nedves megváltást.

- Gyere – mondta a lánynak kicsivel később. Katica nem mozdult.

Odament hozzá, szorosan magához húzta az ellenkezni is képtelen testet és a botja erejében bízva elugrált a múzeum környékéről. Az esőfátylon keresztül egyre nehezebben tájékozódott és a mozgást jelentősen megnehezítette az arcába vágó víz. Fedett helyet keresett, amikor eszébe jutott az egyik portyája közben talált elhagyatott padlástér. Párizsban tucatjával voltak eldugott és elhagyatott helyek, amiket kíváncsian kutatott fel unalmas estéin, amikor rátört a csavaroghatnék.

Halk szuszogással landolt a lapostetőn, és sietve kinyitotta az égre nyíló ablakot, amin óvatosan betessékelte a szokatlanul elcsendesedett társát. Odabent teljes sötétség uralkodott, de macska így is tökéletesen látott mindent a képességének hála.

- Nem egy Hotel de Burgeous, de száraz – próbálta oldani a feszült csöndet egy halk nevetéssel, s a némán álló lányt nézve, kellemetlen gombóc kezdett nőni a torkában. Nedves ruháikról és hajukból halkan kopogva hullottak a cseppek a poros padlóra.

- Nézek valamit mielőtt megfázol – ajánlotta Chat és beszerző útra indult az egyetlen légtérből álló kis lakás fiókos szekrényéhez. Előzőleg már járt hasonlóképpen, s egyszer már elhatározta, hogy elhozza a szerelmét eme kicsi garzonba. Egyszer még gyertyákkal körbe is rakta a tetőt, de a nagy szerelmi vallomás akkor elmaradt. Hátrasandított. A lány továbbra is mozdulatlanul állt, leszegett fejjel. Teste némán rázkódott, így Chat jobb híján egy plédet vett magához az általa odavitt munícióból és a vendégére terítette. Óvatosan fölitatta vele Katica arcáról a vízcseppeket és tétován rámosolygott a kifejezéstelenül rábámuló arcra.

- Fel a fejjel. Minden esőfelhőnek ezüst szegélye van.

Tikki is valami hasonlót mondott – gondolta . Erről eszébe jutott Alya képtelen ötlete, amire józan fejjel csak bosszúsan méltatlankodni tudott. Ám így darabokra tört szívvel, bőrig ázva, egy jóképű macskával szemben állva, és azon tűnődve, hogy az előbbi félreérthetetlen viselkedésére miért nem szaladt el behúzott farokkal. Nos, eléggé mindegynek látszott a helyzet.

Kezei tétován mozdultak meg. Lassan fölemelkedtek és az előtte ácsorgó fiú arcát lágyan végigsimítva közrefogták. Fáradtan simított ki néhány vizes tincset a szeméből és merült el a derűtől villogó zöld szempárban. Kérdően pillantott rá a pléd alól, válaszként szívmelengető mosolyt kapott a takaró két végét markoló maszkostól.

Reakcióra várva hajolt közelebb hozzá. Chat mozdulatlanul hagyta, hogy Katica a hüvelykujjaival végigsimítson az arcán, kezei hátrább csússzanak és beletúrjon kócosan és vizesen összetapadt szőke hajába. A macska hátán végigfutott a hideg az érintéstől. Visszafojtott lélegzettel és bukfencet vető gyomorral reagált a szájához érő puha hideg ajkakra. Megilletődötten és kábán nézte a lehunyt szemű lányt, ahogy ügyetlenül éppen feltálalja neki vélhetőleg az első csókját.

Lassú puszinak hatott számára a próbálkozás, s nagyjából ugyanannyi tapasztalata lévén, hasonló mozdulattal válaszolt a közeledésre. Ajkaival lusta puszilkodásba olvadt a kezdeményezővel. A sötét padlástérben hirtelen megtelt a levegő vágyakozással. Chat nem akarta elriasztani a vágyott személyt, ezért kezei továbbra is a takaró anyagát markolták egyre szorosabban. Gyenge próbálkozásként leheletnyit megnyalta Katica száját, s torka elszorult a visszafojtott izgalomtól, amikor puha és meleg nedves válasz érkezett a másiktól. A lány reszketve lépett közelebb és ölelte át vállalkozó kedvű macskája nyakát. Nyelvük összeért, végigsimították egymást, ajkukkal egyre mohóbban és követelőzőbben csókolták a másikat, s , hogy levegőhöz is jussanak Katica végigcsókolta a fiú állát, oldalazva eljutva a nyakáig. Soha nem vette észre, hogy ilyen bársonyos bőre és kellemes hűvös mentolos illata van a társának. A fekete ruha gallérja könyörtelenül állt útjába, kezei belemarkoltak az ujjai között tekergőző tincsekbe, s fülében egyszerre vert zajt a saját szívverése és a partnere éhes pihegése. Kék szemeivel éhesen vágyta az ártatlanul élvetegen levegőt nyeldeklő fiú látványát, de csak a hangokra támaszkodhatott. Halk sóhajára reagálva a macskaszemek elkeskenyedtek és előrehajolva a nyelve hegyével lassan végignyalta a bogárkája gallérból kilátszó nyakát, egészen a füléig, amit gyengéden megharapott. Izzó lehelete égette a lány bőrét.

Karcsú női kezek ereszkedtek le a hajáról ismét az állára, hogy újabb önfeledt csókolózás vegye kezdetét, mialatt a mellkasáról továbbsiklanak a hátára hogy egy ölelésben állapodjanak meg.

Mikor? Mikor lett ilyen széles válla ennek a macskának – gondolta Katica, miközben enyhén lábujjhegyre állt, hogy szorosabb ölelésbe vonja őt. - és mikor lett egy fejjel magasabb nálam?

Macska pulzusa vad iramban lüktetett miközben a pléd vékony anyaga cafatokra szakadt a karmai között. Nem volt mit tenni, a kezei átsiklottak Katica keskeny csípőjére, onnan a derekára.

Halk, rekedtes nyögés hagyta el ajkait, amitől a lánynak kuncoghatnékja támadt.

- Imádnám ezt folytatni veled, de ideje abbahagyni – lihegte forrón a bogárkája fülébe a lehunyt szemű Macska. Gyomrában ezer megvadult pillangó verdesett ide -oda.

- Még csak most melegedtem bele – súgta vissza a szintén rekedt tónus. Egyszerre reszketett a hidegtől, a vágyakozástól, az új felfedezéstől, és egy ismeretlen érzéstől, ami az ágyékánál toporgott türelmetlen lüktetéssel.

Macska rámarkolt a lány kerek fenekére és szorosan magához húzta.

- Most még szabadon távozhatsz! – nyögte halkan a partnerének. Kiválóan látta a sötétben, ahogy a társa ráeszmélt, hogy a puha ölelésük közé furakodó kemény dologról szól a fáma. Figyelte az arcán átfutó érzelmeket, ahogy az arca hirtelen kaméleonként veszi át a maszkja árnyalatát.

Mintegy végszóra, kíméletlenül csipogott föl a piros fülbevaló, jelezve, hogy kifutottak a varázslatos együttlétre szánható időből. Katica ijedten kapta körbe a tekintetét. Az ablakon túl villám cikázott át a városon, amit hangos dörgés követett. Apró kezei ökölbe szorulva fehéredtek el, úgy zakatoltak a fejében a gondolatok.

- Te, te látsz a sötétben – állapította meg pánikszerűen.

Chat homlokráncolva próbálta követni a lány gondolatait, majd elfordult és egy halványzöld szikraeső közepette megvált a hatalmát ráruházó társától. Katica az elhaló zöld fényben még látta, hogy egy Tikkire emlékeztető macskafüles lény röppen Chat elé.