C' Est la vie - Miraculous

3. Egy kamaszfiú hétköznapjai

Adrien elmélázva bámult ki az elsötétített ablakon keresztül az utca forgatagába. A mellette lévő ülésen ott feküdt Marinette iskolatáskája, amit nemes egyszerűséggel kiejtett a kezéből mielőtt sietősen távozott. Halk sóhajjal konstatálta, hogy a dolgok ennél rosszabbul nem is történhettek volna. Marinette az a fajta lány volt, akibe bármikor bele tudott volna szeretni. Sőt, kifejezetten kedvelte, s ha nem lett volna a szíve csordultig a Katica iránti érzelmekkel, biztosan megpróbálkozott volna egyfajta óvatos udvarlással. Újabb sóhaj. Elhagyták a Saint Jaques torony kereszteződését, ahonnan csak egyetlen saroknyira volt a pékség. Mi lenne ha leadná a táskát? Némán megrázta a fejét és folytatta a semmibe bámulást. Gondolatai a földtől eltávolodva megálltak a házak tetőinek magasságában. Akibe ő szerelmes volt, az rendre hárította a közeledési kísérleteit. Lemondott találkozók, eltréfált célzások, szándékosan hárított közeledési kísérletek tucatjait tudhatta maga mögött.

Nem tudott dűlőre jutni a lánnyal, akibe az első pillanattól végzetesen beleszédült. Plagg eleinte elégedetten kacarászott a próbálkozásain, majd szenvtelenül szemen röhögte, de némi élelmiszer megvonással kellően együtt érzőre sikerült idomítani a dolgokhoz való hozzáállását. Már már javaslatokra is ragadtatta magát, de azért nem erőltette meg magát.

Kicsit idegesítő volt, hogy annyi idő alatt nem sikerült a legfőbb bajok okozóját lefülelniük, de valahol nem is igyekeztek, legalábbis Fekete Macska nem strapálta magát. Nagyon is jól tudta, hogy a küldetés végeztével nincsen több szabadság, lemondhat az éjjeli kisettenkedésről, és mindenek tetejébe többé nem találkozhat Katicával. Szóval nem túl látványosan, de nem volt érdekelt a Halálfej ellen vívott szélmalomharc fináléjához eljutni.

Ettől még nem volt rosszfiú, netán rossz macska.

Mindeközben az autóval begurultak a börtöneként szolgáló Agreste rezidenciára.

- Istenem ha csak egyszer használhatnám a macskajajt ezen az átkozott kapun - morogta maga elé a gyűlölt zárra sandítva. Nehéz szívvel nézte, ahogy újfent becsukódik, s ő mehet a luxus cellájába, hogy engedelmes bábként azt tegye, amit elvárnak tőle.

- A záróvizsgák eredményeitől függetlenül a különórák a szokott időpontokban kezdődnek. Az apád kérésére megduplázódott a fakultációk száma, és az utóbbi időben visszaesett zongora tanulmányaid miatt magántanárt rendelt heti kétszer.

- Neked is szép napot Natalie - vetette oda, hogy legalább az elmaradt köszöntést az orra alá dörgölhesse. A szigorú arcú nő fölpillantott a listából és a szemüvege fölött egy éles pillantással végigmérte a fiút. Nem jelezte, hogy meghallotta volna az epés megjegyzést, ellenben a tekintetét hosszan pihentette a fiatalember kezében lévő rózsaszín iskolatáskán.

- Az ott ? - Kérdezte választ követelő hangsúllyal félretéve az eddig oly fontosnak látszó tabletet, ami az új napirendet ecsetelte.

Adrien megrázta a fejét, s óvatosan úgy fordult, hogy védelmezően a táska és a kérdező közé álljon.

- Semmiség. Csak el kell vinnem valakinek.

A nő ellentmondást nem tűrően nyújtotta ki a kezét.

- Eljuttatom egy küldönccel.

- Magam is megoldom! - válaszolta magabiztosan és mielőtt további kommunikációra került volna sor, lendületesen felszaladt a súlyos márványlépcsőn az emeletre. Szobájába érve halkan magára zárta az ajtót, ami ellen eleinte felszólaltak apja alkalmazottai, ám hosszas rábeszélés után belátták, hogy egy tizenhét éves fiúnak már lehet némi magánélete.

Adrien halkan felhorkant az emlék hatására. Mára megfakult a szégyenérzet és kellemesen tudott nevetni azon az elsápadt arcon, amit Natalie vágott, amikor a szobájába lépve szembe találta magát egy frissen zuhanyozott kamasz fiúval. Említésre sem méltó , hogy az említett srác a haját borzolta azzal a törölközővel, ami percekkel azelőtt még a derekára volt tekerve.

- Na bumm - nyögte most fennhangon a fent említett kamasz fiú, és ledobta a táskákat az ablakkal szemben húzódó fehér bőrkanapéra. Plagg egy "Na végre" kurjantás kíséretében rakétaként lőtt elő az ingje alól, hogy éhségét csillapíthassa a számítógép asztal alá behozott mini hűtő tartalmával. Adrien rosszalló pillantást vetett utána. Apja összes alkalmazottja összesúgott már a háta mögött Plagg hülye sajtmániája miatt. Az állandó camembert szag úgy lengte körül a fiút, hogy kénytelen volt egyes dolgait elkülönített nejlonzacskóban hordani. Beleértve egy váltásruhát is, amit mindenhová magával kellett vinnie. Az extra parfümről szót se ejtsünk. A kevesebb több, mint azt tudjuk, de mi lehet az a kevés ami elnyomja a sajtszagot? Ebből kifolyólag még egy adag tornacuccot is kénytelen volt magával hurcolni és az aktív sportolói életére hivatkozva elnézést kérni a szag miatt.

Visszatérve a kamaszélettel járó kényelmetlenségekre. Plagg már egész jól tudja, hogy egy kamasz fiúnak miféle vágyai vannak, és ehhez idomulva képes teljesen köddé válni akár órákra is. Hasa korgása se hallatszik a szobában, amikor édes kettesben elvonul egy guriga diós ízesítésű "Président" kíséretében. Messziről megtanulta felismerni mikor kerül Adrien abba a hangulatba, amikor is khm... vágyai kielégítésére kényszerül.

- Hű milyen fejet vágott , amikor kopogás nélkül benyitott - heherészett a szőkeség két fütyörészés között. A számítógépét bekapcsolta, hogy még zuhanyozás előtt meglesse a kedvenc honlapján van e friss hír a város közkedvelt párosával kapcsolatban.