C' Est la vie - Miraculous

5. Első lépés, elfogadás

A vonal elhalkult. Alya válaszra várt. Nem is! Ő túlságosan is ismerte a barátnőjét. Az ajtó csukódására várt, nem a válaszra. Marinette füle gőzpamacsokat eregetett dühében. Méghogy ismeri őt. Honnan veszi, hogy neki senki más nincs rajta kívül akivel beszélhetne? Mi van, ha nem is akar senkivel beszélni? Bevillant előtte a város sápadt fényeitől sejtelmesen derengő égbolt, s elfogta a bezártság érzése.

- Most mennem kell – hadarta, s lenyomta a telefont az értetlenűl tiltakozó barátnőjét meg sem hallva. Tikki már ismerte a lány arcán átsuhanó érzéseket, halk örömcsuklást hallatva szaltózott egyet a levegőben, s fölemelkedett egészen a mennyezetig, hogy onnan várakozóan pillantson le a társára. Marinette elmosolyodott. A jelenet olyanvolt, mintha Tikki egy sétálásnak örülő kiskutya lenne, és türelmetlenkedve várná az ajtó nyílását.

Marinette izgatott várakozással a lelkében követte őt, s lendületesen kinyitotta a tetőablakot. Tikki egy pillanat alatt köddé vált, s még mielőtt rákérdezhetett volna az okára, egy arc jelent meg az üveg túloldalán.

Az ijedtségtől halkan felsikkantott, s a talpa alatt a matrac rugózott egyet, amitől ügyetlenül vágódott hanyat az ágyon. Egy pillanatra zúgott a feje, de mikor kinyitotta a szemét önmaga eltorzult mását pillantotta meg egy gömbölyű aranyszínű tárgyban.

Ekkor hirtelen beindultak az ösztönei, és az éveken át tanult önvédelmi fogásoknak hála „támadója" hamarost hasonfekve hátratekert kézzel vergődött az ágyraszorítva.

- Megadom magam, csak ne gyötörj! - kiáltotta a feketébe öltözött alak, kócos szőke fürtjei alól

- Ch-Chat? - vonult vissza ijedten a lány, ráismervén az imént fölébe hajoló alakra.

- Szolgálatodra – kelt föl az alulmaradt, miután megropogtatta az ízületeit és megpróbálta visszanyerni agyonnyomott tagjainak az eredeti formáit. Elmaradhatatlan kisfiús vigyort csillantott, hogy leplezze a leteperés miatti zavarát.

- Mit keresel te itt? Úgy értem nálam.

- Az hosszú és bonyolúlt történet – heherészett idegesen a jövevény.

Marinette gyanakodva végigmérte őt, s a mellkasa előtt keresztbe fonta a karjait.

- A lényeget!

Chat macskafülei megrezzentek, s az ajkába harapva félrepillantott, hogy ne kelljen a szemébe néznie. A házigazda észrevette mindkét gesztust, s bosszúsan rámarkolt és rántott egyet a takaróján heverő fekete nadrágszíjon. Tudta, hogy valamiféle módon a kiegészítő hozzákapcsolódik a viselőjéhez.

- Ne cicózz velem! - fenyegette meg elszántan. A macskaruhás beleremegett a mozdulatba, de a hozzá intézett szavak helyretették a gondolatait. Szélesen elmosolyodott.

- Touché Hercegnőm.

- Ha nem mondod el, tipli !

- De ne nevess ki! - A macskafiú érzékenyen hátat fordított a kíváncsi lánynak, aki megesküdött neki hogy nem fog mulatni a mondanivalján.

Chat nadrágszíja kiszabadult a fogságból, s a vége macskásan csapkodott ide-oda a feszültségtől.

Marinette elszakította a tekintetét az imitált farokról és várakozva bámulta meg a széles vállait, a keskeny csípőjét, és elmerengett rajta, hogy vajon mikor lett a társából ilyen vonzó kandúr.

- Aggódtam miattad, mert láttalak elszaladni délután.

A fiú sokat merengett rajta mit mondjon, amikor megérkezik. Úgy vélte a legjobb, ha az igazat mondja. Persze azt nem mondhatta, hogy „Szia, csak beugrottam megnézni mit műveltem veled suli után." Az igazság azonban relatív, hiszen ha Adrienként is, de látta elfutni, így ami elhangzott Chat szájából, az mindkettejüknek ugyangyúgy igaz volt. Szavait csend követte.

Marinette meglepődött. Chat látta őt? A délután említése még érzékeny emlék volt számára. Reszkető kezeivel hátulról átölelte, hogy moccanni se tudjon és arcát a hátára hajtotta a meglepett macskának. Könnyei némán potyogtak, nem is érezte, hogy mikor eredtek el, csak ült a jól ismert fekete anyagnek dőlve és szótlanul eregette cseppeket.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elnézést a helyesírási hibákért. Ha végzetesek , kérlek jelezd és kegyetlenül kitörlöm őket :3

Először úgy terveztem ChatNoir beesik az ablakon Marinette nyakába, de elnézve a képeket a tetőtérről eléggé elképzelhetetlen volt a szituáció.. hogy esne fejjel lefelé? Ha meg lábbal előre akkor pofán bässza csóri csajszit... sehogynem jött ki a lépés... Így csak bekukkantott az ablakon :D

Ha valahol elírtam jelezzétek ˇˇ

egyébként Pacsi.