Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

10, Cassandra

reggel 06.29

– Miért? – suttogtam magam elé. Az előző nap történtek felnyitották a szemem. Valami nagyon nem jó zajlik bennem, ami veszélyezteti a küldetést. Általában szerettem a veszélyt. Szerettem az utolsó pillanatig húzni egy célpont kivégzését, szerettem majdnem felfedni magam. Tetszett, mikor kést szorítottak a torkomhoz, vagy verekedésbe keveredtem csak úgy. 

De ő másféle veszély volt. Rémes érzés járta át a testem, mikor ő nem volt a közelemben… 

Hajnali öt óra is lehetett, már kezdett felkelni a nap, de a reluxa fél sűrűre volt állítva. Néhány fénysugár utat nyert, de elvesztek a szoba sötétjében félúton, amíg én a túlsó végében húztam meg magam ahova már nem jutott a fényből. A levegő megállt a helységben, és ettől pokoli lett a hőség a plafonra szerelt ventilátoros lámpa ellenére is. Hallottam, ahogy újabb és újabb köröket tesz meg, éreztem, ahogy újabb és újabb forró fuvallatokat küld. – Talán ki kellene nyitnom az ablakot –gondoltam. Hihetetlen hőség volt az átlaghoz képest. Főként ott, bezárva a hálóba. 

Lassan feltápászkodtam a sarokból, ahol addig gubbasztottam, és az ablakhoz sétáltam. Felhúztam a rozoga reluxát, és kinyitottam, hogy kinézhessek rajta. Valamivel hűvösebb légáramlat söpört végig rajtam, amitől kirázott a hideg. 

Új napot köszönthettem, egy újabb rémes napot. Elhatároztam, hogy felkeresem azt az alvilági jósnőt, aki képes a lélekbe látni. Azt hiszem, hiszek az ilyesmiben. Már két napja volt legutóbb rendes munkám, így azóta nem öltem meg senkit, és amíg Niall mellettem volt, nem is hiányzott. Két nap után először öltöttem magamra újra Madison Cooper a bérgyilkos szerepét, és azt a ruhát. 

Feszes latex, és a csizmám. Tévhitek keringenek „szexi bérgyilkosnőkről”, akik tűsarkúban tipegnek. Nem vagyok az a fajta, aki tűsarkúban falat tud mászni. Egy valódi bérgyilkos nem hord ilyesmit; feltűnő, hangos, kényelmetlen. Amit mi hordunk, leginkább a tabira emlékeztet, arra a csizmára, amit a ninják hordtak. Zajtalan… megfelelő. Gyorsan elrejtettem a tőrt a csizmámban, és útnak indultam.

Az idő melegedni kezdett az utcákon is, már hét óra körül járt, mire a koszos kis sikátorba értem, állítólag ennek a végén találom a telihold boszorkány boltot. Eredetileg egy wicca beállítottságú üzletnek indult még néhány évtizede, fehérmágiával kapcsolatos különleges bájitalok receptjét, szertartások menetét és különféle gyógy és fűszernövényeket valamint mágikus jelentőségű tárgyakat árultak ott. A telihold elnevezés pedig az úrnő kiteljesedett arcát az anyát jelképezte.  Mára már a bérgyilkosok és egyéb alvilági figurák kedvelt helye, mióta Cassandra jóslatai kivétel nélkül igaznak bizonyultak. 

Cassandra egy fiatal boszorkány, de állítólag nem a fehér-mágia oldalán áll. Hogy fogadna el pénzt ilyen alvilági mocskoktól, ha például wicca lenne? Cassandra igyekszik pénzt csinálni a vele született képességéből, tenyérjóslással és tarot olvasással foglalkozik, de rúnák segítségével is meg tudja mondani a jövőt, s ahogy hallottam még ingát is használ. Eddig még sosem tévedett pedig már tíz éve dolgozik a teliholdban, és jelenleg huszonhárom éves. Állítólag egy vándorcirkusz fogadta be még nyolc éves korában, amikor özvegy anyja meghalt. Egy sziámi ikerpár terelgette, nevelgette. A cirkusz jósnője pedig megtanította őt a praktikákra azalatt a néhány év alatt. Tizenhárom évesen megszökött, mert a pantomimes fiú nem értette meg, hogy nem akar a felesége lenni sohasem. Akkor a fiú tizenhat éves volt, és nagy terveket dédelgetett a lánnyal. Cassandra csak véletlenül hallotta meg a telihold boszorkánybolt történetét, mely egy idős asszonyé volt, s a csőd szélén állt. Felkutatta a helyet és jósnőként kezdett tevékenykedni, ezzel felvirágoztatva azt. Tizennyolc éves koráig az idős asszony tartotta el, de amint betöltötte, a nő oda adta neki a részét a bevételből. Jelenleg a saját lábán áll, és kényelmesen élnek az ő képességének köszönhetően.