Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

26, Kín

– Ez mi a szarra volt jó? – idegeskedett a lány, miközben lefejtette a ruhát a sérült testrészről, belenyúlt a sebbe, és kivette a töltényt, csontba ütközött, ez és az alacsony kaliberszám megakadályozta, hogy gond nélkül áthaladjon a fiú testén. Niall nem válaszolt, talán nem is volt már magánál. Mady a sebbe nyúlva elszorította a vérzést. Tudta, hogy alig néhány perce van, ha nem akarja, hogy a fiú a saját otthonában vérezzen el, a sérülést sterilizálni kellett, a vérzést elállítani, majd bekötözni. Egyetlen ember maradt, akire számíthatott. Csak remélni tudta, hogy idejében el tudják látni a sérülést. 

Fél kézzel kivette Niall zsebéből a telefonját, hiszen a sajátja Tylernél volt, majd a készülékkel önmagát hívta, s a közelből meghallotta az ismerős zajt. A közelben volt… 

– Itt vagyok – kiabált Tyler, sietve bemászott a széttört üveg helyén, és a földre dobta a táskáját – Minden van benne, igyekezz. Sietnünk kell, ha nem akarjuk, hogy valaki észrevegyen. Tudod, hogy mindenhová követik – Niallt a saját házában lelőni ugyanolyan feltűnő volt, mintha egy koncert kellős közepén szedték volna le a távolból, még az elején. Mady nem értette, neki minek kellett finomkodnia, és színészkednie, ha most ilyen felelőtlenül intézkednek mégis. Bármikor felbukkanhat egy rajongó, aki be akar mászni az ablakán, vagy valami idegesítő fotós. 

×

– Még jó, hogy ez hozzá tartozott a kiképzéshez – jegyezte meg Mady, a vérzést elállították, Niallt pedig sikeresen bejuttatták az ágyába – Azt hittem artériát ért, még most is remeg a kezem – mondta, ahogy levágódott a kanapéra.

– Én is, remélem, tudod, hogy megint hatalmas szerencséd volt – csóválta fejét Tyler, hátát a falnak támasztotta.

– Ez már nem az én szerencsém volt. Annak lőttek. Ez Niall szerencséje – sóhajtott – Niall szerencséje kioltotta az enyémet, amikor először találkoztunk – Tyler csak bólintott, ennél jobb magyarázat nem létezett a dologra.

– Meg kéne mosnod a kezed, nehogy összevérezd a kanapéját – figyelmeztette, mintha Mady még mindig kislány lenne.

– Az ő vére – vont vállat a lány közömbösen.

– Most csak viccelsz – vonta fel szemöldökét a fiú. Madison érzéketlensége határtalan volt.

– Jólvan, jólvan – legyezett szemét forgatva, s elindult a konyha felé.

– Ne a mosogatóban!

– Miért?

– Nem lehetsz ilyen igénytelen – rázta fejét a fiú.

– Miért? A csirkének is van vére…

– De ez emberi vér. Mégiscsak… áh.

– De az ő vére, és különben sem tudja meg. Alszik. Nyugi – ismét megrántotta vállait, és folytatta útját. A fiú követte – Cassandra szólt? – Mady látta, hogy a körmei alatt is véres, a mélyvörös ragacsos anyag nehezen kopott le a kezeiről.

– Látta, hogy mi fog történni, én pedig követtelek titeket. Nem hittem el Cassandrának, hogy megteszi – sóhajtotta a fiú – Tényleg nagyon szeret téged.

– Megmentett egy gyilkost. Ezzel ő maga is azzá vált – mondta Mady, kezéről a víz a konyha kövére csöpögött. Másodpercekig csak ezt a hangot lehetett hallani.

– Ha nem teszi, utánad akkor is ő következik, és akkor meghalhatott volna. Vedd úgy, hogy magát mentette meg – mosolygott Tyler, és nagyon örült, hogy ilyen okosat mondott.