Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

13, Tyler

6.29

Tyler számára teljesen átlagos napnak indult. Reggel, vagyis tizenegy óra után tíz perccel a galambok hangjára kezdett ébredezni. Sosem siette el a felkelést, hiszen éjszaka dolgozott, mi értelme lett volna, ha már kora reggel számolja a hangyákat? 

Egy Londoni társasház tetőterében kialakított lepukkant lakásban élt, mióta elég idős lett. Környezetét éppen annyira tudta rendben tartani, ahogy egy hörcsög megeteti magát a ketrecben. Leginkább a rendetlen, és a koszos jelző illett otthonára, ám megjelenése ettől függetlenül is mindig kifogástalan volt, más szóval ápolt. 

Hasáról a hátára fordult, és kinézett a tetőablakon át a kerek, egymást lökdöső, pöffeszkedő galambokra, melyek sorra ültek és fészkelődtek a vezetékeken. A szürke londoni égbolt ezen a reggelen sem hazudtolta meg önmagát. Egy újabb nap, amiben nem lesz köszönet. A szobában mindenféle fegyverek és ruhadarabok hevertek mindenütt, néhol ételmaradékokkal tarkítva a gyűjteményt. A dohányzóasztalon egy pizzás doboz hevert egy megrágott pizza szelettel, körülötte pedig néhány – elméletileg üres – sörös doboz szétdobálva. Tipikusan az a lakás volt, amelyet csak evésre és alvásra használnak. Tyler talán sosem takarított a házban. Vagy életében. 

Végül a telefon éles zörgése győzte meg, hogy ideje tényleg felkelni. Irritálóan hangos volt a megszokott csöndhöz képest. Hirtelen lerúgta magáról a takarót, és megborzolta fekete tincseit. A kijelzőn Cassandra neve állt. Felvette. 

Körülbelül fél éve lehetett, hogy Madyt megbízta az apja Marcello megölésével, ugyanis felröppent a pletyka, hogy beleszeretett egy célpont lányába, ezzel veszélyeztetve a küldetést. A feladat során Mady elvégezte Marcello munkáját és megölte őt magát is annak ellenére, hogy elméletileg szerette. Tyler akkor keveredett Cassandra asztalkájához. Sajnos akárhogyan erőlködött, képtelen volt visszaemlékezni, hogy miért ment oda. Aznap is volt valami kínos vitája az apjával, aminek következtében egy kocsmában kötött ki. Semmilyen emléke nem volt azzal kapcsolatban, hogy miért látogatta meg a Teliholdat, csak azt tudta, hogy beszélt a lánnyal, aki másnap kedvesen érdeklődött hogyléte felől. Azóta is titokban tartják a kapcsolatot, hiszen Tyler szakmájában elkerülhetetlen lenne, hogy előbb utóbb valaki ellene fordítsa ezt. 

– Nem fogod elhinni, ki járt ma nálam – hadarta fontoskodva a lány. Nem azonnal hívta Mady távozása után, mert nem akarta felébreszteni a fiút, de hangján hallani lehetett, hogy valószínűleg számolta a másodperceket.

– Hm… Tényleg nem. Mondd – sóhajtotta unottan. Tyler fölöslegesnek tartotta a pletykálkodást és ennek határozottan pletyka szaga volt. Unott hangjából sütött az érdektelenség, ezért a lány a lényegre tért.  

– Mady – halkított Cassandra, és a nevet vontatottan ejtette ki.

– Mady? Az a Mady, aki az apám minden kegyét élvezi? Madison Cooper?

– Az – helyeselt sietve a túloldalról a dallamosan csilingelő, álladóan vidám hang. Annyi szörnyűséget lát a jövőben, mégis mindig olyan jó kedvű. A fiú felnézett rá ezért, ő nem tudott ilyen lenni.  

– Lehetetlen. Mit akart? – kérdezte közömbösen. Szinte biztos volt benne, hogy Madison Cooper nem jár jósnőhöz, és nem is fog.

– Nem telefon téma, azonnal ide kell jönnöd.

– Egy órára ott vagyok. Előtte el kell intéznem valamit – motyogta kelletlenül, és letette a telefont.