Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

Epilógus

„Casus Belli…?

Nem vagyok egy nyelvész, de szerintem a

 

Casus… mint Case, vagyis valamiféle ügy, eset, történés, olyan dolog, ami valahová vezet.

 

Belli… Bellum, azaz háború. 

 

Tehát valami, ami háborúhoz vezet. 

 

Indok a háborúra. 

 

Hogy mi a az én Casus Bellim? 

 

Niall. Az én okom a háborúra. 

 

Szép szó ez, ahogy sokan mások, akár értelmezhetnénk; Rebellum? mint rebel, ribillió… vagyis lázadó, lázadás. Mindkét értelmezésében helyes az én esetemben. Lázadtam... és Niall az oka annak, hogy fellázadtam a kötelességem ellen, háborúba bocsátkoztam annak ellenére is, hogy tudtam, semmi esélyem a győzelemre. Hiszen nem élhettem nyugodt és átlagos életet. 

 

Lecsapott a karma. 

 

Fájt... az a fájdalom erősebb volt, mint amit az ember túl tudna élni. Égette a testem, lelkem. Ez az elviselhetetlen fájdalom, azonban rosszabb volt, mint a bőrömet nyaldosó lángnyelvek sokasága. Rájöttem, hogy szeretem, és most elveszítem örökre. Bűnösnek éreztem magam, amiért fájdalmat okozok neki. Habár meghalnia már nem kell, tudtam, hogy apám nem kegyelmez neki. Bíztam benne, hogy minden szava igaz volt. Szeretett, és engem is megtanított rá, hogyan kell. Talán egy másik életben hasznosítani tudom majd a tőle szerzett tudást. 

 

Viszlát Niall, drága Niall… Talán egy másik életben találkozunk. 

 

Ne feledd a lányt soha, aki a halál arcába nevetett érted…” 

×

– "Az igazságot meg lehet tépázni, de megtörni nem, s az mindig úgy úszik a hazugság fölött, mint az olaj a víz fölött" – mondta Richard Cooper. Egy Isten háta mögötti vidékre vitte a fiút. A tenger partján álltak, s a férfi távolba révedő tekintete egy pillanatra szem elől tévesztette Niallt, de neki esze ágába sem jutott szökéssel próbálkozni – Gyönyörű kislány volt. Tehetséges, okos, ügyes. Olyan alázatos, és jámbor, akár egy őzgida. A kiképzés alatt semmilyen akadályba nem ütköztünk, tisztelettudó volt, igazi erős jellem. Az anyja halálát hamar feldolgozta. Hatékony gyilkossá vált. Fantasztikus gyermek – Rick megrázta a fejét, és a tenger hullámairól újra a kék szemekbe nézett – De sosem volt közénk való. Hercegnő volt  egy patkány fészekben, mindig attól féltem, hogy egy nap jön majd egy herceg, aki kiemeli a mocsokból. Reméltem, hogy tévedek. Az évek múltával pedig tényleg úgy tűnt, hogy tévedek. Érzéketlen volt minden gyengéd közeledésre, és szörnyű fickókat szedett össze. Úgy tűnt semmi esélye egy valódi… – fejét csóválta – és én önző módon örültem ennek. Büszke voltam rá, mintha ő lenne a Dávid-szobor, s én Michelangelo.

Niall farmernadrágja még mindig Mady vérétől ragadt, de az már beleszáradt az anyagba, egészen barnás színt vett fel. Szürke pulóverét is összekente már, arcán alvadt vér és sár maszat díszelgett, haja pedig engedetlenül lelapult, s néhol kócos volt, ragacsos a vértől, amit belekent.