Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

25, Amikor a töltényhüvely árván csilingelt

– Ugye nem akarsz besétálni oda? – Niall gondolkodás nélkül megragadta Mady karját és visszarántotta. Hangja annak ellenére is megnyugtatóan csengett, hogy ő maga rettenetesen féltette, s úgy sietett, mintha őt magát űzné a tűz. 

 – Mondj egy okot, hogy miért ne akarjak – mondta a lány, de nem próbált fészkelődni, hagyta, hogy Niall szorosan tartsa.

– Mondok én kettőt is… Gyáva dolog, nem illik hozzád. és… azért, mert szükségem van rád. Szeretlek – vallotta be Niall annak ellenére is, hogy a történtek fényében ez elég szörnyen hangzik. Már csak egy centi választotta el ajkaikat egymásétól.

– Niall, én meg akartalak ölni téged – tolta el magától Mady.

– Nem érdekel – suttogta az ír fiú, szőke haját a lobogó lángok fénye arannyá festette. Mady képtelen volt tovább nézni, ahogy szenved az ő ostobasága miatt. Halvány mosollyal megszüntette a közöttük alkalmatlankodó távolságot, és ajkait a fiúéra tapasztotta.

– Megőrültél – suttogta a lány miközben lassan elhúzódott a tőle. Niall szemeibe nézve szórakozott mosoly futott szét az arcán, fejét csóválta végül, s a fiú értetlen tekintetére válaszul, folytatta – Ugye nem gondoltad, hogy tényleg megtettem volna?

– Nem tudom – rázta fejét – De nem akartam kivárni.

– Ha megfordulna a fejemben, akkor sem tehetnék ilyet. Még nem, Niall – mondta, s mutatóujjával végig simított a fiú keskeny ajkain, keservesen felkacagott. Inkább volt ijesztő, mint mulatságos – Szeretlek, Niall. Tudnod kell; elérted, hogy szeresselek, de ez még nem a vége. A történet csak most kezdődik. Függetlenül attól, hogy te szeretsz-e engem, vagy sem. Az én küldetésem itt nem ért véget. Azzal, hogy megtagadtam a megbízást, ellenszegültem a parancsnak. Ennek pedig következményei lesznek.

– Miféle következmények? – Niall kisimított néhány hajszálat Mady arcából. Nem vette véresen komolyan a helyzetet. Nem tudta komolyan venni, mert az egész olyan abszurd volt, hogy már-már hihetetlen. Talán jobb is, hogy képtelen volt komolyan venni a dolgot, az épp elméjét óvta ezzel.

– Vérdíjat tűznek ki a fejemre – indokolatlan mosolyt engedett meg Niall felé – De ha én halott is vagyok, a megbízás mindettől függetlenül érvényben van – folytatta, s közben Niall szívére csúsztatta a kezét – Valaki mást bíznak meg helyettem, aki nem hibázik. Könyörtelen, és lelkiismeretlenül kinyír.

– Ki akarna engem kinyírni? Ne érts félre, de én csak egy fiú vagyok. Jó. Ismerik a nevem, de a turnék, a zene… ezek nem változtatnak azon, hogy csak egy fiú vagyok. A halálom nem válik senki hasznára. Miért akarna megölni bárki? Ennyire nem utálhatják a bandát – Niall elengedte Madyt, tanácstalanul a hajába túrt és másfelé nézett, a távolba. A lány éppen annyira szerette volna tudni a választ, ahogyan ő. Semmi okát nem látta, hogy valaki Niall halálát kívánja, pláne ennyiért. Senki nem akarhat ennyit fizetni csak azért, hogy kinyírasson egy ilyen fiút, ennek semmi értelme nem volt.

– Nem tudom, a munkámmal csak a célpont adatainak ismerete jár. A megbízóról nem tudhatok semmit – próbálta lenyugtatni, de tudta, hogy ezek a szavak nem a megfelelőek. Viszont végre az igazság, és ez mindennél többet jelentett neki. Végre elmondhatta a fiúnak az igazat – Sajnálom – gyorsan körülpillantott – gyere, el kell tűnnünk innen – utalt Mady az égő házra, és a hamarosan kiérkező tűzoltókra – Nemsokára nagy felhajtás lesz a ház körül – azzal az autó felé terelte Niallt.

– Most mihez kezdünk? – Niall hangja késként szakította át a köztük gúnyosan táncoló csöndet.