Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

24, Pusztító lángok; Kezdet vagy vég?

Mady belépett a hatalmas fehér előtérbe. Szándékosan döntött úgy, hogy minden fehér legyen és személytelen, amikor oda költözött. Nem kötődhetett sehová, és nem is akart. Felsétált a szemben elhelyezkedő monumentális lépcsőkön, melyek két oldalról ölelték körül a hatalmas teret, s márvány lapjairól visszaverődő fény beragyogta az amúgy is világos helységet. A padozat pepita csempéje vitt csak egy kis színt a tiszta fehérbe. Hatalmas, stílusos és teljesen új ház volt, Mady nem sajnált költeni rá, mert rengeteget keresett, és nem volt szüksége ilyen sok pénzre, hiszen szerény körülmények között nevelték, akár egy kis lyukban is eléldegélt volna, inkább befektette a pénzt egy nagy épületbe. Úgy érezte a pénznek csak ingatlanba fektetve van igazi értéke. Feltéve, hogy nem esnek az ingatlan árak, de ő ehhez nem értett és nem is kívánt érteni. Csak a gyilkosság érdekelte, ahogy mindig is. 

Keserves próbálkozásai, hogy Niall gyermekien kedvesnek tűnő arcát elfelejtse, hogy megszabaduljon az őt kegyetlenül fojtogató ismeretlen érzéstől, mindannyiszor kudarcba fulladt. Abszolút nem értette, hogy a fiú mivel tudta úgy megfogni, hiszen semmi olyan nem volt benne, ami normál esetben vonzotta volna. Egyszerűen mindennek az ellentéte volt, amit szívesen látott egy hím egyeden, s benne nem is egy egyszerű alfahímet látott, aki egy éjszaka leteperi, s másnap ki kell dobni, ha nem akar reggelit csinálni neki. Vagy, ami még rosszabb, ha neki magának kell menekülnie még a hajnali órákban. Niall más volt. Nem csak az ágyát, de az egész életét meg tudta volna osztani vele. Bármennyire is kívánta minden érintését, képes volt véget vetni az összes pillanatnak, mely végül oda vezetett volna, hogy közöttük valódi fizikai kapcsolat jöhessen létre. Talán ez volt az egyik oka, hogy Mady még mindig becsülte valamire a fiút. Elérhetetlennek és tökéletesnek látta, akkor is, ha nyilvánvalóan nem hitt a tökéletességben. Minden nélküle eltöltött percben elviselhetetlenül hiányzott neki, mintha lehúzták volna a bőrét. Nem tudta eldönteni, hogy a fájdalom, vagy a hiányérzet a szörnyűbb. 

Tanácstalanul állt meg a lépcső tetején, és végig futtatta tekintetét a helység mindegy egyes szegletén. El kell hagynia ezt a helyet. Összeszedte a ruháit, egy bőröndbe rakodta, a fontosabb dolgokat a ház előtt parkoló fekete járműbe pakolta, majd a pincébe indult, ahol benzint tartott. 

× 

– Mi ez? – kérdezte Niall, és gyanakodva nézett a borítékra, amit Tyler a kezébe nyomott.

– Egy levél – sóhajtotta, próbálta hihetően elmesélni a történetet – amit Mady írt – hajába túrt és egyáltalán nem érdekelte, hogy fog állni utána. Tanácstalan volt, mert egy hihetetlen történetet készült mesélni a fiúnak, aki előtte állt – Mady felkereste Cassandrát, aki mágiával foglalkozik. Megkérte, hogy a levelet juttassa el a múltba, azaz hozzánk.

– Mi van? Te megőrültél, vagy engem nézel komplett idiótának?

– Hallgass már végig! Mady megölt téged, és üzent a jövőből saját magának, hogy ne tegye meg. A levélben mindent leír, hogy mennyire szeret, hogy mennyire nehéz volt. Megkapta a levelet, és rájött, hogy a jövőbeli Madynek van igaza. Nem ölt meg, hanem bevallotta, mert szeret. Olvasd el. El kell olvasnod a levelet – magyarázta Tyler – Akkor is, ha nem hiszel nekem – Niall tanácstalanul nézett a borítékra.

– Mi van, ha nem hiszek neked a levél elolvasása után sem? – kérdezte, és hirtelen Tylerre emelte tekintetét.

– Nem kell, hogy higgy nekem, csak olvasd el azt az átkozott levelet – azzal vállat vont és köszönés nélkül otthagyta a fiút. Egyedül a borítékkal.

– Várj – kiáltott utána, a barna visszafordult – Hol találom meg? – Tyler nem válaszolt, csak folytatta útját, de néhány másodperccel később hangos pittyegés törte meg a park éjszakai csendjét. Niall egy címet kapott SMSben Mady telefonjáról, arról, ami Tylernél volt.

Azonnal taxit hívott, és várakozás közben, majd az úton is a levél sorait böngészte. Nem is sejtette, hogy végül ilyen hatással lett a lányra, még az is csak kevéssé rázta meg, mikor a saját haláláról olvasott. Egyszerűen nem fogta fel, hogy mi történik körülötte, csak meg akarta találni a lányt. Elhitte magának, hogy utána minden rendben lesz. Vagyis inkább nem gondolkodott, csak Madyt akarta, és úgy gondolta, ha megtalálja, utána is ráér majd aggódni ezen.

Nem volt képes felmérni a helyzetet, hogy ha Mady nem gondolja meg magát azon az estén, csapdába csalta volna saját magát azzal, hogy a lányt a házba vitte. Képtelen volt elgondolkodni azon, hogy a szerencséje mentette meg, mert szívét elvakította a lány iránt táplált beteges érzés.

×

Mady a hatalmas fehér térben a pepita csempén ült egy kanna benzinnel a jobbján. Csak nézett maga elé, és elmélkedett. Eszébe jutott élete minden apró részlete.

A nyugodt élet az anyjával; 

[Anna-Claire Foster egy karosszékben üldögélt. Szomorú dallamot dúdolt, ahogy mindig, és egy rózsaszín pulóvert kötött a lányának, aki mellette egy édesanyja által készített rongybabával játszott. Szegénységben éltek, és minden egyes fontot jól a fogukhoz kellett verni, hogy kijöjjenek a hónap végéig. Anna-Claire egy bölcsödében dolgozott dadaként, de a havi fizetéséből nem lehetett megélni. Minden egyes napon, mikor reggel besétált munkahelyére, azon elmélkedett, hogyan juthatna több pénzhez jogi szempontból teljesen legálisan. Nem akart ő gazdag lenni, nem azért volt szüksége a pénzre, mert telhetetlen lett volna, egyszerűen csak jobb körülményeket kívánt biztosítani a lányának a kicsi Mady erről nem tudhatott, hiszen kislányként még nem érezhette a nélkülözést. Az anyja minden falatot neki tartogatott, és pátyolgatta akár egy hercegnőt, nem érezhette, hogy hetek kérdése, hogy kikapcsolják az áramot, vagy a gázt.] 

 Anyja boldogsága, mikor találkozott Richard Cooperrel; 

[Mady egészen fiatal lány volt, amikor anyja végre találkozott egy olyan férfival, aki tényleg boldoggá tette őt. A Keserédes dallamokat vidám nóták váltották fel, melyeket azelőtt sosem hallhatott az anyjától. Hálából engedelmesen küzdött jobb eredményekért a kiképzéseken, hiszen nem tudhatta, hogy anyja egyetlen boldogsága Richard Cooper pénzének szólt. Igen, az anyja egyetlen okból áldozta fel szabadságukat és az a dolog Mady volt. Mady jólétét tartotta szem előtt akkor is, mikor is, amikor tönkretette az életét.] 

A nap, amikor beköltöztek a férfi házába, amikor a kiképzés elkezdődött…

Az élete egy csőd volt, és akkor először eljátszott a gondolattal, hogy a tűzbe vesse magát. 

×

Forró lángnyelvek pusztították a hatalmas házat, mikor Niall végre oda ért. Kétszer is ellenőrizte a címet mielőtt elméleteket kezdett volna gyártani. Az épület kevésbé lakott területen helyezkedett, így a környező házakat nem veszélyeztette. Valószínűleg még senki nem szólt a tűzoltóknak, mert az egyetlen, amit hallani lehetett a késő esti órában az a tűz pattogása volt, amint felfalta az egykor büszkén álló ingatlant. Olyan békésnek tűnt, mint egy tábortűz… Niall csak néhány másodperccel rendelkezett.