Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

19, Bukott bérgyilkos

este07.01

Niall becsukta a lány mögött az ajtót.

– Ülj le – mutatott a kis kanapéra, Mady pedig kérdés nélkül szót fogadott. Döbbenten követte tekintetével, amint helyet foglalt mellette, és dzsekije egyik zsebéből egy kis dobozkát vett elő, majd felé nyújtotta. Ijesztő volt Mady számára, hogy a dolgok pontosan úgy alakulnak, ahogyan a levélben.

– Mi ez? – kérdezte, mielőtt még elvette volna tőle, noha nagyon is jól tudta, hogy mi van a dobozban.

– Csak nyisd ki – mondta, majd megfogta a lány kezét, és beletette. Miután tekintetével még egyszer utasította a doboz kinyitására, Mady ismét engedelmeskedett. Lassan felnyitotta.

Egy aranyos láncon függő szív alakú medál csillogott benne, a halvány fényben, ami a faházat világította be. Pontosan úgy, ahogy levélben volt. Akaratlanul mosolyodott el, amint Niallre nézett, de tudta, hogy ez a helyes.

– Ez gyönyörű… de nem fogadhatom el – próbálta visszaadni neki, de a szöszi fiú ellenkezni kezdett.

– Miért ne fogadhatnád el? – kérdésére nem létezett olyan válasz, amit abban a pillanatban elfogadott volna. Mégsem mondhatta neki, hogy azért, mert egy bérgyilkos. Nem mesélhette el neki ott helyben, hogy az egész, az utóbbi hónap… hazugság. S habár a lány tudta, hogy nem fogja megölni mégsem, tisztességtelennek érezte elfogadni, hiszen nem érdemelte meg.

Végül mégis belátta, hogy Niallnek van igaza, mire az a nyakába tette a láncot és a konyha felé indult.

– Kérsz forró csokit? – még soha senki nem csinált neki forró csokit.

– Persze. 

Madison Cooper kivette a tőrt a kanapé párnája mögül, de ahelyett, hogy elő készítette volna, a gyilkossághoz, visszatette a táskájába. 

Niall besétált, Mady pedig úgy nézett rá, mint egy elesett őz. Szörnyen érezte magát, amiért valaha is meg akarta ölni a fiút, akit szeretett.  

– Mi a baj? – kérdezte, amint rá nézett.

– Semmi – rázta meg a fejét. Egy egyszerű, magányos könnycsepp gördült végig az arcán. A lány tudta, hogy minek kellene következnie. Niall közelebb lépett, letörölte a cseppet, és átölelte Madyt. Ezúttal először, az is visszaölelte őt, igazán szorosan, mély levegő. Szorosan körülfonta karjait a fiú derekán, és életében először kimondta a szót.

– Szeretlek – suttogta a fülébe, és boldog volt, hogy mégsem ölte meg Niallt. Hiszen nem azt érdemelte volna.

– Én is szeretlek – talán kicsit gyorsan történt, alig néhány nap alatt, de nem meglepő, hiszen Niall a legédesebb ember volt mind közül, akikkel a lány valaha is találkozott. Az is igaz, hogy ez nem volt éppen nehéz. Az érthető volt, hogy Mady fejét hogyan sikerült elcsavarni, ám a lány még mindig nem értette, hogy Niall miért éppen őt tünteti ki figyelmével, hiszen gyönyörű lányok százezrével percenként bármit megtennének egy aprócska érintéséért is. Vagy egy kedves szóért. S talán éppen ez az, ami Madyt kiemelte a tömegből, ő nem akart beleszeretni. 

A faház ajtaja hirtelen becsapódott, ezzel felfedve Tylert. Madynek fogalma sem volt, honnan tudhatta meg, hogy ott van, de határozottan tudta, ahogy annak lennie kellett. Elhúzódott Nialltől, és kezeit megadóan a feje fölé emelte. 

– Hála az égnek… – szólt halkan Tyler, majd közelebb sétált hozzá. A hangjában nem volt utálat és megvetés, egészen máshogy beszélt, mint máskor.

– Tyler – már el felejtette, hogy a fiú is betoppan majd, nem haragudott rá ezért, pedig egyébként biztosan forrt volna a dühtől. Megértette, hogy a Ty csak jót akar neki, minden gyűlölet és megvetés ellenére, ami eddig közöttük falat tudott emelni. Niall értetlenül Madyre irányította tekintetét ismét. – A testvérem – magyarázta Mady, mielőtt Niall elméleteket gyárthatott volna.

– Beszélnem kell veled – biccentett az ajtó felé, és óvatosan megragadta a lány karját. Niall a közelben állt, és figyelte Mady reakcióját.

– Jól van. Ne rángass – tépte ki magát a gyenge fogásból, és előre ment. – Mit akarsz itt? Megint megpróbálod megölni? – kérdezte idegesen, majd csíkká préselte ajkait, nehogy elérzékenyüljön a gondolattól… a gondolattól, hogy Tyler csak segíteni akar. Olyasmit tudott, amit a fiú nem, a jövőt. A jövőt, amit az imént írt újra. Niall él, Tyler él és Richard Cooper is él.

– Nem ölheted meg. Neki élnie kell, Mady – magyarázta kétségbe esetten Tyler.

– Nem akarom megölni…

– Mi? – lépett közelebb, de Mady ezúttal nem hátrált.

– Meggondoltam magam. Nem fogom megölni – Tyler óvatosan megölelte a lányt, aki úgy meglepődött, mintha csak kerékpározó macskát látott volna. Nem igazán ölelt vissza, csak megveregette a hátát, mint a régi pajtások között szokás.

– Miért döntöttél így? – elengedte és próbálta elkapni a Madison pillantását, de nem sikerült, mert az végig a földet bámulta. Zsebéből néhány összehajtott papírt nyomott a kezébe. Tyler figyelmesen olvasni kezdett. – Ezt te írtad? – kérdezte, majd néhány lapot kihagyott és… a történet folytatódott. – A jövőben? – hangja úgy csengett, mintha mindennapos esemény lett volna, hogy egy jövőbeli üzenetet kap az ember, ami megváltoztathatja egy rakás ember sorsát.

– Kérdezd Cassandrát. Neki köszönd az életed – mondta Mady és a papírokat hátrahagyva visszasétált a faházba, Tyler pedig értetlenül olvasgatta a kusza történetet. 

Oda volt a régi Madison Cooper. Ahelyett, hogy megölte volna Niallt, Niall ölte meg őt, s egy újat hozott létre. A teste szokatlanul reagált a közelségére; Szívverése felgyorsult, a levegő körülötte felforrt. Minden érintésétől égette a vágy, hogy még csak egy kicsit közelebb legyen hozzá még akkor is, mikor az már lehetetlen volt. 

Amint belépett a házba Tyler nem látta szükségét a továbbiakban jelenlétének. Fogta a levelet, és továbbállt. A küldetés végrehajtva, még akkor is, ha nem az ő érdeme. 

Madison Cooper az ajtóban állt, tekintetét lassan végigfuttatta Niall testén, mely kétség kívül még mindig élő volt. Pajkos mosoly jelent meg az arcán, amint a fiú viszonozta a pillantást. Tudta, hogy élete legnagyobb hibáját követte el, de úgy gondolta, inkább szegüljön ellen egy parancsnak, minthogy átverje a kétségtelenül érző szívét. Néha a szív döntése jobb, mint az észé. 

Az asztalon egy bögre állt tele tollakkal és ceruzákkal. 

– Azok meg minek ide? – mutatott arra kíváncsiskodva.

– Mire készülsz? – Mady a tollak felé indult és kiválasztott egy feketét.

– Vedd le a pólód – adta az utasítást, közben Niall ölébe ült és az értetlen tekintetre válasz helyett lerángatta róla a ruhadarabot, hogy írni kezdhessen. Egyenesen a szíve fölé. „愛”

–  Mit jelent? Bökött rá Niall, és a lány szemébe nézett, aki lassan tarkójára csúsztatta kezét, hogy a hajába túrhasson. Másik kezével pedig végig simított Niall lágy, fehér bőrén.

– Azt, hogy szeretlek – felelte egyszerűen, és megcsókolta a fiút, ahelyett, hogy megölte volna. 

Madison Cooper a bukott bérgyilkos tisztában volt vele, hogy mit akar tenni a tőrrel, de tervei között nem szerepelt többé Niall megölése. Meg akarta védeni, és elhatározta, hogy meg is fogja; bármi áron.