Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

30, Szökés?

Zayn és Liam Mady vállára hajtották fejüket, úgy aludtak el, Harry sokáig szemmel tartotta a beszélgetésük után, de végül ő is kinyúlt a fotelben ahol ült. Louis se mozgolódott már, a lány pedig egyre kellemetlenebbül érezte magát a két fiú között. 

Kulcs csörgött az asztalon. A kocsi kulcs. 

–  Jó hamar összemelegedtetek – mondta döbbenten Niall, majd nevetve hozzátette – Van okom félni? – a fiúk lassan végre ébredezni kezdtek a zajra, Mady pedig kapott az alkalmon, ég azonnal kimászott alóluk.

A konyhába húzta Niallt. 

– Most mihez kezdünk? – próbálta minél halkabban mondani, de feltűnést sem akart kelteni a viselkedésével – Már nincs hova mennem, és azt sem vehetjük készpénznek, hogy te biztonságban vagy. Nekem nincs hova mennem a te házadat pedig nagyívben el kell kerülnünk.

– Bízz bennem – kérte Niall. Kisöpörte a hajat a lány arcából, és rá mosolygott – Elviszlek innen, soha nem találnak ránk. Nevet változtatunk, hajszínt, szemszínt. Amit kell, hogy senki ne ismerjen fel.

– Mondja a sztár – gúnyolódott Mady – Nem hagyhatod itt a bandát.

– Van egy kis szünetünk – vont vállat.

– És aztán? Mi lesz azután?

– Nem tudom, de nem is érdekel. Majd kitaláljuk.

– Niall, nem adhatod fel értem az életed. Ma talán úgy érzed, hogy akarod. Csak egy csaj vagyok a sok közül. Bárkit megkaphatsz, akit csak akarsz. Minden este „eleget a tíz ujjadra” akár. Megbánnád, és nem akarok én lenni életed nagy tévedése. Nem akarlak tönkre tenni.

– Fogd a cuccod, indulunk – a szőke fiú nem törődött Mady aggodalmas szavaival, már döntött. A lányt meg kell menteni, és ő lesz az, aki ezt megteszi. Azt hitte, hogy ellenáll majd, de nem. Engedelmesen tette, amit Niall mondott – Srácok, mi elmentünk, ahogy megbeszéltük – szólt oda a többieknek, Mady is elbúcsúzott a fiúktól. Tudta, hogy utolsó alkalommal látja őket, mert vagy egyedül tér vissza a fiú, vagy sehogy. De elhatározta, hogy Niall akkor is vissza fog jönni. Tudta, hogy nem gondolja komolyan ezt a szökés dolgot. 

Amíg Niall házon kívül volt, elintézte az utazás részleteit. Csak egy dologra nem gondolt. Mady átnyújtotta neki a kártyát. Ő pedig alaposan megnézte. 

– Jay Carter? Te hamis személyit is szereztél?

– Ez nem hamis… Tök legális. Olyan, mintha tényleg ez lenne a nevünk.

– Neked mi?

– Alice Carter.

– Akkor mi most? – mutatta a kártyát, és félszegen vigyorgott a lányra.

– Olyasmi… De csak erre a pár hónapra – szögezte le. Nem engedhette, hogy Niall egy pillanatra is többet gondoljon. Ki kell szórakozniuk magukat, aztán Niall visszatér a kötelességéhez, ő maga pedig új életet kezd. „Megjavul” és nem öl többé, ilyesmik jártak a fejében. 

Mady a hátsó ülésre dobta táskáját a megmaradt holmijával, majd Niall is hasonlóképpen tett. Beültek az autóba, a fiú beindította a motort. Tényleg ilyen egyszerű lenne megszökni Richard Cooper elől? 

– Ha akarod, kilépek a bandából, és együtt maradhatunk örökre. Visszavonulunk. Senki sem tud majd semmit – mondta hosszas csend után a fiú. Tekintetét továbbra is az úton tartotta, s úgy várta a lány válaszát is. Talán nem gondolta végig a dolgot. Feladni az életét egy ilyen emberért?