Hitgirl - Niall Horan fanfiction [Hungarian]

28, The Old Bell Tavern

„Hogy mire gondoltam, amikor megöltem a nőt, aki az életet adta nekem? Mire gondol a kisbaba, akinek az anyja szülés közben veszti életét? 

 

Hasonlóképpen álltam hozzá. Tiszteltem azt a nőt, aki képes volt feláldozni önmagát értem, mégis megvetettem, amiért képes volt elhagyni. Igaza volt – évek óta nem hiányoltam, miért pont ezek után érezném szükségét a siratásnak? 

 

Hogy hogyan akadtam megbízóm nyomára? Igencsak érdekes történet… érdekes. Kétség kívül az. 

 

The Old Bell Tavern... 

 

Ennek a kocsmának a logója díszelgett a szivarzsebből kilógó anyagon. Nem tudom, mi lehetett az, de emlékeztem erre, mert megállapítottam, hogy a férfinak whiskey szaga volt. Valószínűleg Sokat ivott, de nem eleget. Rémülten bámult rám, így abszolút nem lepett meg, hogy egy kocsmából érkezett. Szüksége volt a lélekerősítőre. Körülbelül fél óra, vagy maximum háromnegyed az út, normál esetben. Kocsival érkezett, ami azt jelenti, hogy vagy ittasan vezetett… vagy valaki más is volt a kocsiban. Nem láttam senkit, de ő előbb érkezett, így nem kizárt, hogy más is rejtőzködött a járműben. 

 

Felkerestem a kocsmát és meggyőzőerőmmel – egy csinos kis revolver – rábírtam a tulajt, hogy bányássza elő a június huszonegyedikei nap felvételeit. Mind a huszonnégy órát áttekertem, este nyolc órakor érkezett, fekete autójával leparkolt a parkolóban, a kültéri kamera sarkából jól látszott, ahogy kiszáll a járműből, és idegesen téblábol körülötte, mielőtt a pubba lépne. Kivételesen egy nő volt vele, az arca nem látható a felvételeken.  A kamera ugyan nem rögzítette a rendszámot, a tulaj jól ismerte a fickót. Két gyereke volt, akit egyedül nevelt fel, és építkezéseken dolgozott, de a kocsmáros nem tudta, hogy mit csinált valójában, de sokat beszélt építkezésekről.

 

James Wood. 

 

Határozottan ezt a nevet mondta az az iszákos, sűrűn törölgetve a száját, és kezét is tördelte a nagy izgatottságban. Mielőtt elindultam, megbizonyosodtam róla, hogy megissza a mérgezett konyakot, majd udvariasan elköszöntem tőle. Örökre. Most már ő is tudott róla, hogy keresem a férfit. Nem hagyhattam nyomokat magam után. Ha megtalálják a hullát, azonnal rám terelődne a gyanú, ha a kocsmáros képbe kerül. Márpedig miért ne kerülne, ha James Wood tényleg törzsvendég volt náluk?

Tudni illik, hogy kapcsolataim nem csak az alvilág kapui mögött burjánzanak eleven vadrózsaként, de a külvilágban is. Egy lánynak, aki ki tudja aknázni nemét és tehetségét megfelelőképpen, semmi nem állhat az útjába. Egy rendőrbarátomhoz fordultam segítségért, aki alkalomadtán kap néhány órácskát szabadidőmből, ha úgy hozza a kedv. Könnyűszerrel megszerezte nekem a férfi lakcímét. 

 

Miután lemészároltam a gyerekeit, majd őt magát, és megszereztem a valódi megbízóm telefonszámát, felhívtam. Rendőrbarátom Max segítségével rövid úton megtudtunk a tartózkodási helyét. 

 

Lévén, hogy ő volt az egyetlen élő ember, aki tudott arról, hogy felkerestem a két címet, vele nyilvánvaló okoknál fogva azonnal végeznem kellett. Kedveltem őt, így csak egy zacskóval fojtottam meg, amit rajta hagytam a hullán. A bőrkesztyűnek köszönhetően továbbra is ujjlenyomatok nélkül.