The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

1.fejezet

Hazugság, ámítás... megint még mindíg, álarc vár! Új ruhát öltök, új ruhában járok, a lélek nem ismer, egy ember sem látott.

Az asztalon újságok hevertek szétszóródva. Némelyt a Reggeli Próféta tollaiból származtak, némely más, a minisztérium által irányított hírportáltól.

Az egyik újságnak cikornyás szalagcíme volt. "A Feltámadt Főnix" - volt a cím. Alatta két mosolygó lány állt egy fallal különválasztva egymástól. 1. alcím - "Poller tehát Potter?". 2. alcím - "Mi lesz a fiatal bajnok sorsa?". 3. alcím - "A Bolgár Nemzeti Kviddicsapat elfogadja vajon az új külsőt?". 4. alcím - "Dumbledore cselszövése?". 5. alcím - "Katniss Potter vajon még mindig a Mágiaügyi miniszter pártfgololtja, vagy Dumbledore mellé áll?".

- Bolondok! - mordultam fel, és egy mozdulattal lángra lobbantottam az asztaron heverő újságokat. De pár perccel utána rájöttem, hogyha ezt teszem, akkor valószínű, hogy elégetem az asztalt is, s az a szar az egészben, hogy nem a saját szobámban vagyok, s ez nem a saját asztalom. A fenébe is!

Elvettem az ágyam szélétől a kancsót és nyakon öntöttem vele a szépen faragott bútort. Szerencsémre túlélte. Viszont a terítő...

- A fenébe! - morogtam az orrom alatt. Nem volt jó ötlet mugli helyre betolakodni. Azt hiszem ma éjszakára inkább már máshova megyek. Túl nagy lenne a felfordulás, amit az apró varázskitöréseimmel csinálom. Ja, nem igazán akarnak még együtműködőek lenni új, sokkal jobb érzékszerveim és erőm. Sokkal erősebb vagyok mint voltam, és sokkal több mágiám is van. Ami részben zavar. Részben pedig megnyugtatt.

Egyébként is jó volna ha elmennék Londonba. Még ma. Részben mert akkor nem holnap kell annyit ucukázzak és mindent elintéznem, részben meg vissza kellene vinnem Harry pálcáját a Grimmuld térre ha meg akarom tartani a tervemet és direkt kések. Ginnyi csempészte ki nekem tegnap Harry pálcáját, hogy más varázslatott tegyek a lista végére, hogyha megnéznék a pálcáját, nekem legyen igazam. A főnixpálca helyére Ginny egy az ikrek álltal tervezett bolondos pálcát helyezett. A saját főnix pálcámmal elvégeztem már a patrónus bűbájt, hogy legyen mit mutogassak, ha olyan szarul áll a szénám.

Átöltöztem talárba, és hosszú fekete csuklyát húztam a fejemre. Hátamra vetettem hátizsákomat s egy pálcaintéssel mindem dolgot rendbetettem, amit esetleg egy kicsit elrontottam, vagy megmenesztettem.

Már tegnap kifizettem a szállást ezért nem is aggódtam nagyon a szoba miatt. Felhívtam egy szobalányt és a kezébe adtam a kulcsot, hogy vigye le a földszintre. Nagyot nézett nem mindenapi öltözékem láttán de nem szólt semmit. Csak elevette a kulcsot és elment. Én pedig fogtam magam és a már előre kiszúrt hátsó kijárat felé indultam. A lépcsőházon hamar végigtrappoltam, s közben azon gondolkodtam, hogy rám miért nem támadt semmi, úgy ahogyan Harryre a dementorok?

Ha azért mert azt hiszik, hogy sokkal könnyebb eset vagyok akkor tévednek. De nagyon. Talán csak azt hitték, hogy - és erre tegnap éjjel jöttem rá(igen, teganp éjjel sem aludtam, de ez mellékes)- ha Harryt kicsapják akkor védtelen lesz. De Harryt nem csaphatják ki. Dumbledore egyébként sem hagyná, ha nem találtuk volna ki ezt a kiskaput. Ugyanis nekem szabad varázsolnom a főnix miatt a bal alkaromon. Ezért azt mondjuk, hogy én végeztem el a bűbájt. Harry minderről csak holnap szerez tudomás, amikor Arthur elmondja neki, hiszen ismerve testvéremet nem engedné, hogy az én nyakamba zuhanjanak a dolgok. Mielőtt kiléptem a lépcsőházból megperdültem a tengelyem körül és egy pukkanás kíséretében köddé váltam. Belepaszírpzódtam abba a fekete kerek nyavajába, ami minden levegőt kinyomott belőlem.

Megszédültem egy kicsit, és a sikátor falába kapaszkodva próbáltam újra visszanyerni egyensúlyézrékemet. Kijöttem a ritmusból. Megráztam magam és már újra faszául voltam. Csuklyámat mégjobban a fejembe húztam, és kimentem a sikátorból. A londoni nép hatalmas zsívajjal járta az utcákat, ami zavarta új élesebb fülemet, és a szememet is, ugyanis egyszerre több dologra lettem képes fókuszálni, amit az agyam elég nehezen tudott lebontani, de ahogy múlik az idő egyre gyorsabban megy a lebontás. A kviddicsben is nagy hasznomra vált eddig, de úgy tűnik csapattársaim már nem igazán tartanak igényt rám. Felsóhajtottam, és folytattam utamat. Itt nem bámúltak meg ugyanis idejük sem volt rá, mindenki rohant. A férfiak és a nők kosztümökbe rohangáltak telefonnal a kezükbe. Te jó ég! Muglik. Bárcsak ne lennének olyan tudtalanok, és tudnák mi folyik a világunkban. A mi világunkban, és az ők világában is. Akkor olyan könnyű lenne. Ámbár jelenleg épp a mágusok között is rengeteg tudatlan van. A mágiaügyi Miniszter is fejjel rohan Dumbledorenak és Harrynek. Engem valahogy kihagyott a családi viszájból. Dumbledore valahogy megoldotta. Hogy hogyan, arról viszont fogalmam sincs.