The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

10.fejezet

Hopp, egy gurkó, ott egy labda! Minek fussak ha szárnyam van?

- Sajnos mennem kell, Sirius, de eskü, hogy holnap még benézek! - fogatkoztam vigyorogva a férfinak, mire ő mégjobban vont keblére.

- Jól van na, még kiszorítod belőlem a szuszt! - veregettem meg a Sirius lapockáját, hogy végre eleresszen.

- Örülök, hogy jöttél. - mondta Sirius. - De ne kockáztasd miattam a helyzetedet.

- Milyen helyzetemet, Sirius? - kérdeztem csodálkozva.

- A Rendbéli helyzetedet. Dumbledore számít rád. Ne jászd el a bizalmát.

- Ezt most úgy mondtad, mintha engem érdekelne. - mondtam gúnyosan. - Jajj, Sirius! Hát nem érted? Én miattunk csinálom! A családunk miatt. Harryért, érted és magamért! Senki más kedvéért.

Sirius szeme elkerekedett.

- A családunkért? - kérdezte szinte suttogva és megragadta a két kezem.

- Igen, a családunkért, Sirius. - bólintottam mosolyogva.

- Lily és James büszke lenne rád, Katniss. - mondta ki Sirius a számomra a legnagyobb dícséretett.

Nem érdekes milyen erős vagyok, sosem tapinthattam meg igazán az anyai szeretett. Larissa probált valamennyit adni, de tanár és szellemileg már nem sok türelme volt hozzám, amikor odértünk, hogy én jövök.

- Mostmár mennem kell. Brany és Viktor már várnak.

- De aztán nehogy szégynet hoz a tömeggyilkos keresztapádra! - fenyehetett meg mutatóujjával rám mutatva. Nevetve öleltem át újra Sirius derekát, és ő sem tétlenkedett. Örültünk egymásnak.

- Katniss. - lépet be a búcsúzkodásunk helyszínére, azaz hogy a konyhába Tonks.

- Megyek. - mondtam és kibújtam Sirius biztonságot rejtő karjaiból. - Vigyáz a házra amíg jövök!

- Semmi sem egyszerűbb! - válaszolta a férfi mire én nevetve megráztam a fejem. Bolond ez az ember, de én se vagyok különb.

¦°|°¦°|°¦

- Ímé megjött a mi kis hercegnőnk! - kiáltott fel Brany, és hirtelen eltünt a lábam alól a talaj. Brany valahogy a válára rakott. Egyszóval a vállán ültem és nevetve tekintettem le a többiekre.

- Tegyél le te idióta! - szóltam rá Branyra barátságos dorgáló hangon.

- Szia, Kat! - ordították miközben felénk rohantak. Esküszöm, hogyha Brany nem tartott volna ilyen erősen, menekülök előlük! De nem csalodtam a fiúkban, hiába a levegőben ászok, a földön futás nem éppen a legjobb erényük, és ahogyan Rikk elvágódott - a saját lába hibájából -, nem lehet megálítani a többieket, hiszen ők is egymásra estek dóminó mintájára eldölve mint egy krumpliszsák. Ezzel eszembe jutatták, amikor először jöttem hozzájuk és már az ajtóban úgy fogadtak.

- Tegyél le! - szóltam Branyra, aki kérdés nélkül, teljesítette kérésemet, és mielőtt a többiek feltápászkodtal volna a földről, rájuk vetődtem. Nem mondom, hogy nem fájt, asszem Ivan könyökét találtam meg a hasammal ami nem volt túl kényelmes állapott. Főleg, hogy utána, még Viktor és Brany is a hátamra érkezett, nem épp a legkényelmesebb pozitúrákban.

Tonks és Kingsley nevetve követte a jelenetett. Hiszen ők ide is elkísértek.

- Nem tudom, hogy ti, hogy vagytok vele, de én szeretnék felállni. - mozgolodott az alattam nyomorgó Dim.