The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

28.fejezet

Ha ki kristályosodik szemedben a feladatod, félteni fogsz mindenkit akit szeretsz.

- Sajnálom, Viktor... - suttogtam elveszetten. - De ez nem mehet így tovább...

Pálcámmal egy levelet varázsoltam az Szt. Mungó komódjára, és még utóljára megcsókoltam Viktort. Erre sem ébredt fel. De hát mit is vártam volna. Ez nem a mugli Csipkerózsika sztori. Hátat fordítottam neki, és amilyen gyorsan csak lehetett elhagytam a Szent Mungót. Egy elszánt könnycsepp képes volt utat törni magának és legördült az arcomon.

Kiléptem az épületből és szembesülnöm kellet szeretteim arcával. De nem maradtam ott. Dehopponáltam. Magasról szarva arra, hogy hány mugli lát meg. Majd ők elintézik.

#Visszaemlékezés#

Viktorral már a hatodik körömet futottam a Krum kúria körül amikor a házból kihaltszott Karyin hangja.

- VACSORA!

Megálltunk. Megtöröltem izzadságtól csöpögő homlokomat. Viktor felém nyújtotta a kezét. Mosolyogva fogtam meg és együtt, kéz a kézben mentünk be a kúriába.

- Felmegyek átöltözni. - mondtam és egy gyors csókot nyomtam kedvesem arcára. Felsiettem a márványlépcsőn és mosolyogva nyitottam be a szobámba. Ez az a vendég szoba volt, ahol mindig aludtam, amikor Viktorékhoz jöttem nyáron. Kicsit az elején féltem attól, hogy hogy fogad minket a Krum család, de alaptalan volt a félelmem. Eddig is szerettek és ez most sem változott. Melegítő nadrágomat fekete farmerra míg fekete rövid ujjumat fehér pulóverre cseréltem. Elvégeztem magamon egy tisztálkodó varázslatot és már siettem is visszafelé a földszintre. A Krum kúria hatalmas. Nagyobb a Malfoy kúriánál, de egyáltalán nem olyan fényűző. Évszázadok óta a Krum család birtokában áll. Még a hóditó időkből. Dumbledore és én itt leltünk menedékre. Mondjuk Dumbledore sosem marad sokáig. Mindig eljön, és megnézi, hogy megvagyok-e még majd tovább áll. Két hete vagyunk itt. Két hete nem láttam a barátaimat. Egyébként jól elvagyok. Sosincs nyugtom. Viktorral szorgalmasan gyakorlunk, de minden nap eszembe jutnak Harryék. Eddig minden héten legalább háromszor utaztunk el Londonba. Gyűlésekre és egyébb dolgokra. Bár Sirius felajánlotta, mégsem maradhatunk a Grimmuld téren ott nem tudnánk gyakorolni. Meg egyébként is, az egész országba keresnek az aurorok.

- Katniss! - rohant felém Viktor. - Azonnal el kell tünnöd innen.

- Mi? - gyökerezett földbe a lábam a márványlépcsőn.

- Itt vannak az aurorok. Menj el, Londonba. Majd utánad megyek. - mondta a gyorsan. - Valahogy megtudták, hogy kapcsolatban állsz anyámékkal.

- Rendben. - mondtam. - Szeretlek!

- Én jobban! - mosolyodott el csibészen. Odahajoltam hozzá és gyorsan megcsókoltam. Viktor hamar eltolt magától és sűrgetően intett.

- Menj!

Tettem amit kellet. Vissza rohantam a szobámba és igyekeztem eltüntetni minden nyomát annak, hogy valaha is itt jártam. Roxfortos ládámba reptettem a cuccaimat. A ládára nézve eszembe jutott, amikor kicsempésztem a ruháimat a suliból.

Dumbledoreval aznap először a Grimmuld térre mentünk. Tonks a birtok határáig kísért. Sietnem kellet, mert Minerva nem tudja sokáig biztosítani a számomra a sulit. Umbrige volt aznap folyosó szolgálatban, ami azt jelenti, hogy Frics is a közelében lófrált. Hagrid kúnyhója árnyékában főnixé változtam. Így repűltem fel a Griffendél-toronyig. Hermione pont a klubbhelység ablakában állt amikor elé szálltam. Gyorsan kinyitotta az ablakot és beengedett.

Ahogy földet értem a kellemes félhomályban azon nyomban emberré változtam. Két vékony kar ölelt magához olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.