The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

7.fejezett

Ahol az igaz szó rejlik, ott terem a barátság. Ahol a hamis, ott terem az ellenség.

Másnap kipihenten keltem. Ami nálam ritkaságnak számít. A tegnap este történteket nem fírtattam még magamnak sem. Kaptam egy feladatott. És azt a feleadatott a fene fenét eszik is végre fogom hajtani.

- Szia, Harry! - köszöntöttem az egyedül ácsíngózó testvérem kora reggel a klubbhelységbe. Kicsattanó hangulatomat látva, Harrynek is mosolyra görbült a szája.

- Jó reggelt, Kat! Látom tetszik McGalagony könyve. Miről szól?

- Animárgiáról. - mondtam talán túl gyorsan, mert eszembe jutott, hogy mit mondtam nekik a múlkor.

- Animágus akarsz lenni? - csodálkozott Harry. Mindeközben már megindultunk a portrélyuk felé.

- Már az vagyok te kis butus! - nevettem fel és hátra vigyorogtam Harryre a válam felett, ugyanis ő előre engedett a portrélyuknál.

- Miii?! - akadt ki.

- Főnix vagyok. Azt hittem ezt tudod.

- Igen de...

- Semmiféle de. Át tudok alakulni főnixé, csak ez a művelet roppant fárasztó és energiaevő. - kezdtem el magyarázni Harrynek, amikor már a lépcsőn gyalagoltunk lefelé. - És emelett senki más nem tud róla McGalagonyon és Dumbledoreon kívűl. Szóval tarsd a szád!

- Ezt eddig miért nem mondtad? - kérdezte pár pillanattal később számonkérően.

- Sohasem kérdezted. - válaszoltam erre és megvontam a válam. - Ma milyen óráknak nézünk elébe? - Váltottam hirtelen témát, mire Harry a nadrágja zsebébe csúsztatta a kezét.

- Bűbájtannal kezdjük. És méghozzá duplával. - tette hozzá amikor jobban szemügyre vette a táblázatott. - Utána lesz még egy dupla óránk McGalagonnyal.

- Hosszú lesz ez a mai nap már előre érzem... - mondtam Harrynek mire ő elgondolkozva nézett vissza rám.

***

Ma minden tanár kiselőadást tartott arról, hogy mennyire jól kell tejesítenünk majd a vizsgán. Már Minerváról is azt hittem, hogy falra fogok mászni. És ez nem volt elég. Még egy tonna házifeledatott is kaptunk minden tanártól. De könyörgöm, ez még csak a második nap!!!

Mi lessz itt még később... Ajajajj, már előre félek. Délután, mielőtt még Perselushoz mentem volna órára, Georgeval kimentünk a Tiltott Rengeteg szélére sétálni. Most visszangondolva inkább azt mondom bárcsak ne mentem volna.

- És, mesélj, hogyan telt a napod? - kérdezte.

- Szar a köbön. - válaszoltam erre kedvetlenül. - És sajnos még nincs vége.

- Hogy érted ezt? - kérdezte csodálkozva George. - Még vannak óráid?

- Igen. Három. De ezen rajtad kivűl senki másnak nem szabad tudni! - mondtam komoran. - Ha mégis megtudná valaki, azon nyomban törölnöd kell az illető emlékezetétt. Figyelmeztetlek, George, ezt neked sem volna szabad elmondanom. Ha valamelyik tanár tudomást szerezne arról, hogy tudod, páros lábbal rugnának ki az épületből.

- Ígyis ki akarunk iratkozni Freddel. - válaszolta erre George humorosan, mire dühös pillantást vetettem felé.

- Ez nem játék! - parancsoltam rá mérgesen. - Az életünk itt most a tét! Még mindig nem nőt be a fejed lágya? Voldemort rám vadászik! És mindenkit meg akar ölni akinek köze van hozzám! - Mondtam mindkét kezemmel folyamatosan gesztikulálva.