The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

29.fejezet

Heló, emberek! Számításaim szerint már rég be kellet volna fejezzem ezt a könyvet, hiszen a harmadik könyv eleje már megvan, füzetbe majdnem a fele - igaz azt még be kell gépeljem. De kicsit elszámolta magam. Szóval. Most jön az, hogy szólok, nem sokára meg fog valaki halni. Csak hogy örüljetek. Ja és még annyi, hogy nem biztos, hogy csak Sirius, vagy talán Sirius sem? Fingom sincs. Hát srácok, jó olvasást, aztán meglátjuk mi fog történni xddd
Ja és ajánlom hozzá a fennt betett zenét, ezt is hallgattam írás közben.

Bogi

Tudod, hogy a repülés az egyetlen dolog ami még a levegõvételnél is könnyebb? De mi van ha leszakad a szárnyad?

- Heló, Lucas! - köszöntem lelkesnek nem igen mondható hangon. - Mi a jószagú Merlinért nem szólsz, hogyha látogatóba jössz még azelõtt, hogy megátkoztalak volna? Ha pedig itt tartunk. Miért Dumbledore alakjában tetted? És miért voltál ilyen pocsék színész? Egy varázslótól, aki évekig követt engem álcázva azért elvárja az ember, hogy ne legyen ilyen szerencsétlen.

Miután a fõnix erõmmel megismertem a varázsló mágiáját, nem volt kérdés, hogy egy újabb tesztbe csöppentem bele, amibe szerintem én egyáltalán nem akartam. Fene se tudja már, hányszor tesztel le ilyesfajta módon, de már nagyon felpiszkálta a csõröm.

- Csak teszteltelek, hogy nehogy elkényelmesedj itthon.

Nem túl nõies lépés következik: felhorkkantottam. Lucas pedig vigyorgott.

- Hogy kerülsz ide? - volt ez a következõ kérdésem.

- Dotty mondta, hogy látogassalak meg, mert rég adtál életjelet magadról. De én is aggódtam, ezért nem volt kérdés, hogy jövök. - mondta a varázsló és leült velem szembe az asztalhoz. - Elõször a Roxfortban kerestelek, de ott valami Piton azt mondta, hogy jobb ha a Grimmuld térre jövök. Valami rózsaszín banya ki akart átkozni az iskolából, nyakában legalább egy tucat fényesre sikált kitûzõs diákkal.

Megforgattam a szemem. Erre is csak Lucas képes. Felbolygatja a Roxfortot aztán bejelentkezik, hogy ja, itt van és még él is.

- Persze, hogy egyedül TE vagy olyan idióta, hogy elgyere Londonba ahol egy egész minisztérium vadászik rám. Ennek tetejében még Dumbledore aljában is mászkáltál, hogy lehetsz ilyen hülye?! Nem lett volna egyszerűbb üzenned telepatikusan?

- Nem érzékeltelek már egy jó ideje. - magyarázta. - Már rég beszéltem volna veled, hogyha el tudlak érni. De sehogy nem tudtalak. Mi a fenének jöttem volna ide? Hogy Voldemort megkaparintson?

- Az hogy lehet? - csodálkoztam el. Leragadtam valahol a mondaivalója elsõ felében. Való igaz, hogy én is hibás voltam. Meg se probáltam kapcsolatot kiépíteni a férfival, akkor talán én is rájöttem volna. Most viszont amikor rákoncentráltam a Sárkányra egyáltalán nem sikerült.

Helyette elnehezültek a pilláim, és nem sokára rá felvillant elõttem a Roxfort. Szellemként jártam a falakon keresztûl, amíg meg nem találtam amit keresek. Umbrige irodája. Mi a fene történt itt?

- Nyilván mindenképp beszélni akartál valakivel. A kérdés az, hogy kivel. Albus Dumbledore-ral? Vagy Hagriddal, a félvérrel? Esetleg az áruló Katniss Potterrel? Kétlem, hogy Minerva McGalagonnyal, mivel õ tudtommal még mindig nem tért magához.

VISSZAEMLÉKEZÉS AZ ÍRÓ SZEMSZÖGÉBÕL

A hatodikos évfolyam éjjel négy óra táján, éppen az asztronómia vizsgáját írta amikor Harry fúrcsaságokat vett észre Hagrid kunyhója környékén.