The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

17.fejezet

Egyszer fennt, s egyszer lennt, merre menjek te mondd meg!

~1995. Ősz. Európa. Britannia. Roxfort.~

Dumbledore professzor, a Roxfort-i igazgató elgondolkodva nézte Katniss fehéren vakító szemét. Már egy fél órája annak, hogy a kis boszorkány a múltba utazott. Pedig már Katniss szemszögéből legalább egy napja nincs itthon.

A szoba már visszanyerte igazi fényét, amikor a boszorkány szeme világítani kezdett. Dumbledore csak reménykedni mert abban, hogy a boszorkány megtalálja amit keres. Nem véletlenül küldte Gellert Grindelwald idejébe. Remélte, hogy a boszorkány látni fogja párbajukat, és meg tudja az igazságot egy férfiról. Aki hasonló öhozzá. Sejtése az volt, hogy Katniss, akit Grindelwald Phénixnek emlegetett abban az időben mentette meg Nurmengard börtönéből a Sárkányt. Abban az időben Grindelwald a saját oldalán akarta tartani a férfit.

Kémkedett utána. Dumbledore után a Sárkány fiú. De amikor Dumbledorenak sikerült megvilágítania a férfit, a Sárkány, mestere életére tört. S csak a vak szerencse volt az ami miatt Grindelwald megúszta. Nurmengard börtönébe zárta a saját tanítványát. De valaki megakadályozta abban, hogy a férfi egész életében ott raboskodjon. Egy hasonló tűzes mágia. Ami betört oda és kihozta fajtársát. Dumbledore érdeklődve nézte saját pálcáját. Valaha ez régi barátjáé volt. Akiért fájt a szíve, de ugyanakkor megkönnyebült volt attól, hogy még egyszer nem fog megtörténni ugyanaz. Vagy legalábbis bízot benne.

Kopogás zavarta meg az igazgatói iroda csöndjét.

- Szabad! - szólt ki az igazgató, nem törve azon a fejét, hogy hogy tüntesse el szeme elől az előtte ülő boszorkányt. Tudta, hogy ki akar bejönni és semmi takargatni valója nincs előtte.

Az ajtó kitárult. McGalagony professzor lépett be az ajtón. Meglepődve vette észre, hogy van valaki más is a teremben.

- Szép délutánt, Minerva! - mondta mosolyogva az igazgató. - Mit tehetek érted?

- Albus. - biccentett a nő. - Ha zavarok akár visszajöhetek később...

Az imént érkezett érdeklődve szemlélte Katnisst, aki még csak meg se fordult érkezésére. Pedig ilyenkor már rég vigyorogva köszöntötte őt.

- Csak nyugodtan jöjjön, Minerva! - mondta Albus kegyes nyugodalommal és a Katniss meletti szék felé intett. - Katnissel a társalgásunk egy kicsit megrakadt... - Mondta a mágus cinikus mosollyal és fiókjából egy kis tasakot vett elő.

- Citromport? - kérdezte vidáman a mágus, és a boszorkány felé nyújtotta a tasakot. McGalagony olyan szép orráncolást mutatott be, hogy azt még Molly Weasley is megirigyelhetné!

- Nem, köszönöm. - válaszolta végül és megindult a szék felé. Higgadtan leült Katniss melett a székre és undorodva figyelte, ahogyan mindenidők legnagyobb mágusa, egy citromporos tasakkal bajlódik.

Pillantása itt Katnissre siklott, aki még mindig nem szólalt meg s úgy ül mint akit sobálvány átok sújtott. De amikor meglátta a fehér fényt ami Katniss szeméből sugárzott, aprót sikkantott ijedtében.

Meg akarta érinteni a lányt, de Dumbledore figyelmeztetőleg szólt rá.

- Ne érjen hozzá, Minerva! - mennydörögte az igazgató, mire McGalagony keze megált félúton a boszorkány és közte. - Nem szabad kimozdítanunk Katniss ebből az álapotból, különben lehet, hogy sosem tér vissza.

- Honnan nem tér vissza? - kérdezte megrendülten a már nem igen fiatalnak mondható boszorkány.

- A múltból. - felelte szükszavúan a mágus és a szájába szórta a citromport. Minerva keze még mindig ott volt. Katnisstől alig pár centire.