The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

25.fejezet

,,Egy csók, ami kívülről csóknak tűnik, valójában sok minden lehet: árulás, erőszak, manipuláció, kényszer, hazugság, szerelem, lehet halál is, és lehet élet."

- Nem jó! - szólalt fel hangosan már vagy századjára Lucas. - Nem, nem, nem és NEM! Ja, és azt említettem volna már hogy nem?

- Értettem, Lucas nem kell cifrázni... - morogtam az orrom alatt. Nem tudom, hogy most attól van rossz kedvem mert életembe először valamiben nem tudok fejlődni, vagy attól, hogy már konkrétan minden részem sajog a fájdalomtól.

- Milyen nyelven mondjam még el neked, hogy NEM!

- Szerintem megértette, te hüllő, húzd magad takarékra! - orrolt rá Viktor és átmasírozott a termen egészen hozzám. - Sőt én úgy érzem, hogy adhatnál neki egy kis szünetet. Össze kell kapja magát, és úgy nem megy ha folyton leordítod a fejét.

- Kösz, Krum... De jól vagyok! - mondtam. Kezemet az oldalamra szorítottam ugyanis szúrt a beszorúlt levegőtől. Viktor megvonta a vállát és motyogott még valami ilyesmit: „hozzám aztán ne gyere sírni!" - de nem értettem tisztán. Sőt nem is akartam. Volt nekem ennél sokkal jobb dolgom is.

- Igaza van. - mondta megfontoltan Lucas. Bár összeszorította álkapcsát és felhúzta az orrá a sértés hallatán de azért a látszat szerint ő sem volt teljesen hülye. Bár ez hülye feltételezés egy hüllőről. - Bocs, Kat. Elragadtattam magam. Gyertek. Menjünk vissza, lassan ebéd idő van. Aztán utána lesz egy kis időd hogy kipihend magad.

- Inkább folytassuk. - mondtam és próbáltam kihúzni magam. Lucas és Vikky furcsán nézett rám ezért kénytelen voltam tovább folytatni. - Még egyszer utoljára támadj rám, hogy megbizonyosodjak arról, hogy nem hülyeségekre fecsérlem az időmet.

- Legyen. - biccentett végül Lucas. - Változtasd a sárkányszívizomhur pálcádat karddá.

A bal kezemben lévő pálcámra koncentráltam a főnix mágiámat, mire a pálca a kezemben megremegett. Pár pillanat elteltével nehéz súly húzta le a bal kezemet. A kard olyan hosszú volt mint az alkarom. Pont a kezembe illet, inkább egy pallosra hasonlított mint egy kis kardra. A markolatába egy főnix kitárt szárnyakkal volt vésve.

- Ez egész gyors volt. - jegyezte meg Lucas és bízatóan rám mosolygott. - Ne aggódj, holnapra már gyorsabban fog menni. Most a főnix pálcádat varázsold pajzsá.

Tettem amit kért bár ez már sokkal nehezebb volt. A főnix pálcám ugyanis izgága volt és nehezen hajtotta végre a parancsot amit a mágiámmal küldtem rá. Egy pajzs pedig sokkal hatalmasabb mint egy kard. A védekező varázslatokhoz tudnám hasonlítani az erejét. Ugyanis egy nagyon erős ütésre - mégegyszer mondom ütésre és nem varázslatra -, ez is szertefoszlik és visszaváltozik a pálcámmá. Vagy ha nem érintkezik a bőrömmel. Ugyanis belőlem nyeri az erejét. Az eddigi próbálkozásaimmal nem sikerült tökéletes pajzsot létrehoznom. Mindig szertefoszlik Lucas lekisebb ütésétől is. Ezért is volt a fentebbi kiakadása. Nemsokára mázsás súly húzta a jobb kezemet is. A benne elhelyezkedő pajzs akkora volt mint a melkasomtól a derekamig lemért távolság. De szélesebb mint a fentebb említett példa. A legtöbb varázsló Lucas magyarázata szerint, a hátán szokta hordani, ugyanis az átok lepattantak róla. Ezen is egy hatalmas kitárt szárnyú főnix volt látható. Pont úgy nézett ki mint amivé én is szoktam alakulni.

- Ez is egész jól ment. - mondta Lucas. Ó is a kezébe vette pálcáit, de neki egy szempillantás alatt két kardá alakultak át. Igen, neki is két pálcája van, de a kutatásai alapján a fajtánkbeliekre ez nagyon jellemző. Nekem is így nézett ki az első átalakításom mint Lucasnak, mármint, hogy nem ilyen gyorsan történt meg, hanem két kardom lett. Ezek rövidebbek voltak mint az enyém, de könnyebbek voltak. Ami azt jelenti, hogy Lucas gyorsabba is tudott vele mozogni. Ezt ki is használta. De véleménye szerint először ezzel a két fegyverrel kell megtanulnom harcolni, s csak utána a többivel.