The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

20.fejezet

Otthon, otthon édes otthon. Forog, forog a mókus kerék, s mostmár meg sem áll!

Lassan itt a karácsony. Hermione külön tanúló tervet készített a számomra, az ügyes bajos délutáni foglalkozásaimat is számba véve. Fel van ragasztva a szekrényemre, hogy nehogy elfelejtsek valamit. Umbrige annyira felbosszant manapság, hogy úgy érzem lehetetlen tartanom az álcámat. A tanulással jól haladok, bár mire eljutok odáig, hogy szabadidő, egy tűt sem tudok megmozditani a fáradságtól. De ezzel jár az ha valakinek van egy öcsikéje aki világ megváltó szerepet tölt be az elkövetkező háborúban.

Ami a múltbéli Franciaországban történt velem még nem tettem magam túl, de Dumbledore megígérte, hogy a téli szünetben a Sárkány nyomába eredünk majd. Addig viszont jó kisjánynak kell lennem, és foglalkoznom kell a tanulással.

Ja és még egy teán túl voltam a miniszterrel, akinek elejtettem azt a gyenge mondatott, hogy: ,,... több háztársam tűnik el ugyanabban az időben. Köztük az öcsém is meg a két védelmezője. Nem tartja furcsának miniszter úr?". Persze mindezt Dumbledore miatt mondtam. Az öreg úgy véli, hogy Caramelnek szüksége van ilyen apróságokra ahhoz, hogy bizalma az irányomban megmaradjon.

A DS edzésekkel jól haladunk. A kezdeti nehézségek ellenére rájöttem, hogy tényleg egész jó móka a tanítás. Sokkal jobban megy azóta nekem is. Bár nehezen tudok kitalálni mentségeket amikor bele ütközik egy két külön órámba, de általában minden tanárom megértő, kivétel nyílvánvalóan Perselus. Nos, az ő eszén nehéz túl járnom, de mivel Dumbldeore tud a dologról, ezért egyszerűen megkértem, hogy beszéljen vele.

Most is épp edzésen vagyok. Vagyis a kezdetén. Amikor bejöttünk Dobby már előre feldíszítette nekünk a termet karácsonyi hangulatba bújtatva az utolsó találkozónkat az évben.

- Srácok egy kis csendet ha kérhetem! - szólaltam fel hangosan megtörve az izgatott zsivajt. Bár enyhültem azóta mióta megesküdtem magamban, hogy nem fognak áthatolni a pajzsomon, még mindig tartottam magam a szabályaimhoz.

Mindenki elhallgatott és tekintetét felénk fordította.

- Arra gondoltunk Kattel - kezdte Harry a tőle megszokott lezserséggel a hangjában -, hogy ma ismételjük át az eddig gyakorolt varázslatokat. Ez az utolsó edzés a szünet előtt. Nincs értelem új dologba kezdenünk, hiszen három hétig nem találkozunk...

- Nem csinálunk semmi újat? - morogta a bájgunár Zacharias Smith. Egyszer esküszöm Merlin szerlemére meg fogom ütni! - Ha ezt tudom, el sem jöttem volna.

- Roppant mód sajnáljuk! - gúnyolodtam szemforgatva. - Legközelebb majd írásban megfogalmazott pontról, pontra haladó menetrendet fogok küldeni önnek, Mr.Smith, hogy értesüljön arról ami nem magára tartozik.

A teremben elfojtott nevetés hangozott fel, a mellettem álló ikrek pedig pacsira nyújtották a kezüket. Széles vigyorral az ajkamon pacsiztam le velük.

- Ha mindenki kinevette magát, talán el is kezdhetnénk! - szólaltam meg utána fennhangon. - Párokban fogunk dolgozni. Először tíz percig gyakoroljuk a hátráltató ártást, aztán elővesszük a párnákat, és újra megprobáljuk a kábító átkot.

- Hallod, Georgiii ezt a stílust...?

Jajj, ne...

Már megint...

- Mintha valahonnan ismerős lenne Freddiii - morfondírozott a Georgenak nevezett Weasley. Rájuk pillantottam.

Ők egy pillantig még engem bámultak, de utána kisértetiesen egyszere egymáshoz fordultak. Tényleg nagyon durva hogy ennyire egyszerre mozognak.