The Resurrected Phoenix - Az Elveszett Iker II. Könyv (BEFEJEZETT)

12.fejezet

Cicamica haj! Hová lett a vaj? Ott látom a bajuszodon, most lessz neked jajj!

Dumbledore észveszejtően gyorsan tűnt fel a pince helysiségbe.

Bezzeg ő be tud jönn! - morgolódtam magamban, ám nem sok időm volt dühömmel foglalkozni.

Dumbledore komor arccal egyenesen a félig elájult Pitonhoz rohant. Letérdelt mellé és megvizsgálta a pulzusát. Amikor hozzá ért Perselushoz a férfi szeme felpattant és csodálkozva pislogott körbe a teremben.

Egy lépéssel közelebb léptem hozzájuk.

- Dumbledore... - suttogta Perselus.

- Nyugodj meg, Perselus... - mondtam a férfinak. - Rendbe hozlak... - Ígértem, bár még magam sem tudtam, hogy hogyan is fogok hozzá.

A férfi rám nézett azokkal a kimagyarázhatatlan éjfekete szemeivel és gyengéden elmosolyodott. De utána ismét lecsukta a szemét.

- Szólok Madame Pomfreynak. - jelentettem ki és megindultam az ajtó felé de Dumbledore utamat állta.

- Erről nem tudhat senki. - mondta komoran. - Látott valaki benneteket?

- Senki. - válaszoltam. Majd tekintetem ismét Perselusra villant. - Főzök neki egy erősítő bájitalt.

- Mennyi idő?

- Félóra.

Ahogyan ezt kimondottam már nem is voltam a szobában. Átmentem Perselus laborába ahol lehetetlen rend uralkodott. Tudtam, hogy meg fog haragudni, hogy az engedélye nélkül jöttem be de nem érdekel. Odatedtem egy üstöt a pultra és a tároló szekrényből kiszedetem a szülséges alapanyagokat.

Tudtam, hogy hol volt, Perselus. És azt is tudtam, hogy Voldemort a vétkes azért, hogy ő ennyire kifáradt. De Merlinre megesküszöm, hogy még egyszer nem engedem, hogy a szeretteimet bántsa.

Ahogyan meg voltam az alapanyagok feldarabolásával és egyéb cucc elékészítésével gyakorlott kézmozdulattal hajigáltam őket az üstbe, majd begyújtottam alatta.

Hétszer kell az óra járásával megyeggyezően kavarni, és egyszer ellentétesen. Óvatos voltam, mert bár nem nehéz ez a bájital a főzési folyamatoknál lehetnek gondok. Mint például hogy nem megfelelő tűzön készül.

De hála Merlinnek ilyen komplikációk nem lépnek fel. Ahogyan a bájital megvan, kicsit fellélegzek. De gyorsan letakarítom a pultott, míg hül egy kicsit a bájital, majd leveszek egy üvegcsét a polcról és a pálcámmal beleöntök annyit, hogy egy embernek elég erőt adjon.

Visszamentem a szobába. Dumbledoret a fotelben találtam meg, Pitonnal szembe. Amikor beléptem az öreg felpillantott és az ajtó fölött csüngő faliórára.

- Késtél két percet. - mondta mosolyogva.

Szemforgatással feleltem. Perselushoz sétáltam és letérdeltem a kanapé mellé a fejéhez. Fejebb emeltem a fejét, majd szétnyitottam ajkait, hogy beleöntsem a bájitalt. Remélhetőleg nem mérget kutyultam.

Perselus lenyelte a löttyöt. Hurrá!

- Mostmár csak várnunk kell. - mondtam az öreg szakálnak és én magam is letelepedtem egy fotelbe.

Most jutott csak eszembe, hogy milyen fáradt vagyok. Ahogyan befészkeltem magam a kényelmes börfotelbe, majd könyökömet a karfára raktam s rátámasztottam a fejem a kezemre, csak nagyokat pislogva tudtam ébren maradni.

Ámbár egy idő után már sehogy sem tudtam nyitva tartani a szemem. Mi baj lehet belőle, hogy egy kicsit szunditok? - gondoltam. Ám ahogyan lecsuktam olóm sulyúvá vált pilláimat nyomban el is kapott az álom manó, és magával rántott sziporkázó, pihentető birodalmába.