Ardent | h.s. | magyar fordítás

Három

1861. március 9.

A partit a Roseland birtokon tartották, egy hatalmas kastélyban, ami a gyönyörű Kelly Walter családjának tulajdona volt. 

"Pénteken lesz hat órakor, hogy megünnepeljük Ms. Walter huszadik születésnapját. Kérem elegáns megjelenésüket. Reméljük, önt is fogadhatjuk. Aláírás, Mary és Jeffrey Walter." olvasta fel Mrs. Kingsley a meghívót a többieknek reggeli közepette.

"Oh, Mr. Styles, velünk kell jönnie." mondta Amelia.

"A partik nem igazán nekem valóak." mondta, mielőtt beleevett volna tojásába.

"Ne bolondozzon." válaszolt. "Velünk jön és ön is részt vesz a bálon."

"Amelia, hagyja az urat azt tenni, amit ő kíván." hányta szemre édesapja.

"Oh, John, nem gondolod, hogy a parti lehetne az, ami jobb kedvre deríti Harryt itt tartózkodása alatt?" kérdezte Mrs. Kingsley a férjét. "Ha úgy távozna, hogy egy gyengélkedő barátját látogatta csupán, az annyira unalmas lenne."

"Talán." válaszolta.

"Lehetővé tenné, hogy Milliet nyilvánosan lássák egy férfival. Ez eloszlatná a pletykákat, miszerint vénlány lesz belőle." elmélkedett.

Amelia sápadt orcái azonnal vörössé változtak. "Anyám, kérlek." mondta eltolva székét az asztaltól, s kiviharzott a szobából.

"Miss Kingsley, valami probléma van?" kérdezte Norah, mikor Amelia kitárta a hátsó ajtót.

"Anyám a probléma." mondta sértődötten, s mellkasa előtt keresztezve karjait ledobta magát a székbe, nem a legnőiesebb módon.

"Hozzak önnek teát, hogy megnyugodjon?"

"Nem. Menj el." mondta Amelia unalmas hangon.

Norah egyedül hagyta Ameliat a verandán, ami a lány biztonságos menedékhelyévé vált az elmúlt néhány hónapban. Édesanyja és édesapja egyre többet vitáztak, szóval elmenekült a verandára, hogy hallgathassa a madarak csiripelését, s teával a kezében lehunyja szemeit, hogy egyszerűen egyedül lehessen.

Talán itt megérthette saját magát és nem kellett játszania, vagy csak nem akarta úgy végezni, mint a szülei - állandó civakodás és ajtócsapódás. Amelia egyébként is szerette azt a csendet és nyugalmat, ami körbevette, mikor egyedül volt. 

De kezdte magát elszigetelve érezni.

"Miss Kingsley." Harry lassú, mély hangja félbeszakította Amelia gondolatait. 

"Mr. Styles." mondta, válla felett hátrapillantva a magas férfire. "Megijesztett."

"Kedveli ezt a helyet, igaz?" kérdezte leülve az egyik székre.

"Valóban szeretem." mondta. "Csendes."

"Szereti a csendet?"

"Igen. Néha magányos, de szeretem."

"Az édesanyja és az édesapja épp az ellenkezőjét mutatják." mondta, ujjaival az asztalt fedő terítő szélével játszott. 

"Veszekednek ismét?"

Bólintott. "Ezért jön Mr. Kingsley olyan sűrűn Ohioba." mondta, inkább kijelentve, mint kérdezve.

Amelia vállat rántott. "Feltételezem szereti nélküle tölteni az idejét - és nélkülem -, de az üzlet miatt megy. Honnan ismerik önök egymást?"

"Nem hinném, hogy van jogom elmondani."

Amelia összevonta szemöldökeit. "Üzleti ügyek?"

Harry hezitálva bólintott. "Igen, azt hiszem mondhatjuk így."