Ardent | h.s. | magyar fordítás

Tizenöt

Amelia Harryvel és annak katonatársával ült a fűben, több méterre a kórháztól, hogy biztosan ne lássák meg őket. A Nap lassan eltűnt az égről, helyét az ezüst Hold váltotta. A férfit álmában kirázta a hideg, homlokán gyöngyözött az izzadtság, Amelia tudta hogy a legrosszabb még hátra van számára. Leszedte a gézt a sérülésről, a körülötte lévő bőr vörös és puffadt, valamint forró volt.

"Mi a baj?" kérdezte Harry, kezével gyengéden végigsimított Amelia könyökén.

Lélegzete lelassult érintésére. "Elfertőződött." mondta. "A seb elfertőződött."

"Helyre tudod hozni, ugye? Rendben lesz?" hadarta, szavait körbevette az aggodalom.

"Nem sok mindent tehetek, Harry." suttogta felé fordulva. "Figyelem a sebét és lent tartom a lázát, majd holnap az Unió nővérei befejezik a munkát."

"Úgy érted, vissza kell őt vinnem..." hangja elhalkult. "És itt kell, hogy hagyjalak?"

Amelia alsó ajkába harapott. "A felelősségem itt van, a Szövetség kórházában. Végeznem kell a munkámat, amíg vége nincs a háborúnak."

"És ezután?"

"Ezután..." kezébe vette az ezüst láncot, ami a nyakában lógott, s a rajta lógó eljegyzési gyűrűjét figyelte. "Ezután egy esküvőt szervezek."

Harry ajkai elváltak egymástól, csak pislogni volt képes arra a nőre, akit annyira lelkesen szeretett amióta csak meglátta. Mégis, valahogy sikerült szavakat találnia. "Ki a szerencsés férfi?" a szavak méregként égették nyelvét, de tudta, hogy az lesz a legjobb, ha elengedi őt.

Ameliat ledöbbentette a válasza, átvertnek érezte magát. Talán már nem szeret többé? Erősen gondolkodott. "William Sampson." mondta csendesen.

"Tűztetek ki időpontot?"

"Nem." válaszolta nyersen.

"Millie-" 

"Fejezd be." lehunyta szemeit, hogy feltartóztassa előtörekvő könnyeit, de nem volt haszna. Kék szemeiben millió könny kapott helyet, mikor felnézett Harryre. "Szeretném, ha tisztában lennél valamivel." letépte nyakából a láncot és feltartotta a gyűrűt a hüvelyk és a mutatóujjával. "Ha kimondod azt a néhány szót, elutasítom az eljegyzést, visszaadom ezt a gyűrűt Williamnek és az egész hátralévő életemet leélem veled. Ha kimondod a szavakat."

Harry megrázta a fejét. "Nem tehetem ezt veled." mondta, a gyűrűt Amelia szívéhez nyomta. "Azokhoz a szavakhoz tartom magamat, amiket egy éve mondtam neked."

"Az Isten szerelmére Harry, szeretlek!" kiáltott fel a gyűrűt a földhöz vágva. "Azóta a nap óta hallgatom a szavaidat újra és újra a fejemben, mióta elmentél. Minden nap meghalok azért, mert nem kellett volna hagynom, hogy elmenj és veled kellett volna mennem. Mert te vagy az, akivel meg szeretnék öregedni, mégis tudom, hogy egy háborús időszakban élünk és tisztában vagyok ennek a következményeivel is. A pokolba is, első sorból látom őket Harry és tudom, hogy mit csinálok." Harry szemeit arcán tartotta, miközben beszélt. "Minden egyes nap a halál ellen harcolok. Ha nem kapjuk el a lehetőségeket, amiket kapunk és ha elfordulunk az akadályoktól, amiket az élet elénk helyez, akkor megéri élni?"