Ardent | h.s. | magyar fordítás

Hét

Egy újabb számot kezdtek játszani, Ameliának pedig sikerült egy újabb táncba csalnia Harryt. 

Ahogy a fényes padlón keringőztek, Amelia gondolkozás közben összeráncolta szemöldökeit. "Min gondolkodsz?" kérdezte Harry.

"Az Unióról gondolkoztam." mondta. "Ohioról, hogy pontosabb legyek." 

Harry felnevetett. "Oh."

"Nos, te egész sokat tudsz rólam, de én csak a nevedet tudom és azt, hogy egy szénbányában dolgozol." 

"Mi mást szeretnél tudni?"

"Mesélj nekem a családodról, a helyről ahol felnőttél, a barátaidról." mondta Amelia.

"Nos, egy Fairfield nevű városban nőttem fel Ohion belül. Házaséleten kívül születtem, szóval ameddig csak vissza tudok emlékezni, csak magamra és édesanyámra emlékszem. Ő mondta nekem, hogy egyszer volt egy férfi az életünkben a vér szerinti édesapámon kívül, de ő délre költözött egy másik hölgyhöz, akinek több pénze volt."

"Oh, milyen borzalmas." mondta Amelia. "Úgy értem, neked és az édesanyádnak. Elhagyott titeket, csak azért mert az a nő nagyobb vagyonnal rendelkezett."

Harry nagyot nyelt. "Egyébként." folytatta. "Tizenhat évesen kezdtem dolgozni egy közeli szénbányában. Azóta ott dolgoztam."

"Nincs semmiféle álmod?"

Kicsi mosoly szökött arcára, gödröcskéi kiemelkedtek. "Természetesen vannak álmaim." mondta. "Tanár szeretnék lenni."

"Tényleg? Mondjuk egy egyetemi professzor?"

"Nem, kisgyerekekkel szeretnék foglalkozni." 

"Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmit fogok hallani egy férfi szájából." mondta Amelia. "Általában a férfiak ennél magasabb pozíciókat választanak maguknak."

"Sosem a rangom érdekelt."

Amelia elmosolyodott. "Engem sem."

"S te?" kérdezte Harry. "Mik az álmaid?"

Amelia egy percig elgondolkodott, mielőtt válaszolt. "Szeretnék egy családot."

"Kiket foglalna magába ez a család?"

"Nos." kezdte. "Egy szerető férj, természetesen. Kettő gyermek - egy fiú és egy lány - és egy macska." 

"Kutya nem?"

"Inkább a macskák nőttek a szívemhez, de sosem bánnám ha lenne egy."

"Szóval egy férj, két gyermek, egy macska és egy kutya." ismételte meg. "Számomra szép álomnak hangzik."

...

Miután a parti vendégeinek felszolgálták a vacsorát és mindenki végzett az evéssel, a legtöbben a háborúról kezdtek beszélgetni. Végül is Amelia tudta, hogy hamarosan meg fog történni, de édesanyja mindig azt mondta neki, hogy egy hölgy gondolatai nem a háború körül forognak, hanem a ruhák és más tárgyak körül.

Úgy tűnt, mindenkinek van véleménye a témáról. Még Mr. Kingsley is felszólalt, támogatva az ötletet, hogy a szövetséges államokat magukra kellene hagyni.

"Szerintem az Unióban van valami, úgy kezeljük az embereket, mint az állatokat." mondta Amelia hirtelen.

Csend telepedett az asztalra. Csak a visszafojtott zihálásokat és a véletlen levegőelakadásokat lehetett hallani a kínai tányérok mögül.

"Mr. Kingsley, a lánya igencsak bátor, hogy ilyesféle dolgokat kimond hangosan." nézett rájuk bosszúsan egy férfi a szemüvege mögül. 

"Ő csak egy lány, semmit sem tud a jelenlegi eseményekről." védte magát Mr. Kingsley. "Amelia, ebben a beszélgetésben nőnek nincs helye." a férfiak mind nevetni kezdtek az asztal körül, a hölgyek teletömték a szájukat az étellel és elfordították fejeiket. 

"Nos, miért nem?" vitatkozott, visszafordítva az összes tekintetet magára.

"Amelia." figyelmeztette édesapja.

Amelia megtelt szégyenérzettel és dühvel, mikor Kelly és néhány másik korabeli lány is megvető pillantásokat küldött felé. "Elnézést." mondta mielőtt megtörölte száját egy ruhával és elhagyta az étkezőt.