Ardent | h.s. | magyar fordítás

Hat

1861. március 12.

Amelia ujjperecei elfehéredtek, miközben ágya szélét szorította, enyhítve a fűzője befűzésével járó felmordulásait. Végre a ház rabszolgája befejezte a fűző megkötését, és segített Ameliának a ruha többi részével. A baba-kék ruhának ezüst szalagjai voltak, amik gyémánt alakot formáztak. A ruha ujjain a minta folytatódott. Amelia göndör tincseit felkötötte egy ezüst szalaggal, hogy passzoljon szoknyájához. Megcsípte orcáit és összeszorította az ajkait, remélve hogy orcáinak színe majd hasonlít rúzséhoz.

"Miss Kingsley, az édesanyja hívatja önt." mondta a szolga az asszony kiabálása után.

"Igen, köszönöm." mondta Amelia. Vetett egy utolsó pillantást a tükörre, majd a lépcsőkhöz sétált. Óvatosan hogy ne essen el, bokája felé emelte ruháját és odafigyelt minden egyes lépésére. Mikor leért a lépcsőn, felnézett Harryre. Fekete öltönyt viselt fehér nyakkendővel, jóképű volt. Göndör haja rendezett volt és nem lógott arca elé, magas alakjával magabiztosan állt.

"Helló Millie." mondta elmosolyodva.

"Helló." válaszolt és egy mosolyt erőltetett arcára, mielőtt édesanyjához igyekezett volna, hogy segítsen neki. 

...

"Mr. és Mrs. Kingsley, Miss Kingsley és Mr. Harold Styles." jelentette be egy ember, miközben a négyes társaság lesétált a márványlépcsőn.

Amelia Harry karjába karolva sétált le a lépcsőn, halálosan félt hogy összeesik a hatalmas tömeg előtt. Mikor leértek, elindultak hogy üdvözöljék a születésnapos lányt és szüleit.

"Mr. és Mrs. Walter, öröm önöket újra látni." mondta Mr. Kingsley megrázva Mr. Walter kezét.

"Ms. Walter, boldog születésnapot." mondta Mrs. Kingsley.

"Köszönöm Mrs. Kingsley." felelte Kelly ragyogó mosolyával. Ő volt a legkiemelkedőbb szépség a bálban mélyvörös ruhájában, ami kiemelte zöld szemeit. Barna haja befonva volt felkötve, s gyöngyökkel volt díszítve. "Amelia, örülök hogy újra látlak."

"Mint mindig." válaszolta Amelia. A két lány sosem állt egymáshoz közel, pedig családjaik barátok voltak gyerekkoruk óta. Mégis mindig barátságosak voltak egymással.

"És ki ez?" kérdezte Kelly és közelebb lépett Ameliához és Harryhez, hogy sűrű szempillái alól felnézzen a férfire. 

"Ő Mr. Harold Styles, Ohio hatalmas államából üdvözölhetjük." mondta Amelia.

Végignézte, amint Harry kezébe vette Kelly kezét és egy csókot nyomott rá. "Örülök." mondta szemeibe nézve. Amelia vére forrt a látványtól, rettentően irigy volt. 

"Biztosíthatom, az öröm az enyém." mondta Kelly rubinvörös ajkait rágcsálva.

A zene első akkordjai megszólaltak, amik magabiztossággal töltötték fel Ameliat. Megfogta Harry kezét és a szoba közepére húzta őt. "Táncolj velem." mondta.

"Oh, Millie, én nem táncolok." mondta, forgó és hajladozó párok közt állva.

"Kérlek." fogta meg másik kezét is.

Mielőtt tudta volna, karjaival körbeölelte derekát, s csak egymást látták miközben egyszerre mozogtak. Az idegességtől kezei nedvesek voltak, de Amelia nem bánta. A zene egyre halkabb lett, egyre távolibb, a szíve gyors dobogása nagyobb hanggal volt. Zöld szemei elmélyedtek az ő kék íriszeiben, mintha keresett volna valamit. Hirtelen minden elcsendesült.

A körülöttük lévő tömeg tapsolni kezdett - a számnak vége volt, ahogy a táncnak is.