Ardent | h.s. | magyar fordítás

Öt

1861. március 11.

Amelia visszatért a verandára ebéd után, helyet foglalt szokásos helyén a kör alakú asztal előtt és kért teát Norah-tól. Azonban a felügyelő ostorának hangja, amint az a rabszolgák hátán csattant, még mindig nem hagyta nyugodni. A feje lüktetett minden csattanásnál, s minden utána elhangzó feljajdulásnál.

"Jól érzed magad?"

Amelia az ismerős hang hallatára kihúzta magát és belekortyolt a - most már - langyos teájába. "Természetesen." válaszolt. "Miért kérdezed?"

Harry a korláthoz lépett. "Borzalmasan csendes vagy." a lány megrántotta a vállát és tovább itta teáját, míg a férfi felvont szemöldökkel meredt rá.

"Biztos vagy ebben?"

"Mr. Styles, tökéletesen érzem magam." tartott ki állítása mellett egy apró mosollyal.

Pislogott, gödröcskéi megjelentek, miközben elmosolyodott. "Miss Kingsley, szeretném ha Harrynek hívna." 

Amelia összeszorította ajkait és letette teáscsészéjét az asztalra. "Csak ha Millie-nek szólítasz." 

"Megegyeztünk." mondta, közben egy ostorcsattanás hallatszott a távolból. Amelia összerándult.

"Tegnap reggel nem ilyen voltál." figyelte meg Harry.

"Az ostor hangja ugyanolyan hangos volt, mint ma?" Harry bólintott. "Biztos benne?" győződött meg róla Amelia.

"Teljesen." felelt. "Mi történt tegnap, mikor ebédelni voltál a városban?" 

"Én sem kérdezem meg az ön tevékenységeit." mondta védekezően.

"Sajnálom."

Sóhajtva felállt és mellé sétált, tenyereit a korlátra tette. "Ebéd előtt vásároltam a városban és egy rabszolgapiacon kötöttem ki." tört ki gyorsan. Mielőtt Harry felfoghatta volna mit mondott, újra megszólalt. "Láttam egy megvert férfit, egy anyát akit elszakítottak a gyermekétől, és ugyanezt a nőt ruha nélkül feltárva egy tömegnyi férfi előtt. Az eszem túlcsordultságig tele van a nő sikolyának és az ostorok hangjának visszhangzásával." 

"Amelia - Millie." javította ki magát. "Lassíts le. Először is, mit csináltál te ott?"

"Nem mondom el azért, hogy előadást tarts nekem, nem vagy az apám." mondta kétségbeesetten. Egyenletesen lélegezve lassan megnyugodott. "Azért mondom ezt el neked, mert nem tudom többé, hogy mit gondoljak." Harry zöld szemeivel kedvesen és megértően figyelte őt. "Egy kínzással teli világban nőttem fel, úgy nőttem fel hogy szokásosan észre sem vettem a segítségért való kiáltásokat." 

"Semmit nem tudtál, ne légy ilyen kemény magaddal szemben." mondta Harry, gyengéden ráhelyezve kezét a lányéra. Hüvelykujjával finoman simogatta a lány kezét, ami miatt Amelia izgatottá vált; még sosem volt ilyen közel egy férfihoz, egyedül.

"Erről van szó, fogalmam sincs mi történik a világban, vagy éppen a saját hátsó kertemben." mondta.