Ardent | h.s. | magyar fordítás

Kettő

Egy bányában dolgozik Ohioban, aminek érvényességét a körme alatt lévő homok és korom igazolja. 

Amelia ezt hallva igazán meglepődött. "Miért dolgozik ilyen durva körülmények között, ha elvégeztethetné rabszolgákkal is? Nem értem az önök Unióját."

Szemei elkerekedtek kijelentésére. "Nos, a mi Uniónkban való élet sokban különbözik az önétől." mondta.

"Amelia, tartsd tiszteletben Mr. Styles nézeteit." szidta le édesapja.

Amelia megforgatta szemeit. "Egyszerűen elmondtam a véleményemet. Élek a szólásszabadsággal." 

Mikor szemeit Harryre vezette, egyfajta önelégült mosolyt látott arcán, két oldalt gödröcskékkel. Orcái kipirultak a zavartságtól, ezért próbálta terelni a témát. "Miért van itt, Georgiaban Mr. Styles?"

Nyelvével végigszántotta ajkait, mielőtt megevett egy kanállal leveséből. "Nos, Kingsley kisasszony, azért jöttem hogy meglátogassam egy régi barátomat."

"Nem tudták önt fogadni?" kérdezte közömbösen.

Harry összeszűkített szemekkel nézett a lányra zavartságában, nem tudta eldönteni, hogy komolyan szánta-e kérdését, avagy sem.

"Millie." Mrs. Kingsley figyelmeztette leányát gorombasága végett.

"Sajnálom, nem szándékoztam megsérteni..."

"Ostobaság." emelte fel Harry egyik kezét, hogy félbeszakítsa bocsánatkérését. "Sajnálatosan, nem volt több szobája számomra. Édesapád pedig kedvességéből adódóan engedélyezte nekem, hogy itt töltsem az elkövetkezendő rövid időt."

"Mennyi időt takar ez a rövid idő?" érdeklődött Mrs. Kingsley.

"Nos, a barátom beteg. Attól tartok nem tart soká, s eltávozik közülünk." válaszolt Harry.

"Sajnálattal hallom ezt." mondta Mrs. Kingsley.

...

A hűvös, reggeli levegő felfrissítette Amelia arcát, ahogy újra kisétált a hátsó verandára. Ott állt Harry, nekidőlve a fehér oszlopnak ami a tetőt támasztotta, szemeit a dolgozó rabszolgákon tartotta.

"Szép napunk van, igaz?" mondta Amelia, leengedve vállkendőjét a könyökéig, hogy a Nap felmelegítse bőrét.

Harry hátrafordította fejét, megriadva Amelia hirtelen megjelenésétől. "Igen." mondta, s visszafordult. "Az időjárás itt sokkal melegebb."

"Szinte kibírhatatlan a nyári hónapokban." Amelia leült az asztalhoz és megrázta a csengőt Norah-nak. Azonnal megjelent, egy robotszerű, udvarias köszöntéssel. "Hozzon egy kis teát Mr. Stylesnak és nekem." mondta. Norah gyorsan távozott. "Csatlakozik hozzám, ugye?" kérdezte Amelia Harryt.

Vonakodva tekintett a székre, de ennek ellenére helyet foglalt Amelia mellett. Norah rövid időn belül visszatért az előző napi teás edénnyel és két teáscsészével. Letette őket eléjük és elsőként Amelia csészéjébe öntött a folyadékból. 

"Szeretnék elnézést kérni a tegnap esti viselkedésemért." mondta Amelia. "Édesapámtól örököltem a makacsságomat."

Norah önteni szeretett volna teát Harry csészéjébe is, de ő tiltakozásképp felemelte kezét. "Majd én megcsinálom, köszönöm." mondta neki.

"Mr. Styles, ez a munkája." mondta Amelia, közben egy kis cukrot kevert a teájába.

"Én is képes vagyok erre, Kingsley kisasszony." mondta, kivéve Norah kezéből az edényt és megtöltötte saját csészéjét. Norah szemei a hitetlenségtől csillogtak, mikor a kedves, fehér férfi elnézést kért tőle, hogy várnia kellett rá, mégis kedvesen és félénken rámosolygott, majd eliszkolt. "A tegnap estét illetve, teljesen érthető volt a viselkedése, mivel még sosem látott a sajátján kívül más életet." 

"Bárcsak ne tette volna ezt." mondta.

"Micsodát?"

"Megengedte neki, hogy ott álljon, míg ön a munkáját végezte helyette." 

"Ez csak egy kis tea. Biztosra veszem, hogy még sosem kapott szünetet egész életében." Harry egy kockacukrot dobott a teájába és kanalával elkeverte benne azt. 

"Azt fogja hinni, hogy felénk emelkedhet és mielőtt észrevennénk, rengeteg lesz belőlük egy felkelés során." mutatott ki a pamutmezőkre. "Ez a mi megélhetésünk, talán azt gondolja erkölcstelen, de mi így élünk." 

"Naponta verni valakit, árulni őket, mint a húst, úgy kezelni őket, mint a saját tulajdonod - ez erkölcstelen." mondta, kicsit megemelve hangját.

A férfi Amelia előtt, amennyire gyönyörű volt, annyira különbözött tőle. Kezével hátraseperte a haját, s orrnyergét  masszírozta, hogy csökkentse frusztrációját. Amelia kék szemeit teáscsészéjén tartotta, ami még mindig tele volt és gőzölgött.

"Voltál már valaha rabszolgapiacon?" kérdezte Harry halk hanggal. Amelia rátekintve megrázta a fejét. "Tekintsd magad szerencsésnek. Borzalmas látvány." 

Egy ostor csattanása hallatszott a távolból, s követte egy fájdalmas felkiáltás, mire Harry szemeit lehunyta. Amelia meg sem rebbent, mintha nem is hallotta volna.

"Másodjára átgondolva, egy kicsit rosszul érzem magam." mondta, eltolva a teáscsészét maga elől.