Miraculous Novelláim

Édes 10 000

Marinette:

Adrien a suliban délelőtt félre hívott:

- Szia, eljönnél velem ma egy kávézóba?

- Persze, szívesen! Hánykor találkozzunk?

- Hatkor előttetek?

- Tökéletes, akkor hatkor- mondtam, majd hazafutottam.

Otthon felrohantam a szobámba és előkerestem egy rózsaszín ruhát, egy fekete kardigánt, majd becsuktam az ajtót. Gyorsan letusoltam és hajat mostam, majd megszárítottam és elmentem öltözni. Felkapkodtam a ruhadarabokat, a hajam kiengedve hagytam, majd egy halvány sminket is feltettem.

Pár pillanattal később már lent vártam a fiúra. Mikor megérkezett egy virágcsokorral a kezében.
- Szia!- köszöntem neki

- Szia Mari!- mondta és átnyújtotta a csokrot majd közeledni kezdett felém...

- MARINETTE!!!!!- hallottam meg Tikki kiabálását.

- Áááá!- és igen leestem az ágyról.... Megint...

- Hihihi! Jól vagy?- hallottam a kwamim hangját. Bólintottam, majd felálltam és leporoltam magam. Gyorsan elmentem mosakodni. A fürdőben valamiért eszembe jutott, hogy bár Tikki tudja nekem mikor van a szülinapom, én nem tudom az övét. Sokat beszélgettünk már erről, elmondta, hogy már régen elmúlt 5 000, a mesternél is beszélgettünk. Ő azt mondta, hogy a kwamik régen emberek voltak. Ők voltak a talizmánok első hordozói. Kitapasztalták minden talizmán erősségét, gyengeségét, hogy mivel lehet azt felerősíteni és mit lehet még kihozni a talizmánból. Ilyeneket már elfelejtettek, de a könyvbe (s1 ep 26 Volpina szerk.) minden le van írva. Tikkiék nem tudják megfejteni a kódokat amit az akkori mester (segítő) lekódolt, pedig régen fejből tudták. Miután emberi alakban idősek lettek, a mester egy olyan varázslatot hozott létre, amitől Tikkiék áttudják változtatni a kiválasztott hősöket. Ennek következtében viszont ilyen lényekké, kwamikká változtak. Tikkiék rengeteg embert megismertek, sok korban éltek, emberi években nagyon idősek, de mégis olyanok, mint egy mai diák. Mint egy velünk egykorú kis lény, aki csak segíteni akar ott ahol tud és egy kis pozitivitás bomba. Plaggal még nem találkoztam, remélem ő is ilyen. Tikki mondta, hogy egyszer az egyik ókori Fekete Macskát meggyilkolták. Plagg azóta csak a sajtjának él, senkire nem hallgat, bezárkózik. Az évek alatt fölépített egy burkot, amiből retteg kilépni, nehogy az legyen mint azzal a Macskával. Hogy nagyon megszeresse, aztán elveszítse.

Ez alatt a gondolat menet alatt megmostam a fogam, a hajamat kifésültem és a szokásos két copfomba befogtam. Beszaladtam a szobámba és felvettem a szokásos pólómat egy (kivételesen) szürke nacival amit tegnap varrtam, majd felkaptam a kis táskámat és a sulis cuccomat. Raktam el vagy öt sütit Tikkinek, majd a lényecske belerepült a tatyómba és elindultam. A konyhaasztalról felkaptam az uzsonnámat és bezártam az ajtót, majd lerohantam a lépcsőn egészen a suliba.

Mikor odaértem a hatalmas faajtóhoz a portás pont akkor akarta becsukni azt

- Időben tessék érkezni kisasszony!- förmedt rá a portás mire én csak rohantam tovább. Le a lépcsőn, át az udvaron (nem tudom ki hagyott elől egy fél szendvicset de majdnem felbuktam benne) majd ismételten fel az emeletre mikoris odaértem a tanteremhez. Illedelmesen bekopogtam majd elnézést kértem a késésért mikor megláttam a teremben... Mrs Mendelejevet.

- Miss Dupain-Cheng megint elkésett? Tegye le a táskáját és indítson a testnevelés órájára de azonnal!!!!- egy kis ideig értetlenül álltam az ajtóban. Lepörgettem az órarendem és tényleg! Tesivel kezdek kedden! Villám sebességgel kirohantam a teremből és le szaladtam (gurultam) a lépcsőkön egészen az öltözőig. A táskámat bedobtam a kinyitott szekrényembe és kikaptam a tesis cuccaim és felkapkodtam őket.