Miraculous Novelláim

A Szépség és a Szörnyeteg

Réges-régen, egy messzi királyságban élt egy herceg, aki a nagyzolásáról és kőszívéről volt híres. Magát tartotta a legszebbnek és elvárta minden alattvalója imádatát.

Hetente háromszor bált rendezett a palotájában. Mindenhol csupa finomság volt tálalva a roskadozó asztalokon.

Mondanom sem kell, hogy a herceg minden báljára csak a nemeseket hívta meg abból a célból, hogy őt istenítsék.

Az egyik bálján éjféltájt egy idős asszony kopogott a palota kapuján. Szállást és ételt kért egyetlen éjszakára.
- Na és mivel fizetsz? Szállás és étel nincs ingyen!-dörögte a férfi.

Az asszony elővett a zöld köpenye alól egy gyönyörű vörös rózsát és odanyújtotta a hercegnek, aki ugyan elvette az ajándékot de kinevette és eldobta, majd a vendégsereghez fordult s azokkal együtt kacagott tovább.
- Na kotródj innét! Boszorkákat nem látunk szívesen-mondta a herceg, majd sarkonfordult és visszament a várba.

Az anyóka ott maradt a kapuban a szakadó esőben. Nincs szíve. Gondolta majd a vendégek szeme láttára változott át egy gyönyörű tündérré.
- Kérem bocsásson meg nekem felséged amiért...

- Elég!-vágott közbe a tündér- Bebizonyítottad nekem, hogy a szíved nincs a helyén. Az embereket a vagyonuk, kincseik és külsejük alapján ítéled meg-mondta a nő és a herceg minden vendégét és udvarának minden tagját különféle használati tárgyakká változtatta, míg a herceget egy csúf szörnyeteggé.

- Mostantól meg kell tanulj szeretni és valakinek viszont kell téged szeretnie. Ez a rózsa lesz az időd múlásának bizonyítéka-mondta és azt is elvarázsolta- A rózsának minden nap egy szirma lehullik, míg a herceg be nem tölti a 21. életévét. Akkor ugyanis mind úgy maradtok ahogy most vagytok-mondta a tündér és eltűnt.

A teremben egyszerre hangzott fel a tárgyak (akik beszélni tudtak, hogy azok akik szeretik egymást tudjanak kommunikálni) és az uruk kiáltása

Ez lehetetlen! Gondolta. Ki tudna beleszeretni egy ilyen szörnyetegbe?

Pár évvel később

Egy takaros kis parasztházból dúdolás hallatszott ki. Egy cukrász élt benne egyetlen lányával: Tom Dupain és Marinette Dupain-Cheng. A lány éppen a közeli faluba készült, hogy zöldséget és sajtot vegyen az édesapjának aki Párizsba igyekezett egy nagy sütő versenyre. A férfi, a lánya nagy bánatára, csak egy egész hét múlva tud hazajönni.

A lányt az emberek kiközösítették. Mindig megbámulták mikor a faluban volt dolga. Furcsa volt nekik a lány fekete, szinte sötétkék haja, a kedves viselkedése, önzetlensége és az, hogy nem pletykált a leányokkal és szinte egész nap holmi papírt bámult miközben firkált, vagy olvasott.

A lány viszont a háta mögött történő suttogások és pletykák ellenére (hiszen csak kacagni tudott azon, hogy őt egy olyan embernek tartották aki nem a Földön él), mindenkivel kedves volt. Persze voltak olyanok akiket szíve szerint elkerült volna. Ilyen például a falu bírójának a három lánya: Chloè, Lila és Sabrina. A falu minden embere úgy ismeri őket mint a Három Grácia. Mindig a szerintük (és az egész falu szerint) a legjóképűbb férfi körül legyeskedtek. Név szerint az ifjú Nathaniel Kurtzberg körül. Sajnos vagy nem sajnos Marinette őt sem nagyon kedvelte. Eddig senkinek nem tűnt fel, csak neki és apjának, hogy az öntelt Nathaniel feleségül fogja kérni Tomtól a lányt.

A lány az indulása után alig negyed órával be is ért a faluba. Útját rögtön a zöldségeshez vette, ahol megvette ami kellett. 

- Köszönöm és viszont látásra!-mondta az árusnak mielőtt elment.