Miraculous Novelláim

Egy régi titok: 2. Az ígéret

A szőke férfi zokogva nézte a gyermekét az ablakon keresztül. Nem veszíthetem őt is el. Nem bírnám. Viszont egyedül nem tudom felnevelni. Gondolta.

Pár hónappal később

Egy reggel már minden újságban és hirdető táblán volt egy állás ajánlat, miszerint Adrien Agreste dajkát keres a lány mellé.

Aznap rengetegen jelentkeztek. A kis Emma nem győzte bámulni a sok idegen nőt, idősebb asszonyt, ráncolt homlokú nevelőt és nevelőnőt. Adrien nem talált olyan megbízható embert aki megfelelne neki, így másnap még tartott a keresés.

Egy sötét hajú nő siet végig Párizs utcáin. A régen mosolygó arcára kiült a fáradság és az eltökéltség. Mikor odaért egy barna ajtós házhoz, előszedte a kulcsát, majd belépett a házba.

- Mester? Mester, itt van?- kérdezte a nő

- Itt vagyok a szobámban gyermekem!- mondta mire a nő végigrohant a folyosón, be egy masszázs szalonba.- Gondolom láttad a híreket.

- Igen.

- És szeretnél ott dolgozni?

- Természetesen igen!- felelte a lány, de félt a válsztól.

- Mostantól a neved Maina Delacroix. Holnap mehetsz a meghallgatásra.- mondta a bácsi és elküldte a lányt aludni.

Marinette:

Reggel valami nem igazán stimmelt. A hajammal a számban ébredtem. Pedig tudom, hogy annyira még most sem hosszú, hogy ,,meg tudjam enni", ráadásul összekötöttem mielőzt elaludtam. Belenéztem a tükörbe és majdnem elsikítottam magam. A kékes fekete hajam helyett tejföl szőke derékig érő tincseket láttam, a kék szemem helyett pedig barna nézett rám.

Kifutottam a fürdőből.

- EZ MEG MÉGIS MI LENNE?????- kérdeztem a mestertől és Tikkitől. Ahogy elnéztem Tikki és Wayzz is eléggé elképedt a látványomra. Az eddig evett reggelijük megállt a kezükben.

- Tökéletes. Senki nem fog rád ismerni.- mondta a bácsi.

- Na de mester. Nem azt mondtad, hogy egy icipici változtatást ejtesz?

- De igen Wayzz. Viszont akkor mindenki felismerné. Kedvesem mosakodj meg, öltözz fel és indulj a meghallgatásra.-küldött Fu mester, majd eleget tettem a kérésének.

Az Agreste rezidencia előtt döbbenten láttam, hogy kilométeres sor áll. A ház bejáratától egészen a szomszéd utca sarkáig tartott az embertömeg.

- Nem hiszem el, hogy ennyien vannak.-motyogtam az orrom alá.

Pár perc múlva kinyitották a kapukat. Egyesével hívták be az embereket viszont meglepően gyorsan haladtunk. Alig egy óra múlva már ott álltam a kapunál. És én voltam az utolsó. A legtöbb fiatal nő amint meglátta, hogy az előtte lévő milyen gyorsan ki is jött felkapta a nyúlcipőt.

- A következő!- mondta Nathalie. Gabriel mellett volt még most is és most Adriennek segített. Megindultam befelé.

- Kérem várjon itt amíg Mr Agreste ideér Emma kisasszonnyal.- mondta a nő majd elment.