Miraculous Novelláim

Táncolsz velem?

Marinette:

Mi az? Dögunalom egy helyen és felér egy középkori kínzással? Hát persze, hogy az iskola. Ráadásul kémia ami plusz unalom. De legalább van üres lap a füzetem közepéig így tudok rajzolni.Óra végére egy szép báli ruha volt az üres papíron.

A megmentő csengő ma is pontos volt. Amint megszólalt az egész osztály felsóhajtott. Ugyanis Mendelejev kitalálta, hogy kevés a jegyünk ezért az egész osztály felelni fog. Szegény Sabrinának olyan keresztkérdéseket adott amire se a tankönyvben, se a füzetben nem találtam a megoldást. Végül 3- ast kapott, de a tanár egész órán őt szadizta.

A következő óra az osztályfőnöki volt. A tanárnő pontosan érkezett és így végre az óra is pontosan kezdőtt.
- Rendben gyerekek. Tudjátok, hogy az iskola minden évben bált szervez a 10.-eseknek. Idén ti fogtok bálozni. Bárkit hozhattok magatokkal, a lényeg az, hogy ez egy álarcos bál lesz. Minden évben van egy kitétel. Nálatok most ez.- mondta Madame Bustier, de én már nem figyeltem. Azon gondolkodtam, hogy elmerném-e hívni Adrient. De ezt az ötletet azonnal el is vetem. 100 év kell ahhoz, hogy normálisan tudjak vele beszélni. Majd ha lesz elég erőm esetleg annyit kinyögök a bálig, hogy ,,Szia Adrien!"

Délután hamar végeztem a házikkal. Akuma sem volt a környéken így átváltoztam és elmentem az Eiffel-torony előtti tér közelében lévő házak tetejére. A vázlat füzetem és a ceruzáim voltak azok amiket nem hagytam otthon, így leültem rajzolni. Gondoltam egy próbát megér, és elkezdtem rajzolni az előttem álló műemléket. Mire kiszíneztem, árnyékoltam (ténylegesen kész lettem a rajzzal) halk szuszogást hallottam magam mögül. Hirtelen mozdulattal hátra fordultam és  lenyomtam a tetőre a mögöttem álló embert.

- Ennyire nem vagyok ijesztő Bogaram!- mondta a társam mikor a tetőn kötött ki.
- De ha így rám ijesztessz akkor igenis az vagy!- mondtam nevetve miközben fölsegítettem Macskát, majd visszaültem a srác meg mellém.
- Mióta vagy itt?- kérdeztem
- Mióta elkezdtél színezni.- mondta a srác majd elvette a rajzom.
- Hékás! Add vissza!- mondtam de olyan volt mintha Manonnal beszélnék. A srác felugrott a tető magasabb részére és tanulmányozni kezdte a ,,mesterművet". Addig gondoltam elpakolok. A színeseket és a grafitot beleraktam abba a dobozba amiben elhoztam. A rajzlapokat vissza a mappába és kész is voltam a pakolással, mire Macsek visszajött a rajzommal.
- Nagyon ügyes vagy. Nem gondoltam volna, hogy ilyen tehetséges vagy.
- Én inkább azt mondanám, hogy szeretek rajzolni. Nagy tehetség nem vagyok, viszont örülök, hogy tetszik.- mondtam a srácnak.
- Nem akarsz kicsit beszélgetni? Nem sokszor fordul elő, hogy csak így találkozunk.- kérdezte Macsek
- Miért ne?- mondtam majd leültünk a tető szélére.

Macskával rengeteget beszéltünk. Ha nem poénkodik el mindent akkor pedig nagyon jó társaság. Már este 11 is elmúlt, így jó lenne mennem. Ezt mondtam is a srácnak.

- Várj! Szeretnék kérdezni valamit.- mondta én meg hallgattam.

Adrien:

Mikor megláttam Katicát az ablakból azt hittem, hogy valami baj van így átváltoztam. Mikor oda értem akkor láttam, hogy semmi baj sincs, csak kiszellőzteti a fejét. Viszont bolond lettem volna elszalasztani egy olyan alkalmat, hogy ne akumával megküzdve kelljen találkoznunk így utána mentem. Akkor láttam, hogy rajzol. De nem mertem közelebb menni így csak amikor kész lett néztem meg a rajzát. Mikor megkértem, hogy beszélgessünk nagyon meglepődtem, hogy igent mondott. Viszont az idő gyorsan eltelt és mennünk kellett viszont el akarom hívni a bálba.
- Várj! Szeretnék kérdezni valamit.- mondtam.
- A suli ahova járok mindig a 10. évfolyamnak szervez egy bált. Arra gondoltam, hogy..... esetleg...eljönnél-e velem arra a bálra?- kérdeztem. Azt hittem, hogy Katica lefagyott. Vagy fél percig még levegőt se nagyon vett és nem is pislogott.