Miraculous Novelláim

A Szépség és a Szörnyeteg

Marinette:

Nagyon zsibbadt a kezem. Nem is emlékeztem mikor aludtam el. Talán a harmadik sírógörcsöm után valamikor.

Azt tettem ami helyes. Apa beteg. Ha hazamegy meggyógyul.

A fejem sajgott. Rengeteget sírhattam. Ülőhelyzetbe tornáztam magam mikor halk kopogást hallottam az ajtó túloldaláról.

- Menj innen!- Biztosan az a szörnyeteg az.

- Csak egy kis teát hoztam- hallottam kintről egy lány hangját

- Gyere be-mondtam mire az ajtó kinyílt

Egy zsúrkocsi gurult be, rajta egy tányér sütemény, egy teás kanna és két csésze.

- Öhm... Elnézést Kisasszony! Ön itt van?

- Persze Kislány!

Azt hittem megőrültem. Először egy mozgó fogas. Most meg egy beszélő teáskanna?!

Ijedtemben hátrálni kezdtem az ágyon.

- Ne félj! Nem harapok!- mondta a kanna nevetve- Egyébként Alya vagyok.

- Marinette-mondtam

Alya oda ugrált egy csészéhez és egy kicsit előredőlt.

Már majdnem odaugrottam, hogy elkapjam, mire láttam, hogy csak a forró italt öntötte ki magából. (Ezt de fura volt leírni... ^^)

- Ez csikiz Alya!

- Öhmmmm... Nem szeretnék tapintatlan lenni.... de itt minden tárgy él?- na jó. Azt hittem ennél már nem érezhetem magam kínosabban. Hát tévedtem.

- Nos... Az ágyakon, az asztalokon, a fürdőkádon és a falakon kívül... mondhatni igen.- hallottam a mostanra már a kezemben lévő kis teáscsésze hangját.- Amúgy Tikki vagyok.

Egészen sokáig beszélgettem Tikkivel és Alyával, mire valaki kopogott az ajtón.

- Szabad!-kiabáltam ki

Az ajtóban az az óra állt amit láttam az asztalon, miközben apámat kerestem.

- Khm... khm...-köszörülte a torkát- A gazdánk, a méltóságos Fekete Macska úr várja kegyedet vacsorázni az étkezőben-mondta az óra egy cseppnyi életkedv nélkül

- Ne csináld Plagg!-mondta Tikki és utána kellett kapnom, ugyanis a kis csésze még mindig a kezemben volt- Kicsit több életkedvet! Ha az az ember meglátja, hogy így viselkedsz megint ideges lesz. Az pedig te is nagyon jól tudod, hogy felér egy világkatasztrófával. Szegény Ivannak sose fog már begyógyulni a lába. Pedig olyan jól táncolt-fejezte be a monológját a kis csésze.

Akárhogy mondja, nekem ez a Fekete Macska úr akkor is csak egy ember lesz. Nem érdekel, hogy mi a neve. Az sem, hogy milyen ember. Mert azt már tudom. Egy szörnyeteg.

- Hát köszönöm-szólaltam meg-de nem vagyok éhes.- ami amúgy hazugság. Majd' kilyukad a gyomrom-Szóval megmondaná Fekete Macska uraságnak, hogy egyen nélkülem? Köszönöm- mondtam, majd Tikkit vissza raktam a kocsira amin bejött hozzám én pedig rádőltem újra az ágyra.

- Re-re-rendben-dadogta az óra, majd elhagyta a szobámat

- Miért nem akarsz enni? Csoda, hogy amíg Plagg bent volt nem korgott a gyomrod.

- Azért Alya mert nem akarok egy légtérben lenni Macskával. Nem vagyok a társaságára. Érthető okokból.-mondtam és a párnámba fúrtam a fejem

A világ minden kincséért sem mennék le vele vacsorázni. Még akkor sem ha majd' kilyukad a gyomrom.

Adrien: