Miraculous Novelláim

A Szépség és a Szörnyeteg

Marinette:

Amint meghallottam a kiabálást rögtön tudtam, hogy az a szörnyeteg az.

- Semmit.-motyogtam. A hatalmas lény egy lépéssel mellém lépett.

- Takarodj innen!-ordított rám

Az arca centikre volt az enyémtől. Olyannyira megijedtem, hogy megállás nélkül futottam nem csak a toronyból, hanem a kastélyból is.

A hatalmas faajtó előtt egy pillanatra meg kellett hogy torpanjak. Ez nehezebben nyílik mint emlékeztem...
Kinyitva a kaput az istálló felé vettem az irányt és pár pillanat múlva már Sabine nyergében ültem.

A lovam vágtatott, a fagyos szél olyannyira marta az arcom, hogy úgy éreztem millió kis kés vágdosna.
Kis idő elteltével Sabine megvadult.

Ledobott a hátáról és a frissen lehullott hóba estem.

- Sabine nyugalom!-próbáltam csitítani a lovam de semmit sem ért. Ugyan úgy ágaskodott és nyerített. Kis idő múlva meg is értettem, hogy miért.

A fák takarásából egyszer csak egy világító szempárt, majd egyre több hasonlót láttam. Végül pedig előjött az állat. Farkasok!

Felkaptam az első faágat ami a ketem ügyébe került és hadonászni kezdtem vele, közben pedig hátráltam Sabinehoz, hogy őt is védjem.

Az egyik farkas előre ugrott.
Itt a vég.

Viszont sose ért el.

Egy hatalmas fekete árnyékot láttam magam előtt elmenni ami magával vitte az állatot is. Neki vágta egy fának, majd egy nyüszítés, és nem kelt fel a friss hóból.

- Menekülj!-hallottam meg a lény hangját. Tudtam, hogy ez ő.
De miért jött utánam...

Egy kis ideig még néztem a szemébe, majd odafutottam Sabinehoz és felültem a hátára.

Mielőtt elindultam volna még hátra néztem. A farkasok elmenekültek, ő pedig a hóban feküdt félholtan. A karján egy hosszú és mély vágás húzódott. Nem hagyhatom itt!

Leszálltam a lovamról és megpróbáltam talpra állítani, de túl nehéz volt

- Segítened kell. Fel kell állnod egy kicsit.-motyogtam neki, mire ő egy kis idő múlva megállt a lábán pont annyi időre, hogy Sabine oda tudjon menni és a hatalmas macska rá tudjon támaszkodni.

Sokáig tartott, de végül visszatértünk a palotába. Sabine segített bevinni őt a szobájába és lefektetni az ágyára.

Kihúztam alóla a takarót és betakartam. Tikki, Alya, Nino és Plagg pont akkor jött be mikor szólni akartam nekik.

- Alya! Tikki! Egy tálba meleg vizet szeretnék kérni valamint egy tiszta rongyot, tűt és cérnát, hogy ellássam a sebeit.

- Azonnal, sietünk!- mondták és kimentek a szobából.

- Mi történt?-kérdezte Plagg

- Utánam jött. Ki a palotából és megtámadták a farkasok. Az egyik nagyon csúnyán megkarmolta.- suttogtam.

A nagy macska ott feküdt előttem. Tiszta víz volt a homloka és rázta a hideg a láztól. Egyáltalán nem volt magánál.

Kicsivel később Alya és Tikki megjött a dolgokkal amiket kértem tőlük. Szóltam nekik, hogy egy kis vödörbe havat is hozzanak, hogy a lázát le tudjam vinni, majd megkértem mindenkit, hogy menjenek ki a szobából.

- Köszönöm, hogy megmentettél.-mondtam neki majd elkezdtem kitisztítani a sebét.

Ahogy gondoltam... össze kell varrni a sebet.

Pár nap múlva

Nagyon sokáig fel sem kelt az ágyból. Az első két napot végig aludta. Úgy kellett megkérnem Ninot hogy nyissa  ki a száját, hogy legalább igyon egy kicsit. Szerencsére a láza már a támadás éjszakáján lement úgy hogy azzal nem nagyon kellett foglalkozni. A sebe szépen gyógyult és nagyon sokat beszélgettünk. Habár az elején nagyon távolságtartó volt egy kis idő után teljesen megnyílt. És én is kezdtem egyre jobban megbízni benne. Olyannyira, hogy mindent elmeséltem neki. Ami csak eszünkbe jutott arról fecsegtünk egymásnak és hirtelen nem is egy idegen lény volt aki fogva ejtett, hanem valaki aki azért tartott itt engem mert szüksége van egy ember társaságára.

Ma reggel ismét nagyon hamar keltem. Megszoktam, hogy korán fent vagyok, ha kell valami Macskának akkor ott legyek. Viszont már nem nagyon kel neki semmi. Gondoltam mivel a Macska még alszik, (így neveztem el a lényt. Mégsem hívhatom szörnynek ha szólok neki?) gyorsan kimegyek egy kicsit a szabadba.

Mikor kiértem a hideg decemberi időben a kertbe megláttam egy kis rózsabokrot. Apukám mesélte, hogy mikor anyukámnak udvarolt, mindig egy szál vörös rózsát adott neki. Ez volt mind a kettőjük kedvenc virága. A születésnapomra én is mindig egy szál rózsát kaptam apukámtól.

Mi lehet most vele? Épségben hazatért, vagy csak fagyoskodik valahol? A faluban mindent megtalál ami kell neki?

- Nem vagy valami vidám ma reggel-hallottam egy dörmögő hangot a hátam mögül. Macska egy meleg pokrócot terített a hátamra miközben mellém lépett- Min gondolkozol?

- Csak eszembe jutott édesapám. Ennyi.-mondtam és elindultam az étkező felé reggelizni

Reggeli után az egész napot együtt töltöttük. Hó csatáztunk és sikerült szerencsésen elugranom a hatalmas hógolyói elől ami nem kis dolog. Ha azok a hólabdák nem voltak akkorák mint a fejem akkor nem is léteztek.

Délután felvitt engem az emeletre és megállított az egyik ajtó előtt.

- Ne less!- kérte mosolyogva én pedig szófogadóan becsuktam a szemem.
Alig pár másodperc múlva hallottam a hatalmas ajtó nyitódását és kicsivel később a hatalmas mancsát a kezemnél-Gyere! -majd a kezemnél fogva behúzott a hatalmas helyiségbe.

Minden lépésünk visszhangzott a teremben és mikor véleményem szerint a terem közepénél voltunk megállított.

- Nyisd ki a szemed- kért én pedig kérdés nélkül teljesítettem amit mondott.

Egy több emeletes teremben voltunk. Minden falon és emeleten könyvek ezrei sorakoztak katonás rendben. Látszott, hogy senki nem nyúlt hozzá egyik példányhoz sem.

- Mi ez a hely?- csak ennyit tudtam mondani. Pedig igenis tudtam rá a választ.

- Egy könyvtár- felelte szórakozottan- eddig senki nem lépett be ide csak a takarítók és én. Most már viszont a tiéd. -mondta, majd megindult az egyik sarok felé- Gyere! Mutatok valamit.

A terem végében állt egy kis asztal, rajta pedig egyetlen hatalmas könyv. Más nem is fért volna rá a négylábú bútorra akkora volt. Macska odalépett és kinyitotta a vaskos kötetet, amiben meglepetésemre alig volt valami írva.

- Mi ez?

- Ez a könyv az Utazók Könyve- felelte- oda repít téged ahova csak szeretnéd. Csak annyit kell tenned, hogy erősen koncentrálsz arra a helyre ahova szeretnél eljutni és azokra akiket magaddal vinnél.-mondta miközben odatolt az asztalhoz. 

Apukámra, édesanyámra és Macskára gondoltam. Vajon a szüleim mit mondanának nekem, ha megtudnák, hogy egy általuk vélt szörnyeteggel beszélgetek? Talán megijednének, lehet, hogy nem hinnének nekem. Viszont az is megeshet, hogy együtt elmennénk Párizsba. Igen. Nagyon régóta szeretnék eljutni a fővárosba, de sosem sikerült. Az lenne a legjobb, ha a szüleim és Macska is velünk jöhetne.
Aztán csak egy nagy fehér villanást láttam és minden más megváltozott körülöttem.

Sziasztok! Sajnálom, hogy ekkora kieséssel de itt is a kövi rész. Remélem tetszett nektek.
Nagyon szépen köszönöm a több mint 6K megtekintést! Hihetetlenül hálás vagyok nektek!
További kellemes őszi szünetet mindenkinek

Vivi😊